A Szám 2014, 3. kör: szavazzon a kedvencére!

Fekő Ádám: "Bobafett mindig arról ír dalt, ami éppen történik vele: ha szar melót kell végeznie kezdő szpidfüggőként, akkor arról ír tökéletes szöveget, ha Amszterdamban riksázik, akkor arról. Az egész nem is csak attól lesz csodás, mert frappánsak a szövegei, hanem mert minden esetben hajszálpontosan bemutatja, mit lát egy Nyíregyházáról induló munkás a világ történéseiből. Az viszont igaz, hogy Bobafett mostani dolgainak értékeléséhez sajnos elengedhetetlen az is, hogy halljuk az első két lemezt."

Kolbert András: "Már majdnem azt gondoltam, hogy nem is rossz, amikor jött a Kriszti-hiszti rím, ami talán még a Nílus-stílusnál is ősibb és kopottabb."

Hegyeshalmi Richárd: "A lakossági hip hopot ki nem állhatom, de Bobafett szövegei tényleg szórakoztatók, még akkor is, ha primitívek. A "negyvenévesen nem erőlködök, még akkor se, ha csak harminchét vagyok" sornál konkrétan leköptem a billentyűzetet."

Libor Anita: "Ez meglepett, mert tök aszittem hogy nem fog tetszeni, aztán mégis megbarátkoztam vele, kicsit a buzievagyra emlékeztet, biztos azért."

Dankó János: "A mezőnyben talán ez a legeredetibb dal. Éppen ezért nem csodálkozom rajta, ha valaki pocsékszarul lesz tőle. Szerintem működik, és annak ellenére is van struktúrája, hogy úgy tesz, mintha nem lenne."

Csapó Attila: "Tök eredeti, csak ettől még nem lesz jó. Vannak nagyon jó részek benne, például a refrén(?), amit aztán dupla erővel tosznak el a frászba olyanokkal, hogy a háttérből bejön egy magas hangú huhogás, meg valami, amire szavakat se tudok. Valami türürürübü szerű kezdemény. Vokál, de minek? Érthetetlen. A klippen meg tök jót röhögtem, csak kár, hogy a zenekar véresen komolyan gondolta. A kutyáért kár. Ezért az egészért kár, azért, hogy viccet csinálnak egy amúgy jó produkcióból, és rajtuk nevetsz a végén, nem velük."

Hegyeshalmi Richárd: "A nagyon trú metálzúzást már nem tudom komolyan venni, az viszont egyáltalán nem vicces, hogy épp Magyarországon sikerült keresztezni a Run DMC-t a System of a Downnal. Na jó, ez azért kurva vicces :DDDDD"

Dudás Gergely: "Sose tenném be. Elkapcsolnék a kocsiban. Nem vicces a klip. De nem tudom teljesen kizárni azt a helyzetet, amikor nagyon részegen egy buliban mindenki azt kiabálja, hogy higher and higher, rock to the boogie boogie, trülülülülü."

Kolbert András: "A gitár miatt végighallgattam, de végig zavart a "hol hallottam ezt már" jelleg, meg hogy az énekes hangja olyan, mint mikor a macskám a kánikulában dörgölőzik hozzám. A popzene (és a macskák) átka, hogy ettől függetlenül nem tudom utálni."

Stubnya Bence: "Nagyon jó, a refrénre lehet énekelni, hogy "We're up all night to the sun, we're up all night to get some / We're up all night for good fun, we're up all night to get lucky", dehát a Daft Punkot se lehet utálni, bármennyire is sok már belőle."

Dudás Gergely: "Megdöbbentő, hogy a klip mennyivel bénább, mint a szám, ami viszont simán oké egynyári sláger, még ha inkább b-oldalas is. Nem mondanám iparosmunka koppintásnak, még ha van is nyúlás. Ez egy tök rendesen összerakott cucc, de valami kis plusz hiányzik belőle."

Fekő Ádám: "Én nagyon boldog tudok lenni, amikor magyarok írnak ilyen laza dalokat. Azt nem mondom, hogy valaha is hallgatni fogom a külföldi megfelelői helyett a Mary Popkidset, mivel a laza hangszerelés mellé azért érdemes megjegyezhető refrént is írni."

Dankó János: "Vastag, öblös, morcos doom metal, fasza refrénnel. Ezt így kell csinálni."

Rácz Attila: "Ez egy abszolút korrekt, a szó legpozitívabb értelmében vett iparos (na jó, fémműves) szám, de alighanem tucatnyi ilyet hallottam már. (És persze bizonyára én tehetek róla, hogy egyikre sem emlékszem.)"

Stubnya Bence: "Nem tudom mi történt, de teljesen bebólogattam ettől a számtól. Lehet, hogy metálos vagyok?"

Kolbert András: "A zenéről nekem az jut eszembe, hogy remeg az örök fiatal, negyvenes rockerek szakállában a félig odaszáradt sörhab. Egysíkú gitár, egysíkú ének, de meg tudom érteni, miért szereti az, aki elmegy egy koncertjükre."

Stubnya Bence: "Kispálos koromban ez lett volna a kedvenc számom, és még most is eléggé bejön."

Csapó Attila: "Életemben egyszer voltam Óriás-koncerten, ott a dobos a második számnál eltörte a cint, annyira ütötte. Ment tovább a koncert két darabra esett cinnel. Az első sorban már fájt is az egész. Ehhez képest itt olyan lájt az egész, hogy még nekem kellett ráhangosítani. Jobb attól se lett. Erős gyomrost vártam, és akkor még egy barátságos paskolás is alig jött ki. Ettől függetlenül se mondanám azt, hogy rossz, csak éppen soha nem mondanám rá, hogy jó, vagy hogy meg fogom hallgatni valaha is újra."

Dankó János: "Az Óriással nekem az egyetlen bajom Egyedi hangja. Kiabálva, szavalva énekel, de közben egy arany pofa. Éppen ezért összességében szeretem."

Sajó Dávid: "Imádom Egyedi Peti hangját, csak sajnos ez a dal nekem túl közepes. Annyira nem tudatosan egyszerű, hogy slágeres legyen, viszont kísérletezni sem szeretne nagyon."

Rácz Attila: "Újra és újra azt várom/gondolom, hogy ez egy instrumentális szám, holott nem. Mindenesetre példásan kidolgozott a zenei alap, ének nélkül is hasítana, pedig az se rossz."

Sajó Dávid: "Az a bajom ezzel, hogy biztos nagyon technikás meg profi meg minden, de hiányzik belőle pár dolog, amitől ezt egyáltalán számnak lehet nevezni. Az elektrós kiállás és a fejhangú ének még ront is rajta."

Dudás Gergely: "Nem egy direkt sláger, de sok gitár, jó - és elég egyedi - hang, fasza keverés. Simán benyomnám újra."

Kolbert András: "Ha sokat hallgatom, még tetszeni is fog, az éneket baromi nehezen szokja a fülem."

Libor Anita: "Nem tudtam annyira utálni, mint akartam. Elég semmilyenül indul, aztán valami egész slágeres dolog sül ki belőle."

Fekő Ádám: "Egyszerűen nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy olyan, mint egy kevésbé modoros Ákos-dal. Ettől függetlenül tökéletesen belőtték Magyarország bölcsészlányainak igényét, akiket aztán tovább lökhet a szintén nagyon mély slam poetry felé."

Rácz Attila: "Jó pár éve részben a Nekem senkim sincsen miatt szoktam le a Petőfi rádióról. Ahhoz képest ez a szám kimondottan kellemes meglepetés; legalábbis nem éreztem úgy, hogy sokkal komolyabban veszi magát a kelleténél."

Hegyeshalmi Richárd: "Eszembe jutott egy tök jó horrorfilmötlet egy párhuzamos univerzumról, ahol csak Ákos- és Heaven Street Seven-lemezek vannak. És akkor néhány fiatal úgy dönt, hogy zenekart alapítanak. A végén mindenki meghal."