Még a pápát is sokkolta a Bad Manners

A Bad Manners 1976-ban alakult egyfajta iskolai zenekarként Észak-Londonban, amikor még olyan fiatalok voltak, hogy állítólag a nyolc tag egyike sem tudott hangszeren játszani. A fiatal csapatot elsősorban ikonikus (és hatalmas) frontembere, Buster Bloodvessel tette híressé. A nagyra nőtt énekes eredetileg Douglas Trendle néven született, művésznevét csak később, egy 1967-es Beatles-film, a Magical Mystery Tour hatására vette fel – az alig egyórás mozi egyik szereplőjét hívták így.

Bloodvessel egy egyedülálló nő gyermekeként született, ám végül rokonai fogadták örökbe és nevelték fel. A pufi kisfiú csak hétéves volt, amikor megtudta, hogy  valójában  az addig csak Lily néniként emlegetett nő a vér szerinti édesanyja. Apját soha nem ismerte.

A Bad Manners hamar felfedezte magának a ska második hullámát, a two-tone-t, ami a bevándorló jamaicaiak zenei örökségét a túlnyomóan fehér punk és újhullám dinamikájával vegyítette. Megalakulásuk után négy évvel, 1980-ban kiadták legelső, Ska 'n' B című nagylemezüket, rajta olyan máig jól ismert slágerekkel, mint a Ne-Ne Na-Na Na-Na Nu-Nu, a King Ska/Fa és a Lip Up Fatty. Az utóbbi címéül szolgáló helyi diákkifejezés csak annyit jelentett: pofa be!

A zenekar, a nyolcvanas években futó ska- és szkinhedvonatra felülve, negyven év alatt összesen csupán kilenc stúdiólemezt adott ki. Legutóbbi anyaguk, Stupidity címmel, több mint tíz évvel ezelőtt, 2003-ban jelent meg. A Bad Manners a stúdiózás rovására lényegesen fontosabb szerepet tulajdonított az élő fellépéseknek.

Mindig is előadó-művészettel szerettem volna foglalkozni. A színészkedés talán jobban érdekelt volna, de végül az éneklés mellett döntöttem. Egyszerűen nem is értem azokat a zenekarokat, akik abba tudják hagyni a turnézást. Amíg élek, koncertezni fogok, annyira imádom! Nagy valószínűséggel a színpadon fogok meghalni is

– mondta egy interjúban a fáradhatatlan Bloodvessel, aki azóta néhány filmben is feltűnt, legutóbb például három éve, az Eldorado című horrorvígjátékban alakította a bohókás seriffet.

A frontember szerint a zenekar eddigi pályájának legjobb pillanata az volt, amikor a rotterdami Pokklepop fesztiválon csaknem 110 ezer ember táncolt önfeledten a zenéjükre.

A fák lombja a zajjal együtt imbolygott, a föld pedig belerázkódott a nagy-nagy táncolásba.

VIII. Henrik guminője még rendben volt

A zenekar többször is feltűnt, és felejthetetlent alkotott a BBC legendás zenés műsorában, a Top of the Popsban is. Egyik alkalommal a hatalmas Bloodvessel nőnek öltözve kánkánozott és cigánykerekezett, egy másik szereplés során pedig sárgára festette nagy tar fejét, a közepére pedig egy jókora piros pöttyöt helyezett el, amitől úgy festett, mint egy mikroszkóp alá helyezett pattanás. A különös arcfestés teljesen tönkretette a világosítók munkáját, amiért kitiltották őket a műsorból. Egy másik BBC-s felvétel során a frontember VIII. Henriknek öltözve énekelte el Lorraine című dalukat egy felfújt és beöltöztetett guminőnek. Az előadás és a dal tartalma miatt, amelyben a lírai én leszámolni készül a barátnőjével (aztán egyúttal meg is gondolja magát), feministák tucatjai háborodtak fel és keltek ki magukból a zenekar ellen.

Egy másik adásban a szórakozott énekes még a nadrágját is letolta, és a fenekét mutatta a kamerának. A műsort a pápa is látta, ezért az olasz tévéből is kitiltották őket. A zenekar később több interjúban is bevallotta: nem gondolták volna, hogy a katolikus egyházfő is nézi a tévét.

Ingyen tampon a kétmázsás balerinától

Bloodvessel valóságos mókamester: a tengerparti Margate városában Fatty Towers név alatt például még ducihotelt is nyitott óriási ágyakkal, kádakkal, bútorokkal és persze ételadagokkal. Ezen kívül indult még London polgármesteri címéért is, programjának egyik részeként pedig ingyen tampont adományozott volna a város munkanélküli nőinek.

Valószínűleg humora segített átvészelni élete nehéz időszakain is, például amikor az ezredforduló után, kóros elhízása miatt több alkalommal is összeesett a színpadon – az egyik ilyen eset során 11 másodpercet töltött a klinikai halál állapotában. Ekkoriban állítólag csaknem kétszáz kilót nyomott, de aztán a torna és az orvosa segítségével közel egy mázsányi feleslegtől szabadult meg.

Amikor lementem nyolcvan kiló alá, úgy néztem ki a színpadon, mint egy balerina. Mindenki aggódott értem, azt hitték, AIDS-es vagyok, vagy valami hasonló.

Az énekesnek egyébként saját kiadója és fesztiválja is van, egy lakóhajón él, ami többnyire egy néhány holdas nyugat-londoni szigetnél horgonyoz, ami szintén a zenész saját tulajdona.

Kéjgyilkosság Antal Imrével

A Bad Manners dalai már a nyolcvanas években begyűrűztek Magyarországra, köszönhetően a dalaikat lelkesen magyarító hazai ska-zenekaroknak, mint a fővárosi Skanzelizé vagy a miskolci Kabinet Rt. A Skanzelizé Kéjgyilkosság címmel feldolgozta például a Suicide című Manners-dalt, a feministákat felbőszítő Lorraine-t pedig A férj címmel még az Egészséges Fejbőr éléről ismert Petrovity Zorán is velük énekelte. Az énekes szélsőséges nézeteivel a Skanzelizé tagjai nem értettek egyet, ám mivel a Flúgos Futam frontembereként Magyarország legjobb ska-előadójának tartották, eltekintettek ettől.

A mindenkori magyar televíziózás egyik legjobb pillanata kétségkívül az volt, amikor az összezavarodott Antal Imre a Kabinet Rt. Manners-feldolgozását próbálta meg felkonferálni az 1988-as Ki mit tud?-on. A tréfás kedvű miskolciak furfangos módon a Lipót bácsi címet adták a Lip Up Fatty újraértelmezésének. (További megmosolyogtató pillanatokért érdemes a szám utáni beszélgetést is megnézni.)

Vipera és vér a budapesti koncerten

A honosított daloknak köszönhetően a Bad Manners viszonylag hamar népszerű lett Magyarországon, így valóságos tömegek ünnepelték a brit zenekar első itthoni koncertjét. Bloodvessel és csapata a Pannonia Allstars Ska Orchestra meghívására adott koncertet az akkori Gödörben, még 2005 novemberében. A nézőket bemelegítő PASO koncertjén azonban egy szélsőjobbos csoport provokálására, verekedés tört ki. A vendéglátó előzenekar azonnal befejezte a zenélést, majd a balhé befejezésére és a távozásra szólította fel a randalírozókat. (A másik előzenekar az erre az alkalomra újra összeálló Kabinet Rt. volt.)

Helyesen tette a PASO, hogy abbahagyta a zenélést. Mi is ezt tettük volna. Nem tudom, miért olyan nehéz megérteni, hogy a skinheadeknek eredendően semmi közük sincs a rasszizmushoz, hiszen a skinheadkultúra szorosan összefonódott az afrokaribi kultúrával. A ska-zenekarok, így mi is, abszolút multikulturálisak és mentesek az agressziótól

– nyilatkozta a koncert után Bloodvessel a Magyar Narancsnak.

A PASO-ban zenélő Lipi későbbi beszámolója szerint a rendbontók egy futballmeccsről érkeztek, a koncertjükön pedig uszító jelszavakat skandáltak és verekedést provokáltak.

A Böiler zenekar frontembere egyszer csak felrohan a színpadra, és felháborodottan utasítja rendre a viperával operáló decens elemeket. Néhány garázdát kivezetnek, mérvadó szemtanúk szerint vérfoltok éktelenítik még a WC-t is

– írta.

A Gödör tehát hiába készült megerősített védelemmel a koncertre. Sőt, voltak, akik egyenesen a szélsőjobbosok cinkosaiként tekintettek a biztonságiakra. Az AntiAsgaird névtelenségbe burkolózó szerzője például így mesélt az esetről:

Ahogy számítani lehetett rá, rengeteg idősebb arc is képviseltette magát a koncerten, úgymint az Egészséges Fejbőr frontembere, Vanek a Skanzelizéből vagy Lapát az Üldözési Mániából. Nem is velük volt a probléma, békésen mulattak. Az ellentéteket a újnemzetiszocialista futballhuligánok szították már a PASO koncertjén, akik igazi lovagok módjára lányokat fogdostak, a pultnál kilökték az emberek kezéből a sört és vadásztak azokra, akik egy szót is mertek szólni. Szövetségesük a kidobók voltak, akik beengedték őket viperával, míg másoktól jelentéktelen dolgokat vettek el.

A tudósító szerint a csetepaté még a Bad Manners koncertje alatt is folytatódott, ezért a zenekar gitárosa a ráadásban eljátszott egy rasszista-ellenes dalt, a trombitás pedig állítólag heves szitkozódások ("mocskos nácik!") kíséretében köpte le a verekedést szítókat.

A politikának nem lehet semmi köze a zenéhez. Legalábbis én nem akarok senkit sem befolyásolni a zeném által. Nem mondom meg, hogy mit egyél, mit igyál, és kit szeress, vagy kit ne. Azt meg végképp nem, hogy kire szavazz. Az egyetlen célunk csupán annyi, hogy amikor koncert van, mindenki jól érezze magát. Hogy akik keményen végigmelózták a hetet, legalább egy estére kivetkőzhessenek magukból, és elfelejtsék azt a sok szart, ami körülveszi őket

– mondta a 2005-ös koncert után Bloodvessel, akinek máig az önfeledten táncoló közönség adja a legtöbb energiát.

A Bad Manners szombat este nyolctól játszik majd – némi variálás után – az Erzsébet téri Akvárium KisHalljában, vagyis majdnem ugyanott, ahol tíz évvel ezelőtt is. Az előzenekar ezúttal a Lions of Suburbia lesz.