Nem csak sildes sapóban érdekes a magyar hip-hop film

Azon a héten, amelyiken Kate McKinnon elrappelt egy versszakot az Animal Cannibals Yozsefváros című klasszikusából Jimmy Fallon talkshow-jában, a Tonight Show-ban, tehát a világ (legalábbis a kíváncsibb része) valószínűleg először a magyar rapre szegezte tekintetét, Halott Pénzék pedig kijöttek egy Fekete Vonat-feldolgozással, a Toldi moziban bemutatták a BP Underground című zenés dokufilmsorozat második, hip-hopra fókuszáló részét.

A sorozat első darabja a magyar punk és hardcore első 25 évének állított emléket, a megszólalók között egy csomó hiteles emberrel, akik tényleg ott voltak és számítottak, amikor ott kellett lenniük, és amikor még tényleg számított ez az egész. Már akkor kiderült, hogy a BP Underground egy tök rokonszenves és jó szándékú kezdeményezés, ami bár mai szemmel is érdekes, valószínűleg évek, évtizedek után lesz csak igazi kincs. Mint mondjuk az Extázis 7-től 10-ig.

Koltay Anna és Turán Eszter a tavaly nyári első rész után egy évvel jelentkezett a folytatással, ami egy másik komoly hazai hagyományokkal rendelkező szubkultúra, a magyar rap és hip-hop történetét dolgozza fel. A fonalat valahol a nyolcvanas évek közepén vesszük fel, amikor már megjelent Fenyő Miki 1984-es, Jól nézünk MIKI című raplemeze, az Első Emelet – Geszti Péter által írt – Dadogós Breakje, az undergroundban pedig tömegek fújták kívülről a még megtérés előtt álló Pajor Tamás szójátékos dalszövegeit a Neurotic számaiban.

Ez az az időszak, amikor a break megérkezése után szép lassan elkezdtek a vasfüggöny innenső oldalára szivárogni amerikai rapzenék, és amiről a legérzékletesebben talán az mesél, hogy az Animal Cannibals tagjai a filmben kissé pironkodva vallják be, hogy ekkoriban ők is Volkswagen-logókat lopkodtak az autókról. De ne feledjük azt sem, hogy ekkoriban az iskolákban még oroszt kellett tanulni, nem angolt, így sokaknak lövésük sem volt, hogy miről szólnak a szövegek.

Szóval valahol itt veszi fel a fonalat a film, aztán a Vörösmarty téri breakpárbajok, a totalcaros bulik, a jászais gengelések, a másolt kazik, a vagonokon megjelenő graffitik, a József körúti Syndicate-ben (Magyarország első rap és hip-hop lemez-, illetve kiegészítőboltja) elköltött zsebpénzek, az első Fila Rap Jam, az Árral szemben és az NKS japánkodása, és egyéb balhék (pl. a kopaszok ugyanúgy kergették őket, mint a punkokat), meg egy csomó minden más érintésével eljutunk a júniusban megrendezett Fővárosi Rapcirkuszig (ez egy nagy buli volt a Budapest Parkban, ha esetleg nincs meg), amin a film megszólalói közül többen is felléptek.

"Az mindig ingoványos terep, amikor egy zenei dokumentumfilm nem egy zenekart mutat be, hanem egy korszakot, mert mindig lesznek olyanok, akik hiányolják magukat, barátaikat a megszólalók közül" – írtuk a BP Underground első része kapcsán, és természetesen a folytatásban sem szerepelhetett mindenki (a stáblista előtt fel is tüntették, hogy voltak olyan előadók, akik nem szeretett volna részei lenni a filmnek), az viszont érződik, hogy a teljességre törekvés szándéka nagyon is megvolt az alkotókban.

A filmben felbukkan többek között az NKS, a Hősök, az Akkezdet Phiai, az Animal Cannibals, Busa Pista, a Punnany Massif, Bobakrome, Zsolaa, Györemix, DJ Quick, Mango, Miki357, meg még tényleg sokan mások a magyar hip-hop kulcsfigurái közül – csak a lista sokszínűségét próbálom érzékeltetni, amikor belekapok a névsorba. Azt még azért megemlítem, mert beszédes, hogy Ganxsta Zolee például azok közé tartozik, akik nem szerepelnek a filmben, viszont ő és a Kartel (zeneileg) viszonylag sokat kapnak a megszólalóktól.

Mi vért izzadtunk azért, hogy hozzátegyünk ehhez a dologhoz, hogy kicsit gyarapítsuk, színesebbé és értékesebbé tegyük a magyar kultúrát, ő meg lefordított egy Ice Cube-dalt. Vagy egy Das EFX-et. Mi meg csak így: hagyjál már békén!

– mondják például az NKS tagjai, miközben a Zanáék által lenézett Animal Cannibalsről a hazai színtérért tett munkájuk miatt mindenki respekttel beszél a filmben.

És bár a sorozat címe BP Underground, az alkotók és a megszólalók nem feledkeztek meg a vidéki közösségekről sem, Gödöllőre, Debrecenre, Veszprémre és Pécsre is kikacsintanak a filmben. És ha már Pécs, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a Megasound System mellet sem – meg is vannak idézve. Ami viszont még ennél is jobb (és valószínűleg itt jön ki, hogy nők az alkotók), hogy egy ilyen nyíltan szexista műfajnál a női szempont is megjelenik, amit Hornyák Patrícia 'Poisy', Sena Dagadu, valamint Mohamed Fatima képvisel. És a film bizonyára egyik legjobb jelenete, amikor Fatima elénekli A város másik oldalánt a Klauzál téren, ahol annak idején Whitney Houstont utánozta.

És akkor itt belekeveredik a történetbe a Fekete Vonat sztorija is, ami szintén megér egy misét (legalábbis néhány percet), de a roma hip-hop picivel talán több szót is érdemelt volna. Aztán ott van még az underground és mainstream örökös harca, ami szintén nem kevés feszültséget teremt az egyébként is gyakran indulatos műfajban. Erről talán Busa Pista tudta a legtömörebben megfogalmazni a frankót: mindenkit megutálnak, aki befut. Pedig ha örökre underground maradna, ami fasza, akkor nem érhetne el tömegeket, ami meg az alkotónak és a közönségnek is érdeke.

A BP Underground második része tehát tök érhetően, autentikus arcokat megszólaltatva mondja el a rap és hip-hop hazai történetét, azoktól az időktől kezdve, amikor a műfaj még pincékbe volt száműzve, tehát szó szerint is underground volt, egészen mostanáig, amikor úgy áll, hogy a hip-hop (talán nem végleg, de) legyőzte a rockzenét, és óriási pénzeket lehet vele akasztani. Ráadásul mindezt még azoknak is érdekesen tálalja, akiknek nincsenek előzetes ismereteik, vagy akiket hidegen hagy ez az egész, mert a mellkasukban mondjuk acélszív vagy valami más dobog.

A filmet augusztus 8-án (szerdán), 17-én (pénteken) vagy 28-án (kedden) lehet legközelebb látni a budapesti Bem moziban. Aztán később majd máshol is.