A vak varjúcska felcseperedett, hogy elhozza a világ végét

2018.09.24. 14:09

"Az underground úgy tűnhet el, ahogy Bözödújfalu" – fogalmaz baljósan Makó Dávid, aki a folkból és bluesból táplálkozó The Devil's Trade nevű szólóprojektjével a német Golden Antenna kiadónál hozza ki legújabb lemezét. A What Happened To The Little Blind Crow hivatalosan szeptember 28-án, pénteken, jelenik majd meg, ám a Stenk olvasói már most meghallgathatják az anyagot.

A komor, ám szépségekkel teli albumon szereplő dalok témái könnyűnek jóindulattal sem mondhatóak: van köztük olyan, amelyik a haldoklásról, a hátrahagyottakról, a félelmeinkről vagy a világ pusztulásról szól, illetve olyan is, amelyik Bözödújfaluról, arról az elsüllyesztett erdélyi faluról szól, amelynek maradványait a tó leengedése után az Index is felkereste.

"A lemez a világ végéről szól, globális, és perszonális értelemben, és arról, ahogy a minket körülvevő egyetemes káoszban miként sikerült apránként megtalálnom a szabadságot, és egyfajta békét, ami meg tud élni a bennem dolgozó éktelen haraggal. A vak varjúcska története egyelőre csak a fejemben létezik, és konkrétan a dalokban nem is jelenik meg, csak a borítón – ami Borbás Róbert (Grindesign) barátom munkája – látható egy részlet belőle. Ebben a történetben a megvakított varjú felcseperedik, és bosszújaként elhozza a világ végét" – mondja az anyagról Makó Dávid.

A Stereochrist és a Haw zenekarokból is ismert zenész számára a Golden Antenna mellett több nagyobb kiadó is szóba jött, ám a németek nyitottsága és a hozzájuk szegődött előadók névsora miatt egyértelműnek érezte, hogy hová viszi az új albumot. "Még előzetes demót sem kellett küldeni az új dalokról, pedig tudták, hogy az új lemez más lesz. Az sem zavarta őket, hogy nem egy stúdióban készültek a felvételek, hanem Szabó 'Nagyúr' Márton keze alatt, kísérletezve, négy különböző helyszínen. Az utolsó dalt konkrétan egy dunakeszi konyhában vettük fel, ahol egy vasalódeszka volt az állvány, és egy kézi fúróra volt erősítve a mikrofon."

A dalokról Makó Dávid külön-külön is mesélt a Stenknek:

I Can Slow Down Time Pt 1.

Intróként szolgál, a lemez kerete, és egyben átkötés is az előző lemez világából. A végén hallható Alan Watts-idézet egy mondatban összefoglalja a legmélyebb félelmünket, ami számomra a legmotiválóbb félelem is egyben, és szépen vezeti fel a második dalban elérkező világvégét.

To An End

Az utolsó békés, csendes pillanat, mielőtt berobban az agresszív külvilág, és vele a folyamatosan jelenlévő globális és perszonális pusztulás, amiből csak befelé lehet menekülni. Ennek ellenére van benne egy adag megnyugvás, amit csak azok találnak meg benne, akik értik a refrént.

Your Own Hell

Az egyik legnehezebb dal a lemezen számomra. Aki hagyott már hátra családot, párt, barátokat, életet úgy, hogy nem nézett vissza, nem adott válaszokat, nem kérdezett, az tudja, hogy nem lehet mindent felégetni,

a félig megégett múlt onnantól ott kísért a tudatalattiban, időről időre felszivárog, sokszor csak mint egy villanás, vagy hajnal háromkor hidegverejtékben, pánikszerű ébredésként.

A dal a hátrahagyottak dala, és közben egyre erősebben jelenik meg benne az a világ, amit az elmúlt négy évben felépítettem magamban. Ugyanaz a helyzet, mint a To An End refrénjében elhangzó utalással: aki ezen az ösvényen jár, érteni fogja.

Only As A Ghost

Egy egyszerűbb szerkezetű folk dal, amit egyszerre ihletett egy izlandi gleccser, az Alpok, a Káli-medence, két élet amelyek kitörölhetetlen részei egymásnak, de áthidalhatatlan a köztük tátongó távolság.

St. James Hospital

A lemez egyik tradicionális dala, ismeretlen eredetű amerikai népdal, Doc Wattson verzióját ismerem egyedül. Döbbenetes erejű ballada, olyan eszközökkel, amelyek manapság már csak Cormac McCarthy sajátjai. A haldoklásról szól, a vég el- és befogadásáról. Az emelkedett pillanatok közé bekúszik a rothadó hús.

No One Here

Ez a dal már jóval a lemez megjelenése előtt elkezdte járni a saját útját. Bözödújfaluról szól, illetve a falu története ihlette, és az élmény, amikor ott jártam. Azóta minden nap velem van a súlya, egyszerre gyötrően nehéz, és segít fókuszálni. A történetet a 90-es években a Pesty Fekete Dobozban láttam, és nagyjából tíz évvel később elzarándokoltam a templomhoz.

Hiszem, hogy ezeket a történeteket életben kell tartani, hiszen sokan az arra felé élők közül sem ismerik – hála a cenzúrázott média, a diktatórikus valósággyártás, a megfélemlítés, és a történelemhamisítás eszközeinek.

Újra elmúltak azok az idők, amikor a művészek elfordíthatják a fejüket. Hatalmas a felelősségünk abban, hogy kiutat mutassunk, gondolkodásra bírjuk azokat is, akik csak szórakozni szeretnének. A felhőtlen szórakozásra, a felelőtlen szórakoztatásra nincs több idő, mert az underground úgy tűnhet el, ahogy Bözödújfalu. Onnan pedig nincs vissza.

12 To Die 6 To Rise

Arról az útról szól, amit az elmúlt években, most már tudatosan, befelé tettem meg, miután rádöbbentem, hogy a bennem elő sötét nem valami ártalmas, ördögtől való vagy pszichiátriás anomália, amit el kell zárni, ki kell nőni, meg kell gyógyítani, hanem meg kell tanulni effektív részemmé tenni, együtt élni vele, használni, otthonommá tenni. Nem egyszerű beismerés ez ebben a világban, kultúrában, legalábbis nekem hosszú és nehéz út vezetett idáig. A lemezzel együtt érkező szimbólum – ami az artworkben is megjelenik – is erről a befelé tartó útról szól, az egyetlenről, ami felszabadíthat bármilyen elnyomásból.

I Can Slow Down Time Pt 2.

Önmagában az idő lelassítása egy okkult vagy ezoterikus – amennyiben nem a lilaborítós trendre gondolunk – dolog. Ez annyira személyes téma, hogy nem is tudok ebben a formában jobban belemenni. A dal fájóan rövid, de ez is csak az időről szól, arról, hogy valójában nincs, és hiába rohad el körülöttünk minden, és így mi is, ha rátalálunk a belső világunkra, és eggyé tudunk válni a csenddel, akkor megtaláljuk a kiutat.

Pusztinai nagy hegy alatt

Ez a dal Románia legtávolabbi magyar lakta falujából, a csángó magyar Pusztináról származik. A kitartás és a túlélés megrendítő példája az a falu. A dal nem egy valódi track a lemezen, hanem időről időre befújja a szél, mint az elfeledett tudást, amit már rég nem értünk, fel sem ismerjük, pedig itt van még körülöttünk, ott van a természetben, amit gyilkolunk, ott van a még velünk élő öregjeinkben, akikre már nem hallgatunk.

Makó Dávid az új lemezzel előbb a Crippled Black Phoenix, majd Jonathan Hultén (Tribulation) és a Sonya társaságában turnézik Európában. A magyarországi lemezbemutató november 2-án, pénteken, lesz az Instantban. A Those Miles We’ve Walked Alone című lemezről korábban itt írtunk.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!