Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Stenk cikkek
Az eheti Videodiszkóban megmutatjuk Sia új klipjét, amiben megint egy kisiskoláskorú gyerek szerepel, aztán lesz még az új Bloc Party társas-plázatánca, egy metaparódiaklip, az angol popzene egyik nagy öregje, meg valami az Oneotrix Point Nevertől, amivel nem nagyon lehet mit kezdeni, cserébe nagyon menő.
Bloc Party: The Love Within
rendezte: Ivana Bobic
A Bloc Party az az együttes, ami mérhetetlenül sokat jelentette nekem a 2005-ös Silent Alarm című albumuk körül, de azóta minden egyes új dallal meglepődök, hogy még léteznek (sőt, a frontember Kele Okereke még egy saját szólólemezt is kiadott). A The Love Within sem lesz az, amitől újra feltételek nélkül beléjük fogok szeretni, de legalább a videója érdekes: egymásba átalakuló emberek táncolnak egy üres plázában, aztán feltűnik a meglepő frizurájú és meglepően felszabadult Okereke is, a végén pedig nem mondom el mi történik, de biztos senki nem látta jönni.
Hannah Diamond: Hi
rendezte: Bradley & Pablo
Az PC Music nevű kiadó egy nagyon fura jelenség, olyan zenéket adnak ki, ami egyszerre lenne paródiája, túltolása, és hű másolata a kilencvenes évek eldobható műanyag popzenéjének (Little Boots például rajongó). A kiadó egyik arca Hannah Diamond, akiről tudja a fene, hogy ez-e az igazi neve, meg hogy tényleg ő énekel-e, mert az egész stílus lényege az, hogy minden hipervalóságos, ettől pedig irtózatosan nagy kamu. A Hi klipje is úgy néz ki, mintha valaki nulla pénzből tisztelegne egy képzeletbeli Britney Spears/Missy Elliot-duett videója előtt, ismerős az egész, de annyira mű, hogy már taszító.
Paul Weller: Pick It Up
rendezte: Ben Smallwood
Martin Freeman azért egy cuki ember lehet, ha egy Office, egy Fargo-sorozat, és egy Hobbit után bevállal ilyeneket, mint ez a kedves Paul Weller-klip, amiben mindenféle otthoni munkákat végez, és úgy próbálja meg a nagy unalmát csitítani, hogy épít egy sufnit a kert végébe. De a befejezésre előkerül a láncfűrész.
Pill: Hot Glue
rendezte: Lazy Mom NYC
Ha magyar zenekar lenne a Pill, a következő klipszemlén indulhatnának a legjobb low budget és legjobb trash kategóriákban a Hot Glue klipjével, amiben hatalmas és színesz műkörmű nők fallikus zöldségeket és gyümölcsöket trancsíroznak. Látom én is a szememmel, hogy az egy uborka, mégis azért összerezzenek, amikor egy padlizsánt abuzálnak.
Oneohtrix Point Never: Sticky Drama
rendezte: Jon Rafman és Daniel Lopatin
Mi a túrót láttam? Nekem ez volt az első reakcióm a Sticky Drama klipjéhez, mondjuk nem álltam neki a különálló, ötperces prológusnak, de anélkül is lehet élvezni ezt a fura, élőszereplős szerepjátékokra és nagyon bizarr testhorrorokra emlékeztető videót. Mondjuk ember legyen a talpán, aki Oneohtrix Point Never zenéjét is egyáltalán be tudja sorolni, én is csak olyan fura képekkel tudnám leírni a klipet és a számot is, hogy egy tamagocsi énekel, trutyi jön a falból, és valakinek leolvad az arca. Ja igen, és gyerekek játszanak benne.
Sia: Alive
rendezte: Daniel Askill és Sia
Sia gondolom meglátta, hogy a Mahiro Takano nevű kislánnyal készült harcművészeti videó többmilliós nézettséget hozott, úgyhogy elhappolta az új klipjébe. Az eredmény kicsit kevésbé izgalmas, és főleg, kevésbé drámai, mint az előző Sia-klipek, mondjuk ebben a szám is segít, amit az énekesnő Adele-lel írt közösen.
Rovataink a Facebookon