Állva pisilhetnének a lányok a Szigeten, de minek
További Stenk cikkek
Rögtön a Sziget bejáratánál sokkot kaphatnak az érkezők: pisilő tölcsért kínálnak a hölgyeknek.
Persze azonnal le is csaptunk a lehetőségre, de hamar lelombozódtunk, a tölcsér ugyanis rohadtul nem ingyenes. Öt darabot 800 forintért adnak, de kapható kétdarabos próbaszett is 395 forintért, sőt a kedves eladó adott volna plusz két darabot csak azért, hogy gyakoroljunk vele. A tölcsér használata ugyanis csak elsőre hangzik egyszerűen, valójában egyáltalán nem arról szól, hogy odatesszük, és kifolyik rajta a pisi. Meg kell tanulni a pontos és könnyed használatát, a kedves eladólány nekünk erre a zuhanyzót ajánlotta, amit nem pontosan értettünk, hogy miért is pisilnénk egy zuhanyzóban, ahol többiek fürdenek, és eleve nem tartjuk valószínűnek, hogy bárki a szigetlakók között ott nekiállna gyakorolni, mielőtt élesben tesztelné rögtön. Úgyhogy mi is így tettünk.
De miért akarna bárki is tölcsért használni a pisiléshez?
Lehetnek egészségügyi okai is annak, hogy valaki átmenetileg nem tud vécére ülni, de a fejlett világban igazából csak arról szól, hogy nem szívesen ülünk le idegen vécédeszkákra. A pisitölcsér amúgy nem új találmány, időnként újra és újra előkerül Magyarországon is, de valahogy mégsem lesz általános a használata. Jó pár éve a Cosmopolitan újságba csomagolva is terjesztették, sőt, fotós kollégánk arra is emlékszik, hogy hat-nyolc éve, mielőtt Marokkóba utazott a feleségével, kinézték a netről, hol lehet ilyet venni, és a nyolcadik kerület egyik bérházának hátsó traktusában tudták beszerezni a tízes csomagot. Az első használat után végül a marokkói pottyantós lett inkább a megoldás. Sőt, 2011-ben a Roskilde fesztiválon is próbálkoztak hasonlóval, és Párizsban is tervezik a női piszoárok bevezetését.
Egyébként az is egy mítosz, hogy a lányok ülve pisilnek, főleg egy fesztiválon: mármint persze, ha van lehetőség ötven réteg vécépapírral kitapétázni az ülőkét, akkor igen, le szoktuk ülni. Erre viszont a Sziget VIP vécéjén kívül vajmi kevés lehetőség, így bizony a fesztiválon a lányok és asszonyok combizomból tartják magukat a vécéülőkék felett. Ezt az áldatlan helyzetet orvosolná fesztiválkörnyezetben ez a tölcsér, az ötlet tehát logikus.
Na de hogy működik ez az egész a gyakorlatban?
A kétdarabos csomag kibontása után jön a csalódás: rég vettünk ugyanis ennyire drágán egy összehajtogatott papírlapot. Az intimtölcsér gyakorlatilag egy papírcsákó, aminek az egyik sarkát levágták. A peremén van ugyan valami vízállónak kikiáltott réteg, de a feladat szempontjából ez gyakorlatilag teljesen lényegtelen szempontnak tűnik.
A feladat ugyanis ott bukik meg rögtön, hogy az intimtölcsérrel azt a sorbanállást kellene megspórolnunk, amit a vécékhez felsorakozva töltünk, helyette a piszoárhoz lépve kellene csorgatnunk. Csak hogy ez a feladat egy átlag farmernadrágos, hagyományos bugyit viselő lánynak máris kivitelezhetetlen, hiszen a nadrágot és a bugyit is annyira le kell tolni a használatához, hogy ahhoz már vécébe kell vonulni, derült ki a gyorstesztünkből. Az alacsonyabb tesztalany 170 cm, és ő például nem érte fel a pisilukat, ezért lábujjhegyen, és egyben szeméremdombját előrenyomva kellett állnia (ügyelve, hogy a ruhája hátul ne mutasson az érdeklődő fesztiválozóknak túl sokat), és hát így azért eléggé kényelmetlen. A 170 cm alatti sokaságnak ennél még rosszabb a helyzete.
Úgyhogy gyorsan bevonultunk egy ToiToiba, azzal a diadalittas tervvel, hogy háhá, most akkor nem kell érintkeznünk az undorító tartállyal, de ekkor egy sokkal rosszabb rész következett: hosszan és egyenesen kellett belebámulnunk a már első nap is kiadósan megpakolt tartályba. Később kiderült, férfikollégáink sem szoktak lenézni, csak intézik a dolgot, de ugye nekünk elég sokat kellett igazgatni a szerszámot, így alaposan tanulmányozhattuk a ciszternát.
Empirikus kísérletünkből két dolog következik. Az intimtölcsért csak szoknyában lehet használni, viszonylag kevés, de már célozható vizelettel, és egyszerűen muszáj levenni hozzá a bugyit, másként nem lehet megoldani. Ezt azzal a módszerrel derítettünk ki, hogy egyikünknek nagyon kellett pisilni, és ő nem járt sikerrel a tölcsérrel, mert hamar megtelt, a másiknak viszont a kevés pisi egy stabil póz felvétele után könnyedén távozott, majd a tölcsért nemes egyszerűséggel belehajítottuk a fostartályba.
“Nekem egyáltalán nem volt sikeres a tölcsérrel a pisilés. A piszoárnál végképp nem. Bár másfél liter folyadék elfogyasztása után álltam neki a tesztnek, rettenetesen éreztem magam, hogy hátulról látnak az emberek. Minden elismerésem a férfiaké, hogy ezt nyilvánosan tudják csinálni. A második próbálkozásra, már a zárt toitoi-ban, a bugyimat a térdemig tolva, bár úgy tűnt, de mégsem sikerült a pontos illesztés, így pontosan az történt velem, amit a tölcsér látva a legtöbbeknek eszébe jut. Szerencsére volt nálam nedves törlőkendő, így alaposan le tudtam tisztítani bokáig (!) a lábam teljes felületét.”
“Nagyon furán éreztem magam, hirtelen a Transparent című sorozatban éreztem magamat, amiben a nemváltó apa gyerekei mindenféle furcsa kísérletezéssel reagálnak az apjuk döntésére. Furcsa volt elképzelni, hogy ilyen lehet tehát férfinak lenni, miközben markolásztam valamit a lábam között. Furcsa és rossz érzés volt, egyáltalán nem élveztem, és a sok szerencsétlenkedés a tölcsérrel és a pózzal egyáltalán nem tűnt könnyebb megoldásnak a guggolva pisiléshez vagy combizomból megtartáshoz képest. Rájöttem: én szeretek ülve pisilni, és a jövőben is így fogok, a fejlődő országokban és a Szigeten is!"
Ha másra nem, arra az egyre viszont jó volt az eszköz, hogy olyan sokkoló élmény volt a használata, hogy utána jó sokáig nem akart egyikünk sem pisilni.
Rovataink a Facebookon