A piacon néztük meg Dél-Afrika nemzeti kincsét

Ugyan a többségnek lehet jóval többet mond Amon Tobin, Todd Terje, vagy akár DJ Koze neve is, az idei Budapest Essentialsön az igazán hozzáértő arcok leginkább Black Coffee fellépését várták. Az egy kézzel keverő dél-afrikai DJ először lépett fel Magyarországon, és egészen szürreális volt afrikai house-t hallgatni a Klauzál téri vásárcsarnokban egy világító Spar-felirat mellett.

A Black Coffee név mögött a 40 éves Nkosinathi Innocent Maphumulo áll, aki voltaképpen az egyik legnagyobb sztárnak számít Dél-Afrikában, és az egyik legfontosabb figurája a globálisan is terjedő afro-house-nak meg úgy en bloc a kontinens elektronikus zenéjének. Már gyerekkorától kezdve zenéléssel akart foglalkozni, azonban 13 évesen történt vele egy súlyos baleset, ami örökre megváltoztatta az életét. Ő is ott volt 1990-ben a Nelson Mandela szabadulását ünneplő tömegben, amikor egy elszabadult autó belehajtott tömegbe. Maphumulo komoly sérüléseket szenvedett, voltaképpen lebénult a bal karja.

Mégis a kitartott a zenélés mellett, először elvégezte a durbani egyetemen a jazz tanszakot, majd háttérénekesként folytatta, hogy aztán SHANA néven egy afro-pop formációban folytassa. Az igazán komoly áttörést azonban DJ-producerként érte el, az első nagylemeze után nem sokkal már a barcelonai Sonaron játszott, hogy aztán szép sorban bezsebeljen minden dél-afrikai zenei díjat, és 2011-ben már orkesztrával és hatalmas vizuális berendezésekkel töltse meg a 60 ezres Moses Mabhida stadiont, ahol többek között a német-spanyol elődöntőt is játszották a 2010-es futball vébén. Elég szép pálya ahhoz képest, hogy az első lemezét saját bevallása szerint egy tök egyszerű szekvenszer szoftverrel és mindössze egy számítógépes egérrel rakta össze.

Ugyan a Black Coffee által is képviselt dallamosabb, törzsi house az elmúlt évek népszerűségének hatására kezd már kicsit elhasználódni, azt nem is lehetne tagadni, hogy Maphumulo nélkül lehet még mindig csak egy helyi szenzáció lenne a kwaito, ami voltaképpen a dél-afrikai barkács zenekészítés és törzsi dallamok, illetve ritmusképletek kombinációja az amerikai house-szal. A kwaito egyébként eredetileg a dél-afrikai gettók sajátos csináld magad attitűdje, miszerint olyan tárgyak és eszközök hangjait integrálják a zenébe, amihez a szegények is hozzá tudnak jutni, legyen szó egyszerű lábasokról, vödrökről, vagy csak egy kólás üvegbe helyezett pár darab kavics rázásáról. Black Coffee Dél-Afrikában nemzeti kincsnek számít, és pont azon a napon nyert ismét három zenei díjat hazájában, amikor Budapesten kellett fellépnie.

Itthon nyilvánvalóan nem tudna megtölteni egy stadiont, de azért kezdésnek elég tisztességes helyszínnek tűnt a Klauzál téri Vásárcsarnok. Nem ez az első alkalom, hogy a Budapest Essentials különleges helyszíneinek egyike voltaképpen egy fedett piac, de amíg két éve a Gorillaz DJ-szetten tényleg a pultokon pihenő jégcsapretkek és padlizsánok különböztették meg a bulit egy bármilyen dubstep és trap baszatástól, addig a Klauzál téren szinte minden egymásra talált. Oké, tényleg van egy furcsa varázsa annak, hogy megérkezve a helyszínre a gyönyörű ablakok köré vetített visual mapping alatt a fél sötétben egy kézzel játszik egy szimpla fehér pólóba bújt, szemüveges fazon, miközben egy rakás talpig feketébe öltözött budai technós és szakállas, férfikontyos hipszter alig pár méterre bulizik a bezárt Spar világító cégerétől.

Maga Black Coffee szettje ráadásul felüdülés volt az előtte fellépőkhöz képest, mert sajnos ennek a közegnek megvan az a borzalmas tulajdonsága, hogy simán órákig eltopog ugyanannak a 15 deep house tracknek a kombinációjára, amihez hasonló zene szólt például a South Park dzsentrifikációval foglalkozó tavalyi epizódjában. Ez a nem túl agresszív, nem is túl mély zene tök jól elmegy nappal a szabadban, de zárt térben akkor sem fog igazán működni, ha minden belvárosi bordélynál erre igazítják a fazonra az ember arcszőrzetét.

Ehhez képest Black Coffee dallamosabb, sok kiállásból kiállásba keveréssel súlyosbított szettje maga volt a tömény izgalom, pedig hosszabb távon azért itt is hamar belesüppedhetünk az unalomba. Az első fél-egy óra kifejezetten klassz volt, Black Coffee egyszerre tud táncolható, komoly hangrendszerekhez igazított tánczenét játszani finomabb, kreatívabb dallamokkal kombinálva úgy, hogy egyszer még egy Personal Jesus is belefért. Ha annyiszor lenne ezer forintom, ahányszor hallottam már a Personal Jesust random DJ-szettekben - legyen szó tech house-ról, dubstepról vagy psytracne-ről - akkor már valószínűleg saját tévécsatornám lenne, de Black Coffee afrikai dobokkal megtámogatott verziója még így is egészen frissnek hatott. Meg hát azt is fontos megjegyezni, hogy ritkán látni olyan messziről is szimpatikus DJ-t, aki órákon keresztül csak az egyik kezével babrál a lemezjátszók között, hogy aztán csak később essen le, hogy bakker, ez a csávó egy kézzel csinál olyanokat, amit a Balaton Sound nagyszínpadán egyesek már előre felvett mixekkel sem próbálnak meg, hanem inkább kimennek tortát dobálni a tinik arcába.

A vásárcsarnokos buli egyébként nem csak Black Coffee személye miatt volt kifejezetten érdekes, hanem ismét joggal merülhetett fel az a kérdés, hogy miért nincs Budapestnek egy ilyen méretű klubja. A West Balkán-tragédia és a Hajógyári-klubok bezárása óta egyszerűen nincs olyan elektronikus zenére alkalmas hely, ami képes lenne 4-500 embernél többet elbírni, azok sem kifejezetten erre a célra lettek kitalálva. A Klauzál téri vásárcsarnok ugyan elég furán szól a sajátos akusztika miatt, de a prémium elektronikus zenére kulturáltan, balhék nélkül szórakozó közönségnek tényleg szüksége lenne egy olyan nagyobb, inkább külvárosi klubra vagy átalakított gyártelepre, ahol helyet kaphatnak még ennél is nagyobb, tematikus rendezvények, ahogy minden európai nagyvárosnak megvannak a hasonló helyei Berlintől Amszterdamig. Mert a bulinegyed környéke egyszerűen alkalmatlan erre, és hiába cáfolt rá egy estére a vásárcsarnok, jövő héttől ugyanúgy karfiolt és friss tejet fognak ott venni az emberek, az itt táncoló közönség meg mehet vissza az egyre vállalhatatlanabb számban kóválygó turisták közé mocorogni a Király utca környékére.