Pisilni se engedd ki egyedül a feleséged!

Egy tornadresszes galamb a zenetörténet legnépszerűbb madara

2015.12.08. 12:31

A múlt héten tekerőlantos macskák, dudás kutyusok, furulyázó nyulak, valamint fenekükkel trombitáló majmok és lovak szerepeltek zenetörténeti sorozatunkban. Mókásak voltak ugyan, de a hangjukat egyiknek sem hallhattuk. Nem úgy a madarakét! Ők bezzeg számtalan zeneműben szerepelnek, a legkülönbözőbb fajok, fülemülétől a pacsirtáig. Ám egyikük sem szólal meg benne annyiszor, mint a kakukk!

A kakukk rendkívül izgalmas madár, a barátnőm szerint pont úgy néz ki, mint egy galamb, amelyik tornadresszt húzott. Bár rendszertanilag nem rokona a galambnak, valóban úgy néz ki. A leghíresebb szokása, hogy idegen madarak fészkébe rakja tojását, s azok nevelik fel a kicsinyeit a maguké helyett. Ám ami miatt nekünk igazán érdekes most, az természetesen a hangja. Egyrészt nagyon jellegzetes, másrészt az is fontos, mikor szól: májusban, vagyis az igazi nyárelős, virágos, szerelmes tavaszt hirdeti.

Kakukk (Cuculus canorus), a "tornadresszes galamb"
Kakukk (Cuculus canorus), a "tornadresszes galamb"
Fotó: Chris Romeik / Wikipedia

Már a középkorban is írtak dalt kakukkhangra, de az azóta eltelt 800 évben számtalan zenemű született belőle, még a popzenébe is simán átszivárgott. Lássunk néhány remek példát!

Következzen először is maga a mester!

Nem valami bonyolult vagy nehezen megjegyezhető dallamocska, lássuk mit kezdtek vele a zeneszerzők az évszázadok alatt.

A legrégibb kakukkdal, amit mindenki ismer

Annyira a legrégibb, hogy az angol cuckoo szónak is ez az első írásos említése. A kánon, melyben a léha trubadúrhagyományok ötvöződnek a többszólamú egyházi kórusénekléssel a Sumer Is Icumen In címet viseli. Szerzője ismeretlen, magyar fordításban annyira népszerű nálunk is, hogy sokan azt hiszik, valami úttörődal. A kakukk itt a vidám nyárelőt testesíti meg.

Így hallották a madarat a füstös fejűek

Amikor az ars subtilior stílus képviselői nem bonyolult és cuki kottákat rajzoltak, vagy épp arról komponáltak pszichedelikus dalokat, hogy mennyire a füstös az agyuk, akkor Jehan Vaillant például arról írt egy klassz dalt, hogy a kakukk hiába unja már a béna énekét, soha nem fog olyan szépen énekelni, mint a fülemüle. Ennek a két madárnak az összehasonlítgatása amúgy még számos szerzőnél visszatér.

„Ha pisilni megy a feleséged, akkor is kísérd el!”

A fenti jó tanács Juan del Encina, spanyol dalszerző ¡Cucu, cucu! című madrigáljából származik. A reneszánsz dalokban a kakukknak arra a tulajdonságára hegyezték ki a szövegeket, hogy idegen fészkekbe pottyantja a tojásait. Vagyis a megcsalásnak, a férjek felszarvazásának lett a szimbóluma. Itt a King Singers zseniális filmsorozatából hallható egy részlet.

Békák, macskák, tyúkok, na meg a kakukk

Heinrich Ignaz Franz Biber kevésbé népszerű barokk zeneszerzőről én alig hallottam, viszont van egy Sonata Representativa című műve, melyben állatok szólalnak meg. Rövid bevezető után előbb a fülemüle, aztán természetesen rögtön a kakukk következik (2:50-től). De érdemes végighallgatni, szerintem gyerekeknek is pompás zene, hiszen aztán a békák, a tyúk és a kakas, a fürj és a macska következik, végül meglepő fordulattal a muskétások indulója és egy tánc zárja a sort. Mondjuk ezzel a névvel simán bevállalhatott volna egy hódot is.

Kakukkolás ennél barokkosabb nem lehet

Bernardo Pasquini sincs ma a top barokk szerzők között, de a maga korában az egyik legfontosabb csembalójátékos és -szerző volt, akinek a műveit ma is szeretik játszani azok, akik meg akarják villantani, mennyire virtuózak. A korabarokk idején állítólag a Toccata con lo Scherzo del Cucco volt a legnépszerűbb kakukkos zene, amit a XX. században  Ottorino Respighi is feldolgozott (lásd később).

Amiben nem is biztos, hogy van kakukk

Antonio Vivaldi számtalan hegedűversenye közül az egyik (A dúr), a Kakukk nevet viseli. Hogy valóban ez ihlette-e a zeneszerzőt az elég kétséges, mert ugyanezt a darabot néha Fülemülének is hívják, pedig őket elég nehéz összetéveszteni. Sőt mint láttuk, pont hogy nagyon mások. Viszont a zene nagyon klassz, ha fülelsz az első tételben azért meghallod a kakukkot!

Amikor az orgonából kukkant ki

A kakukk egy régi természetrajzkönyvben
A kakukk egy régi természetrajzkönyvben
Fotó: Wikipedia

Szegény Händelről eddig csak annyi szó esett, hogy utolsó műveit vakon írta (de senki se aggódjon, sok poszton keresztül csak vele foglalkozunk majd). Most csak annyit jegyezzünk meg, hogy van egy remek orgonaversenye (az F-dúr), amelyben állítólag ott a kakukk és persze a fülemüle. De mindenféle madaras háttérsztori nélkül is remek hallgatni való!

Francia turbókakukk

Nem csak Pasquini írta át csembalóra a kakukkot, hanem néhány évtizeddel később Louis-Claude Daquin is. Az ő műve  (Le coucou) is elég népszerű lett, azóta áthangszerelték trombitára, hárfára, de rendszeresen játsszák orgonán és zongorán is. Ide most egy digitális csembalón előadott felvételt tettem, hogy legyen egy kis csavar a történetben, de azért össze lehessen hasonlítani az előzővel. Veszett tempóval szólal meg a szám amúgy (ez pont a kakukkoláson mérhető le), vannak ennél jóval visszafogottabb előadásai is.

Csörömpölés gyerekjátékokkal

A Gyermekszimfónia egy vidám zenedarab, amiben a karmester és a zenészek is megpróbálnak mindig vicceskedni. Aztán ez vagy sikerül, vagy nem, de a közönség mindig udvariasan nevet. Megszólal benne egy csomó gyerekjáték: kereplő, játéktrombita, vízzel töltött madársíp és persze egy kakukksíp is! Sokáig azt hitték, Haydn írta, hogy Eszterházán összevásárolt egy csomó játékot és estére rittyentett belőle egy koncertet az Eszterházyknak. A XX. században viszont már az volt a mondás, hogy nem ő, hanem a híres W. A. Mozart apja, Leopold Mozart írta. Ma meg arra hajlik a legtöbb tudós, hogy egy osztrák bencés Edmund Angerer műve. Bárhogy is, hallgassátok:

Mulassunk osztrák módra!

A barokk idők után szegény kakukk kimet a divatból, már a Gyermekszimfóniában is csak egy hangszerhang a sok között. A klasszikus és a romantikus zenében is csak mint az erdő egyik hangja, finoman és jelzésértékűen maradt meg. Ilyen kakukkos erdei zenéket találtok a jobboldali keretesben. Ezt az Ifjabb Johann Strauss-polkát viszont kiemeltem, mert egyrészt a kakukk benne a leghangsúlyosabb, másrészt tök jól látszik benne a hangszer, amivel utánozzák. Ez az Im Krapfenwald'l.

Erdei zsongás kakukkal

A kakukk nem csak főszereplő lehet a zenében, egy csomószor csak egy a sok erdei madár között. Ilyen például Clement Janequin pompás reneszánsz csiripelése, a Le Chant des Oyseaulx (1529), vagy Beethoven 6. szimfóniájának,  II. tétele (1808), melyet  patakparti hangulatról írt. De megszólal a kakukk Mahler I. szimfóniájának 1. tételében (1889), Rimsky-Korsakov több darabjában (Hópelyhecske, 1881 és Legenda a láthatatlan Kityez városáról és Fevronyija szűzleányról, 1907) vagy épp Delius On Hearing the First Cuckoo in Spring (1912) című művében. Vannak, akik Debussy Gyermekkuckójának Kis pásztor tételében (1911) is hallani vélik. Ottorino RespighiGli Uccelli azaz A madarak (1927) című darabjában Bernardo Pasquini emlegetett műve szólal meg átírva. Nem hiányozhat természetesen Messiaen műveiből sem, aki imádta a madarakat. A madarak ébredésében (1953) 26 fajt szólaltat meg, köztük a kakukkot is.

A kakukk, aki nem látszik a színpadon

A kakukk nem csak az erdő egyik hangjaként maradt meg a barokk után, hanem amolyan zenei tréfaként is (az előző két zene erre is tökéletes példa). A gyermekeknek szervezett koncertek állandó darabja Camille Saint-Saëns az Állatok farsangja című műve. A szokásos állatfajok közt feltűnnek a fosszíliák és zongoristák is, no meg persze kedves madarunk is. A tétel címe A kakukk az erdő mélyén, ennek megfelelően a kakukkot megszemélyesítő klarinétnak eredetileg a színfalak mögött kellett megszólalnia. Amúgy Saint-Saëns életében csak kétszer adták elő a darabot zárt körben (az egyiken Liszt is ott volt), mert nem akarta, hogy lerombolja vele a róla kialakult komoly zeneszerző képet. Halála óta viszont ez a legnépszerűbb műve.

Rock a kakukkos óra körül

A háború után már senki nem dalolt a kakukkos erdőről-mezőről, egyszerűen nem volt már a természet a mindennapok része. Viszont mint nosztalgikus dolog megjelenik néha. Például a (szolmizáció kapcsán emlegetett) Muzsika hangja musical egyik dalában, vagy épp ebben a Beach Boys számban. Igaz, ez már a kakukkos óráról szól, melynek zenetörténeti szerepe egy külön posztot megérne.

"Nincs bennem szemérem, csipetnyi szégyen,
ha hárman kívánnak, megkapnak négyen"

A fenti idézet nem valami pornóvideó mottója, hanem egy szövegrészlet a gyerekek körében is igen népszerű Kérem a következőt sorozatból, melyet mindenki úgy ismer, hogy a Doktor Bubó. A kakukk itt is egy csalfa céda, és egy dalt is énekel, aminek persze az operalibrettókat is fordító, zseniális Romhányi József írta a szövegét. Bár a Deák Tamás-féle zene nem akkora durranás, mint a mindent vivő főcímdal, azért nagyon hangulatos muzsika. 2:35-től kezdődik, aki ráér, az nézze meg az egész rajzfilmet.

Még több madárzene

További madaras zenei tippeket találtok ott, ahonnan én is vettem jó pár ötletet: Jeffrey Sward listáján, a Zeneóra összeállításábanEmily Doolittle tanulmányábanés  Vizinger Zsolt gyönyörű honlapján.

Nonszensz kakukk

A XX. század egyik legismertebb magyar zeneszerzője, Ligeti György a 80-as évek végén elővette a rég elfeledett reneszánsz madrigálműfajt, és komponált pár újat. Érdemes összehasonlítani a a korábban emlegetett, huncut ¡Cucu, cucu!-val, már csak azért is mert ezeket a madrigálokat is a King's Singers énekelte lemezre, hiszen direkt nekik írta őket Ligeti. Az alábbi címe Kakukk a körtefán.

Na akkor ennyit a kakukkról mellyel villámgyorsan eljutottunk a középkorból a jelenbe. Na de mi ne száguldozzunk ennyire, hiszen a jövő héten még épp csak belekezdünk a reneszánszba zenetörténeti utazásunkkal. Tartsatok velünk akkor is, lájkoljátok sorozat Facebook-oldalát!

"Nincs bennem szemérem, csipetnyi szégyen, ha hárman kívánnak, megkapnak négyen" Egy madárhang mindenek felett!

Szerző: Múltcore - zenetöri az Indexen2015. december 8.


  • Bérelnék
  • Bankszámla