Bízunk az olvasóink ízlésében!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Stenk cikkek
-
Itt a 2025-ös Coachella fellépőinek listája, először a fesztiválon a Green Day - Van, amit sosem bocsájtunk meg magunknak
- Hová menekülsz, ha a megalázott tömegek felkelnek?
- A Linkin Park új lemeze a legfurcsább zenei élmény, amit jó ideje tapasztaltunk
- Budapestre hozza szólóprojektjét a Rammstein frontembere
Végre valahára sikerült megszavazunk, hogy az idei Stenk Dalverseny 30-as mezőnyéből melyik öt zenekar jusson tovább a következő körbe. Azonban itt még nincs vége, mert az olvasóink segíthetnek a többieknek, és további öt előadót szavazhatnak még be a következő körbe. Először mutatjuk ki jutottak még biztosan tovább, aztán a cikk végén lehet szavazni!
Az idei Dalverseny végső öt döntőse majd egy élő koncerten csaphat össze a Kuplungban áprilisban, a nyertes pedig felléphet az idei Sziget Fesztiválon.
40 Days: We Know
Már az EP megjelenésénél éreztük, hogy ez egy kiemelkedően jó szám, és úgy néz tényleg eléggé bejön nálunk, mert a szavazók fele bejuttatta volna a 40 Dayst a következő körbe. Minimum 2016 legjobb basszusnyitánya!
BOZO: Idegenek jönnek
Sokunknak még most sem pontosan világos, hogy mit is szeretünk annyira ebben a számban, de kétségtelen, hogy az idei mezőny abszolút meglepetése. A szavazók között konkrétan már kialakult egy Team Bozo egység, de nyilván nem mondjuk el, hogy kikből.
Gustave Tiger: Senki se tenger
Ha a nagy múltú William Hill fogadóirodánál lennének oddsok arra, hogy melyik dalt gondoltunk garantált továbbjutónak, akkor a Senki se tenger kapta volna a legalacsonyabbat, annyira egyértelműen sláger.
Slow Village: 2000tizenvalahány
Majdnem a legtöbb pontot ez a dal kapta tőlünk, amin meg is lepődtünk, mert eddig a versenyeink alatt általában elég gyengén ment a hiphop. Talán az old school boombap, talán a pofonegyszerű refrén miatt, de a 2000tizenvalahány egyszerűen telibe találta a szerkesztőséget.
Szabó Benedek és a Galaxisok: Soha nem veszi fel
Jó, hát az egy dolog, hogy nem túl fair egy ennyire cuki kutyát rakni a Youtube-videó indítóképének, de biztosan nem ez befolyásolt minket, amikor a Soha nem veszi felt beszavaztuk. Ezzel együtt pedig úgy néz ki, hogy idén először tudnak többségében magyar dalok tovább menni a legelső körben.
Barbara Stahl: Flower
Dalverseny Playlist 2017
Hogy megkönnyítsük az olvasók dolgát, a dalokból összeraktunk egy Spotify-lejátszót is.
A listából páran hiányoznak, ezért a biztonság kedvéért csináltunk egy Youtube-playlistet is, amit itt lehet meghallgatni.
Végre van itthon olyan énekesnőnk, akinek a zenéjében a naprakészség nem azt jelenti, hogy minden évben lekoppintja a legsikeresebb trendeket, hogy aztán A Dalban valahogy eljusson vele a döntőig. Stahl Barbi tavalyi bemutatkozó nagylemeze igazi elszállós, elkent R&B, aminek végre nem a lakossági igénykielégítés a célja. A Flower pedig erre egy remek példa.
Barkóczi Noémi: Köd a nappaliban
Barkóczi Noémi MYGL-el közösen már szerepelt tavaly a dalversenyünkben, de azóta kihozta az első nagylemezét is, amiről a Köd a nappaliban c. számmal nevezett. Leginkább a hatvanas-hetvenes évekre emlékeztető, finom, néha mindenféle atmoszféra-felvételekkel megtámogatott folk, amivel kapcsolatban nem véletlenül említik Nick Drake-et.
Berriloom: Ears Of Wheat
A korábban a FACT magazin által is kiszúrt Berriloom legutóbbi lemezéről , hogy olyan, mintha a Notwist és az Atlas Sound együtt játszana, miközben egy az élet értelmetlensége miatt behubertuszozott Brian Molko énekelne. Ez az állítás Ears of Wheat esetében is nagyjából megállja a helyét.
Bulbs: Another Day
A második dalversenyünk egyik nagy felfedezettje volt a Bulbs, akik egészen a döntőig mentek annak idején és adták ott életük első közös koncertjét, majd később leszerződtek a Universal kiadóval. Az leginkább a skandináv elektronikához köthető duó nemrég új zenékkel tért vissza, mi pedig hülyék lettünk volna őket kihagyni az idei mezőnyből.
Csaknekedkislány: Nyúl
Viszonylag kevés olyan magyarul éneklő, fiatal zenekarunk van itthon, akik képesek úgy írni jó szövegeket, hogy ne legyen az embernek az az érzése, hogy még mindig a nagy magyar alter hagyatékát halljuk. A Csaknekedkislány pont egy ilyen kivétel, és a legutóbbi nagylemezük és látványos kliptrilógiájuk után nem túl nagy kockázat azt állítani, hogy a következő évek egyik meghatározó magyar zenekara lehetnek egyszer.
Denominated Dreams: Secrets In The Sand
Konkrétan semmit nem tudunk a Denominated Dreamsről, mert mindössze ezt az egyetlen egy linket küldték a jelentkezésben. Mindössze a Soundcloud-oldalról derül ki annyi, hogy az EU egyik illiberális országából (ez lenne Magyarország) származik a produkció, az egyszemélyes zenekar átlagéletkora 40 év, és a New York-i Estime Recordsnél is jelent meg DD-szám. Nálunk nagy kedvenc volt ez a dal az előválogatásnál, szóval hátha a verseny alatt kiderül, hogy kik is állnak a projekt mögött.
Duke Bluebeard: Friend Or Foe
A Lone Waltz kiadó szép sorban ad szinte minden évben valakit a dalversenynek, mint például az egyaránt döntőbe jutott Zanzinger és a Papaver Cousins, most pedig Duke Bluebearden a sor, hogy ezt a szép kis hagyományt folytassa a legutóbbi lemeze címadó dalával.
Felső Tízezer: A tévedés áldozata
A tavalyi verseny döntősei közül hárman is itt vannak újra a mezőnyben, ilyen a Felső Tízezer is. A legutóbbi klipjüknél arról beszéltek, hogy kicsi szünetet tartanak, aztán tavasszal jön egy új EP, amin talán a mostani A tévedés áldozata is szerepel majd. Tavaszig pedig alig egy hét van hátra.
Fran Palermo: Yellow Man
Az egyetlen zenekar, ami az eddigi összes versenyünkön szerepelt, de hát így járnak azok, akik minden évben kiadnak legalább egy nagylemezt vagy EP-t. A tavalyi albumuk minden eddigi anyaguknál erősebb volt, idén megjárták a hollandiai Eurosonic fesztivált, és szép lassan egyre ismertebbek lesznek a fesztiválközönség köreiben is. Tavaly sikerült először a döntőig jutniuk, talán idén már a győzelem is összejöhet.
Frozen Steak: House in the Country
Ahhoz képest, hogy a Frozen Steak az elmúlt években egy csomó szórakoztató zenét adott ki a bluesrock revival hullámán, még mindig eléggé radar alatt vannak. Pedig a most nevezett számuk is simán hatalmas sláger lehetne azon a vonalon, amin haladva a Black Keysnek sikerült világhírűvé válnia.
I Am Soyuz: Weightless Waves
Szintén egy tavalyi döntős, a Svédországban nevelkedett Bozóky Felícia nemrég egy annyira erős dallal bukkant fel újra, hogy egyszerűen nem volt szívünk ezt a nagyon szép kis számot kihagyni a mostani mezőnyből. Az énekes-gitárosnak korábban egy autóbaleset miatt összetört az összes hangszere, aminek köszönhetően kicsit más hangszerelésű dalokba kezdett, ennek az egyik eredménye a Weightless Waves is.
Imanexperiment: Crossroad Affair
Minden évben erős dilemmát okoz, hogy egyszerűen túl sok a gitárzene, és úgy kell kutatni az ettől eltérő magyar dalokat. Imanexperiment többek között ezért is volt megváltás: végre olyan előadót is tudunk jelölni, akinek inkább Grimes jelentheti a kiindulópontot, mint mondjuk PJ Harvey.
Jónás Vera Experiment: Find Your Keys
Legutóbb a G. Szabó Hunorral közös számuk miatt indultak a versenyünkön, majd később kihozott egy annyira jó nagylemezt, hogy képtelenek voltunk nem leírni, hogy ő lehet a magyar Courtney Barnett. Az eddig jó szériájának nincs vége, hiszen idén januárban ő is fellépett több alkalommal a hollandiai Eurosonicon.
Lóci játszik: Nem táncolsz jobban mint én
Miután közreműködött a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan meglepően népszerű filmzenéjéhez és felbukkant a KiMitTube-on, a Lóci játszik szép lassan egy teljesen színpadképes produkcióvá nőtte ki magát, aminek már egész kis szép rajongótábora is van.
Magidom: Csomagol az idő
A Magidom a jelentkezésük szerint 2010 óta létezik, és szép apránként haladnak előre leginkább gitárcentrikus popzenével. 2016-ban kiadták a Csomagol az idő c. ötszámus lemezüket, amiről a címadó dallal jelentkeztek. Az előválogatásnál végig az az érzésünk volt, hogy ha ez a szám a 2000-es évek nagy indie rock mániájának idején jön ki, akkor többek között az elég fülbemászó refrén miatt iszonyat nagy sláger lehetett volna, de talán még most sem késő.
Mayberian Sanskülotts: Ocean's Cry
Az egyköri nagy magyar lo-fi hullámból kinőve a Mayberian Sanskülotts 2016-ban már kifejezetten érett, izgalmas albumot hozott össze, ezzel is bizonyítva, hogy kezdeti csináld magad attitűd és rosszabb minőségű hangszerelés még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem lehet kiemelkedően jó dalokat írni.
Platon Karataev: Elevator
Mi sem bizonyítja jobban, hogy szezonja van az akusztikus, folkos, kicsit depis zenéknek, hogy az idei dalversenyen nem a Platon Karataev az egyetlen, ami ehhez hasonló dallal szerepel. A tavaly bemutatkozott zenekar korábban bejutott a Kikeltő döntőjébe és erre az évre tervezik az első nagylemezüket is. A dal egyébként közben megjárta a brit és német virális listákat is a Spotifyon.
Ricsárdgír: A test fala
Mi is meglepődtünk azon, hogy mennyire szórakoztató a Ricsárdgír vicces nevű nagylemeze, ezért muszáj volt választanunk a lemezről egy dalt, hogy hátha más is így látja rajtunk kívül. A szentendrei art rock hagyomány jelenlegi helytartói nélkül talán egy kicsit kevésbé lenne ennyire színes a jelenlegi mezőny.
Signore Crust: Bipolar
Amikor bemutattuk nálunk az Signore Crust első EP-jét, akkor még Henri a Fran Palermóból ugrott be énekelni a dalokra. Azóta viszont találtak frontember a Tape Delay énekesének személyében, és nagyon úgy tűnik, hogy komoly tervei vannak a budapesti psych rock-szörfrock zenét játszó együttesnek.
SoulClap: History
A budapesti SoulClap kollektíva jazzes, funkos, hiphopos fúziója már jó ideje pörög az itthoni zenei életben, de talán most már itt lenne az ideje, hogy a Sarah-Jane-nel felvett közös számuknak köszönhetően kicsit több emberhez jusson el a zenéjük.
Tape Delay: Vagabond
2016 egyik legjobb új zenekara biztosan nem maradhatott ki, miután megnyerték a kezdő zenekaroknak szóló Kikeltető tehetségkutatóját. Soul, electro, pop, Távol-Kelet és a '80-as évek találkozik egy közös ponton, aminek végül a Tape Delay zenéje a végeredménye.
TEJ: Lényeg
A volt Isten Háta Mögött-tag, Pálinkás Tamás rádióbarátságtalan popja elég nagy kedvenc nálunk, mert viszonylag kevesen tudnak ennyire felszabadultan és felvállaltan színtiszta popot csinálni úgy, hogy az ne legyen pillanatokon belül vérgagyi. Igazából ez a lényeg a Lényegben is.
The Beans: Ghost
A pécsi zenegyár következő nagy durranása az a Beans, akiknek sikerült tökéletesen átvenni a tipikusan nyugati parti garázspunk témákat, és írni belőle egy kifejezetten vagány nagylemezt. A Ghost c. számuk közben a horroros részekkel kicsit megidézi a Crampst vagy a Misfitset is, szóval aki vevő az ilyen zenékre, az feltétlenül csekkolja le őket.
Uffalo Steez: Fuck
Idén kissé lemaradtunk elektronikában, de az már hónapokkal a verseny előtt tiszta sor volt, hogy a Fuck tutira fog szerepelni a legjobb harmincban nálunk. Egyébként is ideje lenne már több embernek megtudni, hogy mennyire fasza dolgok történnek itthon juke, footwork, booty bass vonalon.
Uzipov: A semmi szélén
Az egész mezőny legkeményebb indulója, ehhez nyilván semmi kétség nem férhet. Az Uzipov talán mindenkinél nagyobb energiát szabadít fel a dalaiban, és A semmi szélén c. számuk itt sem kivétel.
A zsűrizésben részt vett: Kovács M. Dávid, Földi Gábor, Panyi Szabolcs, Jenei Miklós, Stubnya Bence, Szőke Barna, Pándi Balázs, Sajó Dávid, Klág Dávid, Inkei Bence
Ki jusson tovább? (Többre is lehet szavazni!)
Ne maradjon le semmiről! (PREVIEW)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon