Jövőre akár három Campus-fesztivál is lehet

sinco campus18 4 200
2018.07.22. 14:42

Ákos és Akon koncertjeivel és az utána lecsengető afterparykkal ért véget a debreceni Campus fesztivál, amit idén sem mosott el az eső (a zárónapon éjfél után volt egy kis zuhé). A tavalyi 100 000-es látogatószámot megint sikerült űberelni, azaz a fejlődés töretlen (eddig minden évben rá tudtak tenni a tavalyi eredményre) a legélhetőbb fesztiválnak tartott Campus jövőre pedig osztódással fog szaporodni, ha minden tervük összejön.

Miklósvölgyi Péter, a fesztivál igazgatója tavaly az EFFE (Europe for Festivals, Festivals for Europe) legmagasabb szintű minősítésének örült, idén meg annak, hogy a Nagyerdei Stadion mellett rendezett Campust továbbra is magukénak érzik a debreceniek, és büszkék rá. Ezt a lokálpatrióta lelkesedést idén meg is lovagolták, és a Campus egy jótékonyság akcióval segít nehéz sorsú gyerekeken.

Az ötlet Sophia Lorené eredetileg, ő találta ki vagy húsz éve, hogy elvisz olyan gyerekeket az állatkertbe, akik életkörülményeik miatt egyébként soha nem jutnának el oda. Dreamnight a neve, mi egy picit tekertünk rajta. 

A Campus Áloméjszakája annyival egészül ki, hogy a debreceni Nagyerdőben az állatkert mellett a vidámparkot is megnyitják egy napra 500 gyerek előtt, akiket majd zenészek, színészek és más hírességek vezetnek körbe. 

Lesz állatsimogatás, etetés, felülhetnek minden játékra a parkban, és közben találkozhatnak olyan arcokkal, akikkel egyébként soha. Azt akartuk, hogy legyen egy nagyon jó napjuk ezeknek a gyereknek is.

Amiben más ez a kezdeményezés a többitől, az, hogy a szervezők a finanszírozásba bevonták a fesztiválokon általában szép számmal megjelenő VIP-vendégeket is. A belépő mellé egy sárga karkötőt vehettek, ami a fogadásokra való belépéshez kellett, és ugye az nyilvánvaló, hogy az ilyen eseményeken a helyi potentátok nem akarnak kimaradni semmi olyanból, amiben a többiek részt vesznek, így szívesen adakoznak.

Még nem tartunk ott, ahol szeretnénk anyagilag, de már nincs messze a cél. Konkrét összeget nem mondanék, de egy ilyen egynapos program összerakása nem olcsó.

Mikósvölgyi a Campus jövőjéről azt mondta, hogy azzal, hogy a stadion melletti terület egészét megnyitották a fesztivál számára, tulajdonképpen elértek a befogadóképesség határára. Tényleg nem lehet tovább terjeszkedni, egyik oldalról a villamossín, a másikról az állatkert és a vidámpark határolja a területet, illetve egy mesterséges tó, no meg az erdő. Nem mintha szükség lenne ennél nagyobb helyre, a 110 000 ezer körüli látogató elfért rajta, és nem is az a cél hogy ennél markánsan többen legyenek.

Nem hiszem, hogy a fejlődés záloga a nézőszám növelés lenne, és ezzel egyetértenek a kollégáim is. Inkább rendezünk két nagyobb kísérőfesztivált, amivel olyanokat is megszólíthatunk, akiket esetleg eddig nem értünk el, és még több programot kínálhatunk azoknak, akik egyébként is kilátogatnának a fesztiválra. Most ugye van a kulturális rész és a kétnapos Campus Sportfesztivál, amit nyolcadik éve rendezünk egyetemistáknak (foci, kosárlabda, röplabda), ehhez jönnének a gyerekek és a művészetek.

A Campus alapvetően gyerekbarát fesztivál, ez az elhelyezkedésének is nagyban köszönhető, illetve a kora délutáni gyerekprogramoknak - a debrecenieknek tényleg nem nagy truváj kijutni a területre, ahová a gyerekeket amúgy is szívesen viszi ki az ember. Erre alapozva rendezik meg jövőre a várhatóan Campus Kid (vagy a sokkal bénább Campus Kópé) nevű minifesztivált, ami nagyjából annyit jelent, hogy a vidámpark csütörtöktől szombatig úgy látogatható a bérleteseknek és napijegyeseknek, hogy minden játékra fel lehet majd ülni, és ezért nem kell külön fizetni (jelenleg is érvényes a karszalag a vidámparkba, csak a korlátlan használat nem él), illetve több gyerekprogramot átköltöztetnek a szomszédba.

A másik, Campus Art nevű minifesztivált a fő helyszíntől 300 méterre, a Nagyerdő nemrég felújított, Békás-tó nevű területén rendezik majd (mesterséges tó, rengeteg békalencse borította a felszínét, innen a név, legalábbis azt hiszem), és egy olyan, összművészeti fesztivál lesz, amin a textilfestéstől a verselésig mindenbe bele lehet kóstolni. Miklósvölgyiék terve szerint kis bódékat szórnának szét a területen, amiket végig lehet járni, és belekóstolni mindenbe - elsősorban ezzel is a fiatalabbakat akarják megszólítani, illetve segíteni a művészeknek, hogy megmutathassák magukat. Ez a rendezvény szintén három napon át működne.

Ami a fő fesztivált illeti, a távlati tervek között szerepel, hogy a nagyszínpadot beköltöztetik a stadionba, de ez egyelőre még túl képlékeny, hogy a részletekről lehessen beszélni. A fesztivál rentábilis, Miklósvölgyi szerint a szponzpénzek úgy 30 százalékát hozzák a költségvetésnek, a többit a helyszín maga termeli ki. Jövőre is számolnak a külföldi előadókkal, és gondolkodnak a szintlépésen is, azaz nagyobb neveket akarnak elhozni - ennek azonban költségvonzata is van (csak úgy random: egy Iron Maiden kb. 800 000 euróba kerül, és ők még csak a B-lista tetejét képviselik).

Kicsit küzdenünk kellett érte, de végre a turisztikai hivatal is elismerte, hogy a fesztivál életképes, és nem egy belterjes buli, ami csak a debrecenieket érdekli. A tavalyi évben 1,2 milliárd forintnyi olyan, idegenforgalommal kapcsolatos bevétel keletkezett a fesztivál idején, ami nagy valószínűséggel nem jött volna be nélkülünk. Ezt nem mi mondjuk, hanem az MTÜ tavalyi kutatása hozza ezt az adatot.

A Campus egyik jellegzetessége, hogy ugyan pont olyan fesztivál, mint a többi, de a sátorozók száma nem nagyon változik - Miklósvölgyi szerint akkor is kb. 700-an voltak, amikor még csak 25 000 fős volt a buli. Érthető persze, hogy nem erőlteti senki a sátort, mert minek, a Nagyerdőn és vonzáskörzetében számtalan, legalább háromcsillagos szálláshely üzemel, melyek a fesztivál alatt telt házzal futnak, csak kényelmesebb egy ágyban lefeküdni és végre nem műanyag budiban a dolgukat végezni, mint a kempingben megszállni, ugye. Az, hogy a fesztivál ennyire a város szívében van, felbecsülhetetlen érték, és mára a lakosság is megbékélt vele.

Nem kapunk sok panaszt a hangerő miatt, de nem is kaphatunk, hiszen beméretjük minden nap. A lakóházaknál 55 decibel az elfogadható szint, ezt nem léptük át, pedig a nagyszínpadnál 95-100 decibelt is mértek a kollégák. A környékbeliek egyébként kedvezményes szomszédjeggyel jöhetnek be a Campusra.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!