Elmentem Foo Fighters-koncertre, és ott voltam

Koncertkritika a Foo Fightersről

DMOHA20170626003
2017.06.27. 12:12

Tartottam tőle. Foo Fighters-koncertre menni elsőre hasonló ötletnek tűnt, mint egy városnézésen kipipálni az Eiffel-tornyot vagy a Szent Péter-bazilikát. Valamit, amit látni kell, de ami nagy meglepetések helyett inkább csak hosszú sorokat ígér. És amiről a végén a legtöbb, amit elmondhatok, hogy ott voltam.

Na jó, igazából csak másodikra költözött belém a kétely, valójában elsőre nagyon is lelkes voltam. Amikor Klág 'kultrovat' Dávid meglobogtatta a koncertjegyet az asztalom fölött, teljesen ösztönösen megörültem,

hogy Foo Fighters, persze, ide vele.

Aztán csak percekkel később jött a felismerés erről a bazilikás dologról meg a tömegről. Meg leginkább arról, hogy valójában csak hiszem, hogy ismerem a Foo Fighterst, nagyon ritkán hallgatom szándékosan, és hogy Dave Grohlt, a rockzene Dr. Dre-jét csak pont azzal a szándékkal nézném meg, mint magát Dr. Dre-t. Látási szándékkal.

Egyáltalán vannak ma Magyarországon Foo Fighters-rajongók? Mármint nem olyanok, akik hallgatták vagy szeretik, hanem akiknek tényleg ez a nagybetűs Kedvenc Zenekaruk? Nem tudtam elképzelni. Amikor pedig az Aréna előtt felállított Class FM-sátorból üvöltve ment a Smells Like Teen Spirit, hogy ráhangolja a koncertre a hömpölygő tömeget, már egészen elbizonytalanodtam.

Lehet, hogy nálunk a Foo Fighters 23 év után is még mindig csak úgy érdekes, mint a Nirvana dobosának a zenekara? Hogy csak egy legenda spin-offját jöttem megnézni? Egy Better Call Sault? A párizsi helyett a tientucsengi Eiffel-tornyot?

Teljesen rossz nyomon jártam.

De még mielőtt kifejteném, átadom a szót random Foo Fighters-rajongóknak, akiket a koncert közben sikerült elkapnom.

Húsz éve vártunk erre, én konkrétan elsírtam magam.

(Egy lány, aki a kisebb, családiasabb fesztiválokat kedveli, de ott nincs Foo Fighters.)

Nekem ez nem olyan, hogy szeretek zenekarokat és a Foo Fighterst, én csak a Foo Fighterst hallgatom.

(Egy fiatal srác, akinek az élete a Foo Fighters, és akinek lelkiismeret-furdalása volt, hogy egyszer ki kellett mennie elszívni egy cigit a két és fél órás koncert közben.)

Gyerekkorom óta ezt hallgatom, apám hippi, ő mutatta ezeket a zenéket. Nagyon régóta vártam erre a koncertre.

(Egy fiú, akinek az apja hippi, és régóta várt a koncertre.)

Szóval vannak valódi Foo Fighters-rajongók, sőt, ők vannak csak igazán. Az Aréna csordultig megtelt, az éneklő, tapsoló, átszellemült tömegen pedig átsütött, hogy itt a többség nem egyszerűen a fiatalsága egy darabját jött el megidézni, hanem a fiatalkorának egyik legfontosabb darabját. Sokan közülük már húsz éve is ott voltak a Foo Fighters utolsó budapesti, szigetes koncertjén.

Meg akadtak persze olyanok is, akik nem jöttek megidézni semmit, szimplán csak fiatalok voltak a szó harminc alatti értelmében, de azért ők voltak kevesebben. Viszont együtt lenni tízezer emberrel, akik húsz éve várnak együtt valamire, és ez a valami épp a szemed előtt bontakozik ki, az mindenképpen magával ragadó.

A magával ragadásomat segítette, hogy rá kellett jönnöm, célzott Foo Fighters-hallgatás nélkül is ismerem a számok hetven százalékát, a maradékról pedig könnyen el tudom képzelni, hogy ismerem. Persze ők is a bestofot tolták, de a dolog mélyebb megfejtése, hogy működik a popzene, csak a csomagolás vadabb, meg szólnak a torzított gitárok.

Kevés dal vág igazán földhöz, de az összes annyira stabilan hozza a közös nevezőt, hogy pillanatok alatt résztvevővé tesz. Dave Grohl pedig pont olyan közvetlen, mint a dalok maguk, egy régi ismerős, aki ha elhív sörözni, nem görcsölsz a dolgon. A Foo Fighters tehát nem egy régi rom, amit látni kell, és ahogyan én elképzeltem, hanem egy működő atomerőmű, hosszú élettartammal, stabilan magas energiatermeléssel.

A koncerten Grohl irányított mindent, egy másodpercig nem engedte ki a kezei közül a közönséget, hiába a maratoni koncert, a fáradhatatlansága folyamatosan újratöltötte a közönség életerőpontjait is, gyakorlatilag egy lendülettel tolta végig az estét.

Azt mondta, ha tartják magukat ahhoz, hogy húszévenként jönnek Budapestre, akkor legközelebb 68 évesen jön vissza. Ok, ott leszek.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!