Ha a gitáros a nőmre pályázik, kirúgom

Dave Mustaine, a Megadeth énekes-gitárosa legendásan hisztis zenész. Ha rossz napja van, senki, még a roadja sem szólhat hozzá, verekedett már össze zenésztársaival is, kész csoda volt, hogy egyáltalán belement az interjúba a Rockmaratonon. Aztán a sors egy időre felülírta a terveket, hiszen a zenekar basszusgitárosa eltörte a lábát a backstage-ben, és ilyenkor (legalábbis én így gondoltam) az újságírók és az interjúk úgy kellenek egy zenekarnak, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Mustaine megvárta, hogy zenésztársát elvigye a mentő, majd az elvállalt interjúkat mind megcsinálta, ráadásul végig nagyon készséges volt. A koncertet a sérülés miatt, vagy inkább arra hivatkozva később lemondták, pedig az Indexnek még azt mondta Mustaine, hogy ilyesmi miatt nem szoktak bulikat lemondani.

Mi történt Dave Ellefsonnal?

A cateringben mentünk volna kajálni, sötét volt, nem lehetett rendesen látni. A terület egy része le volt betonozva, a többi nem, mi igyekeztünk a betonon haladni, de annyian álldogáltak bent és beszélgettek a szakácsokkal, hogy kénytelenek voltunk lelépni a járdáról - ekkor lépett szerencsétlenül Dave, egyenesen bele egy gödörbe és eltört a lábfeje. 

Nagy fájdalmai vannak?

Eléggé. Neked tört már el csont a lábfejedben?

Nem.

Na, nekem már igen, a küzdősportos múltamnak köszönhetően. Nem csak a lábamban tört csont, erről mesélhetnék órákig, de ezt most hagyjuk. Szóval a lábtörés, pontosabban a lábfejtörés nagyon fájdalmas dolog, mert rengeteg csont van benne, csak úgy, mint a kézfejben, de azon ugye normális esetben nem állsz. Hosszú a felépülési időszak is. És az egész elkerülhető lett volna, ha a szervezők jobban odafigyelnek, és nem a sáron keresztül kellett volna megközelítenünk a kaját.

Mi lesz most?

Úton van a kórházba, kap egy gipszet. Kemény fickó, norvég és svéd felmenőkkel. Európai szellemben nevelték, egy farmon nőtt fel, megtanulta, mi a kemény meló, és azt is, hogy nem panaszkodni kell, hanem tenni a dolgodat. Teszem azt, ha választania kellene aközött, hogy lejátssza a koncertet fájós lábbal vagy elmegy begipszeltetni, az előbbi mellett döntene. Mondtam neki, hogy 2,5 óránk van még a koncertig, és ha itt nem olyan az egészségügyi rendszer, mint az USA-ban, ahol órákig vársz egy lázmérésre, akkor még időben visszaér.

Fordult már ilyen elő veled? 

30 éve vagyok a pályán, persze, hogy volt már ilyen. Egyszer a fejemre zuhant a világítás egy darabja és eltörte az orrcsontomat, de a koncert nem maradt el, játszottunk.

Mondtatok már le bulit ilyesmi miatt?

Nem. Más okból már előfordult, de ahhoz, hogy odáig eljussunk, nagyon szar helyzetnek kell lennie. Egy törött láb mondjuk elég szar helyzetnek minősül.

A dalszövegek írásában nagyban befolyásol az aktuálpolitika. A nizzai terrortámadás is beépül majd valamelyik Megadeth-számba?

Konkrétan ez ez esemény nemigen, az idáig vezető útról és attitűdről arról, hogy hol tart a világ és hova halad, meg már eleget írtam. Ki is gúnyolnak miatta rendszeresen, de nem érdekel, leszarom, megszoktam. Ha a családomat támadják, az más, akkor nem állok jót magamért. És bizonyos tekintetben a zenésztársaim a családom is, mondtam is Kikónak és Dirknek (a Megadeth új gitárosa és dobosa), hogy ez egy másik liga, itt gyorsabban történnek az események, nagy a nyomás.

Miért változott ennyit a zenekar felállása az elmúlt 33 évben? (Mustaine mellett 28-an szerepeltek benne rövidebb-hosszabb ideig.)

Lássuk csak. Ketten meghaltak, négyen otthagytak a picsába, az egyik meg akarta dugni a menyasszonyomat, mondjam tovább? Erről tényleg nem én tehetek. Gar Samuelsson (dobos) meghalt. Chris Poland (gitáros) ellopta a cuccomat, hogy az árából heroint vehessen magának. Chuck Behlert (dobos) kirúgtam, mert crackfüggő volt. Jeff Young (gitáros) a nőmet akarta megkúrni. Nick Menzát (dobos) ki kellett rúgni, mert olyan dolgai voltak, amikkel nem tudtunk együtt élni már. Marty Friedmannek (gitáros) idegösszeroppanása volt. Jimmy DeGrassót (dobos) nem szerette senki és nagyon nehéz volt kijönni vele. Al Pitrelli (gitáros) inkább a Trans-Siberian Orchestrában akart zenélni. James MacDonough (basszusgitáros) nagyon jó arc volt, de a többiek inkább Ellefsont akarták a zenekarban látni, így kirúgtuk. Miközben Dave-vel tárgyaltunk James Lomenzo volt a bőgősünk, ő nemsokára lelépett, de mire Dave visszatért, Glen Drovernek (gitáros) súlyos szívbajai lettek, és abba kellett hagynia a koncertezést. Jött Chris Broderick (gitáros), aki Shawn Droverrel (dobos) együtt azért lépett le, mert a menedzsment mocsokul bánt velük. Amint megtudtam, hogy mi történt, azonnal kirúgta a menedzsmentet, mert így nem lehet emberekkel bánni. Na, itt tartunk most.

De mi volt a menedzsment bűne?

Közölték velük, hogy egy évig se turné, se lemezfelvétel nem lesz, szóval jobb, ha keresnek maguknak valami fizető melót. Ilyet nem mondasz két zenekari tagnak. Mindenesetre azóta nem beszéltünk egymással. Mármint Chirsszel és Shawnnal.

Broderick azt nyilatkozta, hogy azért lépett le, mert elnyomtad zeneileg és az ötleteit elutasítottad.

Könnyen lehet, hogy így érzi, de ettől ez még nem feltétlenül igaz. Kapott lehetőséget, adtam neki dalokat, amiket írhatott, és a szólóival is szabadon dolgozhatott. Mindig meghallgattuk egymás dolgait, például Shawn írta a Head Crushert, amit elsőre nagyon nem szerettem, és egy évvel később sem, de idegesített, hogy miért nem. Leültem, megtanultam, és rájöttem: azért nem tetszett, mert a riffje a Take No Prisoners című nótáé volt, ami én írtam, és ami emlékeztetett valamire, amire nem akartam emlékezni. Kivettük a riffet, a dal óriási siker lett. Chris nagyon technikás gitáros, de nem érzéssel játszik, kicsit olyan, mint Jeff Young volt. Marty (Friedman) érzéssel játszik, és ilyen Kiko, a mostani gitárosunk is. Nekem ez jobban bejön, mint a színtiszta, de merev virgázás. Chris egyébként nagyszerű zenész, sokkal jobb gitáros, mint én vagyok, de a zenekart nem Chris Broderick Show-nak hívják, hanem Megadeth-nek. Ha a saját nótáidat akarod játszani, alapíts egy kurva zenekart magadnak. Jut eszembe: megtette. Hallottál a zenekaráról?

Nem.

Akkor erről ennyit. Nagy a zenepiac, könnyű benne elveszni. Amikor valamelyik zenekari tag elkezd mocorogni, hogy neki nagyobb szabadság kellene, én nem állok az útjába, tessék, lehet menni és megpróbálni.

Meg lehet élni a zenélésből?

Én meg tudok. A Megadeth is. Kényelmesen utazunk, szép helyeken szállunk meg, jó fizetést kap mindenki, nem panaszkodom. A metálzenében a CD-eladás tulajdonképen megszűnt, de ha van eszed és üzleti érzéked, akkor nem leszel bajban. Koncertezni kell, ráfeküdni a bemutatókra, gitárklinikákra, el lehet adni a zenét a tévének, filmeknek, a játékiparnak, szóval van arra mód, hogy megélj. (Mustaine személyes vagyonát a Forbes 20 millió dollárra tette 2013-ban.) Azért egy dolgot szögezzünk le. Ha valaki beszáll egy 33 éve létező zenekarba, az ne számítson arra, hogy megkapja a lóvé 25 százalékát. Miért kapná? Én sem szállok be egy másik, 30 éve sikeres zenekarba és követelek egyenlő bánásmódot. Ostobaság is lenne. Tessék előbb bizonyítani, és majd utána nyújtogatni a tenyereket. Minden új tagnak mondom, hogy írjon dalokat, hogy bizonyítson.

Nick Menza is arra panaszkodott, hogy nem veszem komolyan az ötleteit. Sebaj, mondtam neki, hogy mutassa meg a menedzsmentnek, és ha nekik bejönnek, akkor megcsináljuk valamelyiket rendesen. Tudod mit válaszoltak neki?

Átlagos, szürke, unalmas metálnóták. Ez nem Megadeth-szint.

Kicsit bele is betegedett. Amikor lemezt veszünk fel, a kiadó azt akarja, hogy a számok legalább 80 százalékát én írjam, a zenét én szerezzem. Minden lemezen van olyan nóta, aminek a zeneszerzői között minden tag szerepel - egyszerűen azért, mert egy vagy két szám esetében, csak hogy nekik is jusson nagyobb szelet a szerzői jogokból, a többiek nevét is feltüntetjük, ha írtak egy sort is, ha nem.

Hogyan lett belőled hívő ember?

Megint ez a sztori. A sajtó azért fújja fel a "Dave Mustaine megtalálta Jézust"-történetet, mert két zenekarral nem voltam hajlandó egy színpadra lépni. Mert nem értettem, minek kell Rotting Christ (azaz Rothadó Krisztus) néven zenélni? Nem értem a mai napig sem. Tel-Avivban pedig azért nem léptünk fel a Dissecton után, mert előre szóltam, hogy ne legyünk egy napon. Nem akarok sátánista zenekarokkal egy színpadon állni és kész, ez nekem fontos, és ha ezt nem képes valaki elfogadni, pedig jó előre szóltunk neki, akkor nem tudok mit tenni. Ami idegesít, az, hogy Dave Ellefson is hívő, őt mégsem baszogatja senki érte, csak engem, pedig engem sem az intézményesített vallás érdekel. A legfurcsább meg az, hogy azért soha nem talált meg senki, hogy eredetileg Jehova tanúja volnék, hiszen ilyen családba születtem, így neveltek, és vittem már ki a saját házamból is karácsonyfát, mert a hitem szerint azt nem volt szabad állítani. Ez nem zavart senkit.

Szóval úgy találtál rá Jézusra, hogy...

Nézd, mindenkinek eljön az életében az a pillanat, amikor úgy gondolja, hogy már nincs lejjebb. Nem titok, hogy a kábítószerhasználat miatt egyszer a klinikai halál állapotába kerültem, úgy hoztak vissza. Persze nem álltam le, a zenekarom szétszéledt, a házasságom romokba, egész nap csak a heroin érdekelt, és egy este olyan pózban aludtam el, hogy amikor felébredtem, nem tudtam mozgatni a karomat, és az orvosok azt mondták, nem is fogom tudni. Hogy vége mindennek, a zenének, a karriernek. Innen álltam fel, mert valami, amit nevezhetünk hitnek, isteni segítségnek, sugallatnak, aminek akarod, arra sarkallt, hogy menjek tovább, mert érdemes. 

Mióta vagy tiszta?

Inni iszom, de droghoz, kemény droghoz mármint, nagyon régen nem nyúltam. Tíz éve? Nem tartom fejben, minek. Azt viszont a mai napig ki szoktam kötni a turnék leszervezésekor, hogy ne tegyenek ugyanarra a színpadra olyan zenekarral, amiben aktív heroinista van. Mert mindenkinek lehet szar napja, és nem akarok visszaesni. Füvezni füvezek, ennyi a kapcsolatom a drogokkal. Nem is bánom, emlékszem még azokra a napokra, amikor egy turné arról szólt, hogy amint leszálltunk a buszról, indultunk a vörös lámpás negyedbe, mert a kurváktól el lehet jutni a stricikhez, onnan meg a dílerekhez.

Ha ma menekülni akarsz valami elől, mit használsz hernyó helyett?

Elmegyek autózni, és kurva gyorsan vezetek, amitől felmegy az adrenalinszintem. Vagy kimegyek a kertbe, és célba lövök, az állataimmal foglalkozom, esetleg gitározom, vagy a rajongókkal csetelek online. Ez így nekem elég most. 

A lemondott koncertet a Rockmaraton fesztivál főszervezője a helyszínen így kommentálta: