Soha életemben nem hallottam ezt a számot!

Egy amerikai bíróság 7,4 millió dollárt ítélt meg Marvin Gaye gyerekeinek, miután kiderült, hogy plágium volt 2013 egyik legnagyobb slágere, a Blurred Lines. A bíróság megállapította: a számot jegyző Robin Thicke és Pharell Williams a soul hercegének 1977-es, Got To Give It Up című dalát lopta, de nem volt szándékos a jogsértés. Az ítélet ugyan még nem jogerős, ám mindkét – egyébként rendkívül népszerű – zenész hírnevét veszélybe sodorhatja.

Az ügyet ráadásul csak tovább bonyolította, hogy Thicke korábban azt nyilatkozta, a dal nélküle íródott, és csak a drogok, illetve az alkohol mondatta vele, hogy ő is társsterzője volt a Blurred Linesnak, amit korábban állított. Pharellnek ráadásul nem ez az első plágiumbotránya: tavaly az merült fel, hogy a mára az egész világot őrületbe kergető Happy klipje koncepciójában és megvalósításában is kísértetiesen hasonlít a Girl Walk // All Day című táncos videóra, amelyet egyébként 2011 leginnovatívabb klipjének választott a Spin magazin.

Hatalmas pénzekről van szó

Csak nagyon ritkán lehet arról hallani, hogy vajon mennyi pénzt lehet keresni egy világslágerrel, ebben a perben viszont erre is fény derült. A majdnem pontosan két éve kijött Blurred Lines 16,7 millió dollár (4,8 milliárd forint!!!) tiszta profitot hozott a megjelenése óta, ebből 5,6 millió ment Robin Thicke-nek, 5,2 millió Pharrellnek, 0,7 millió dollár pedig T.I.-nak. A maradek mind ment a kiadókhoz és jogkezelőkhöz. Ebből az összegből jár most a Marvin Gaye örököseinek 7,4 millió dollár (2,1 milliárd forint), ami majdnem a fele a teljes profitnak. A család ráadásul Robin Thicke turnébevételeiből is követelt 25 millió dollárt, mivel úgy állapították meg, hogy a dal sikerének köszönhetően jött be ennyi profit a fellépésekből.

Természetesen nem ez volt azonban a popzene történetének első plágiumügye. Cikkünkben néhány hasonló esetet mutatunk be, olyan dalokat, amelyekről korábban talán nem is gondolta volna, hogy esetleg más dalszerzők tollával ékeskednek. Hogy a legnyilvánvalóbb példával éljünk: nem csupán Vanilla Ice nyúlt olyan nagy elődökhöz, mint a Queen és David Bowie közös szerzeménye, az Under Pressure, a hagyomány pedig korántsem szakadt meg azzal, hogy Nicki Minaj az Anacondához felhasználta Sir Mix-a-Lot 1992-es Baby Got Back című dalát.

Sam Smith VS. Tom Petty

A közelmúlt talán leghíresebb botrányát a fiatal brit énekes, Sam Smith jegyzi Stay With Me című dalával, amelyről rövidesen kiderült, hogy számos hasonlóságot mutat Tom Petty senior rocklegenda I Won't Back Down című, 1989-es számával. Petty honlapján rendkívül kedves közleményben reagált az ügyre, azt írta: nem haragszik a 22 éves zenészre, mióta a pályán van már megtapasztalta, hogy ilyen esetek előfordulhatnak, csupán zenei balesetnek nevezte az esetet.

A történet vége az lett, hogy Petty és szerzőtársa, Jeff Lynne 12,5 százalék részesedést szerzett a Stay With Me jogdíjaiból, ami valószínűleg nem rossz üzlet, hisz Sam Smith dala februárban két Grammy-díjat is szerzett, az énekes pedig két további elismerést (legjobb poplemez, legjobb új előadó) is bezsebelt az egy hónappal ezelőtti átadón.

Petty egy másik dalát, az American Girlt korábban a Strokes porolta le Last Nite című dalához, a Red Hot Chili Peppers pedig a Dani Californiához vette elő a Mary Jane's Last Dance-t. Az idős zenész akkor azt nyilatkozta: egyáltalán nem zavarja a dolog, sőt, jót nevetett az interjún, amelyben Julian Casablancas és zenekara elismeri a nyúlást. Később a Strokes még Tom Petty előzenekara is volt.

Ray Parker, Jr. VS. Huey Lewis and the News

Huey Lewis biztos nem örült, amikor a Szellemirtók legendás főcímdalát Oscar-díjra jelölték, jól be is perelte érte a sikereket learató Ray Parker, Jr-t és a filmet terjesztő Columbia Picturest. Lewis azt nehezményezte, hogy a Parker által jegyzett filmzene megtévesztésig hasonlít az ő pár hónappal korábban megjelent számára, az I Want A New Drugra.

A Szellemirtók producerei később azt állították, hogy a filmzene megírására felkérték Lewist, aki ugyan nem élt a lehetőséggel (ahogy a Fleetwood Macből ismert Lindsey Buckingham sem), azonban saját szerzeményével segítette ki Parkert, akinek csupán néhány napja volt a dal megírására. Parker ezzel szemben azt állította, hogy szerzeményét egy késő éjszakai tévézés közben elcsípett olcsó reklám ihlette. A felek végül peren kívül állapodtak meg egymással.

Radiohead VS. Albert Hammond

A Petty-koppintások kapcsán már esett szó a Strokesról, amelynek gitárosa Albert Hammond, Jr. annak az Albert Hammondnak a fia, aki Mike Hazelwooddal azt a dalt is jegyzi, ami később a Radioheadet igazán naggyá tette. Az 1992-es Creep ugyanis szinte megtévesztően hasonlít az idősebbik Hammond 1972-es, The Air That I Breath című szerzeményére, amely csak két évvel később, a brit Hollies zenekar újraértelmezésével lett igazán híres. A két zenésznek végül perrel sikerült elérnie, hogy társszerzőként tüntessék fel őket a Radiohead felvételén.

Nirvana VS. Killing Joke

"Gyere, ahogy vagy" – áll Kurt Cobain szülővárosának határában, utalva a Nirvana Smells Like Teen Spirit utáni legnagyobb slágerére, a Come As You Are-ra. A dal azonban rövidesen perlekedés tárgya lett: a Killing Joke nevű brit posztpunk zenekar azzal vádolta a legendás triót, hogy elcsenték az Eighties című számukat. Az ügy a Nirvana szemét is szúrta, a frontember – felismerve a hasonlóságot – kifejezetten ideges volt, amiért a menedzsmentjük végül nem az In Bloomot, hanem ezt tette a Nevermind második kislemezdalává. A menedzsment azzal az indokkal döntött így, hogy a Come As You Are egy jobban eladható dal, anyagilag több hasznot hozhat a konyhára. A pernek végül Kurt Cobain váratlan halála vetett véget.

Avril Lavigne VS. The Rubinoos

A vadóc kanadai popdíva, Avril Lavigne 2007-ben a Girlfriend című dalával kavarta fel alaposan a könnyűzene állóvizét, a számot azóta is az egyik legfontosabb poppunk-himnuszként emlegetik a szakírók. Lavigne valószínűleg egyáltalán nem számított arra, hogy hamarosan plágiummal vádolja majd egy számára teljesen ismeretlen zenekar. Tommy Dunbar, az 1970-ben alakult The Rubinoos zenekar alapítója azzal vádolta az énekesnőt, hogy az ő I Wanna Be Your Boyfriend című dalukat formálta a saját képére. Lavigne menedzsere szerint a két dalban semmi hasonlóság nincsen, az akkor még 23 éves énekesnő pedig azzal védekezett: soha életében nem hallotta a dalt, és különben is, a legtöbb popszámnak nagyon hasonló szöveg- és érzelemvilága van. (Lavigne egyébként a dal megjelenése után öt évvel született, 1984-ben.)

Az ügyben érdekelt felek végül a nyilvánosság kizárásával állapodtak meg egymás között a következő év elején. Egy biztos: a Rubinoos azért nem járt olyan rosszul, hiszen az eset miatt zenéjük újra felkapottá vált, amit a YouTube-os nézettségi adatokban lehetett a leginkább érzékelni.

Természetesen még rengeteg példát lehetne hozni plágiumvádakra a popzene történetéből: a Beach Boystól, a Coldplayen át, egészen a Led Zeppelinig szinte mindenkivel megesett, hogy felmerült a lopás gyanúja. Cikkünkben elsősorban arra szerettünk volna rámutatni, hogy milyen sokféleképpen végződhet egy ilyen perlekedés, az esetek végkimenetele egészen eltérő lehet. Ahogy látjuk: van, hogy az érintett felek barátságot kötnek és közösen koncerteznek (Tom Petty és a Strokes), de előfordulhat akár az is, hogy egy zenész halála vezet a per végéhez (Nirvana vs. Killing Joke).

De mi magyarok bizonyára még sokáig emlegetjük majd a Memphisben született Süsü, a sárkányt, a Kanye West által lenyúlt Gyöngyhajú lányt, a Zalatnay Cinitől nyúló Diplót és a legutóbbi esetet, amikor Miczura Mónikától lopott Beyoncé.