Elképesztően bizarr hangszerábrázolások a középkorból

Fenékkürtös, cicadudás, kutyafidulás és a félelmetes hasfejhárfáslány

2015.12.01. 16:18

A középkor véget ért az Index zenetörténeti sorozatában, de nem feledkezhetünk el a kor hangszereinek bemutatásáról. Ez talán nem tűnik túl érdekesnek elsőre, pedig minden hangszer izgalmassága attól függ, hogy ki játszik rajta. Mondjuk egy majom? Egy nyúlpüspök? Egy oroszlánfenekű lány?

Az a helyzet, hogy amióta vicces képeket mutogatnak az emberek egymásnak az interneten (röviden, amióta van internet), azóta megy a folyamatos rácsodálkozás, hogy mi minden furcsaságot pingáltak a régi kódexekbe a másolók. Ennél jobb apropó nem is lehet, hogy kibogarásszuk a legklasszabb hangszeres példákat a méltán népszerű discarding images blog adatbázisnak beillő gyűjteményéből.

Szóval ezúttal nem cuki ábrákká összeálló kották következnek, vagy olyan misztikus látomások, mint amilyenek Hildegard von Bingen kódexeiben szerepeltek, hanem meglepő, kedves, bizarr vagy épp gusztustalan képek, amelyekből pikk-pakk megismerhetők a középkori hangszerek!

Harang, csengő

A középkorban már a templomtornyokban is megjelentek a harangok, de a kis kézi változatokat, a csengőket is használták. Temetéseken mindenképp szerepe lehetett, hiszen mindhárom kép ezt ábrázolja.

Dob és furulya

A középkori dobjai minden képen táncot kísérnek, és mindenhol fúvós hangszerrel állnak párban. A képeken legtöbbször egyetlen zenész játszik rajtuk: egyik kezében a dob, a másikban egy furulya. Az utolsó képen amúgy két halott prófétán mulat a nép, mint az a Jelenések könyvében olvasható.

Schalmei

Nem vagyok benne biztos, hogy ez a hangszer van-e a képen, de mindenképp valami lyukakkal ellátott fafúvós. Akinek jobb tippje van, ne fogja vissza magát, de akár az állatot is meghatározhatjátok!

Szarukürt

Az ősi hangszer, amely nálunk Magyarországon is megélte a XX. századot, a képeken a vadászathoz kapcsolódik. A kedvencem, amikor az elejtett embert cipeli haza a nyúl.

Kürt és trombita

Sem a trombita, sem a kürt nem kezdett még el kanyarogni a középkorban, szóval egyáltalán nem emlékeztettek a mai formájukra. A trombiták pont ugyanúgy néztek ki, mint a fáraó elátkozott hangszerei, melyek a legenda szerint kirobbantották a II. világháborút.

A sok fenékbe dugott fúvóshangszer lehet, hogy csak rajzolók fantáziájának a szüleményei, esetleg valami allegorikus képek, de az biztos, hogy 

a középkorban még voltak megbecsült  fingóművészek.
  

A XII. században élt Roland the Farter (Fingó Roland) például minden karácsonykor (!) bemutathatta becses tudományát az angol királynak.

Duda

A középkor talán második legmenőbb hangszere, amire reményeim szerint még visszatérünk! Addig csak a legizgalmasabb képekre hívnám fel a figyelmet. Arra, amelyiken egy kopasz kutya fújja a dudát (mely egyébként jellemzően kutyabőrből is készülhetett, vagyis olyan mintha saját magával zenélne), illetve a szarvasosra, ahol, hogy teljes legyen a kép Krisztus is megjelenik az agancsai közt. Ilyesmi állat Szent Euszták (Eustachius) és Szent Hubertusz legendáiban tűnik fel, de ott dudáról szó sincs.

Orgona

A korszak egyik kedvelt hangszere volt a kis hordozható orgona (portatív, pozitív), legtöbbször ilyennel ábrázolták a híres olasz vak zeneszerzőt, Landinit. A mechanika itt sem sokat változott az ókor óta, bár a vízorgonák eltűntek, a hajtás pedig leegyszerűsödött, már nem kellett három ember a megszólaltatáshoz. Ennek a nyúlnak például egyetlen kutya fújtat, a fehér patkánynak (vagy minek) meg már nem is kell segítség.

Videó a portatívjátékról, jobb kéz a billentyűkön, bal a fújtatón

A két láb meg két téglán, hogy egyenesen legyenek a combok, le ne essen a hangszer.

Fidula és rebek

A középkori vonós hangszereknek csillió változata létezett, legtöbbjüket pengetéssel és vonóval is meg lehetett szólaltatni (mint a régi magyar kobozt). Mindegyiknek saját neve volt, és számtalan tudós számtalan módon csoportosítja őket. Én most csak a két legfontosabbat emelném ki: általában a fidula az, amelyiknek jól elkülönül a nyaka és a teste, a rebek pedig, amelyiknél a testet és a nyakat is egy fából faragják ki, így jobban egybesimulnak. Itt egy csomó rebek, hogy ráálljon a szemetek, az alábbi képek közül pedig a ruhás kutyát táncoltató nő, s talán az oroszlán (?) játszik ilyenen, míg a kutya, a macska, a kecske, a majomidomár és a püspökkel harcoló férfi feneke fidulázik.

Hárfa és pszaltérium

A miniatúrák alapján ez volt a pengetős hangszerek két legnépszerűbbike. A hárfa felépítése sokban emlékeztet a több ezer évvel korábbi sumerekére, némelyiknél még az állatfejes dísz is megjelenik. A pszaltérium szintén ókori eredetű, Dávid király kedvelt hangszere volt. A képek alapján úgy tűnik, csak nyulak játszottak rajta akkoriban.

Tekerőlant

Erről a hangszerről már mindent leírtunk a múlt héten, úgyhogy nincs más hátra mint megcsodáljunk két tekerős macskát, akik meglepő módon hasonlítanak egymásra.

Nos ennyit mára a középkori hangszerek csudálatos világáról,

ugye nem felejtettétek el végignézni a galériát sem?

A jövő kedden megint valami szuper izgalmassal folytatjuk zenetörténeti sorozatunkat. Ne maradjatok le róla, kövessétek a Múltcore-t a Facebookon!



  • Hírek
  • Bankszámla