Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA fejemhez kaptam, hogy azt a mindenit, el kell kezdeni írni
További Stenk cikkek
Két év után jelentkezik új lemezzel a Hiperkarma, amely a kétezres évek elején megjelent első két albuma után hosszú, több mint tízéves kihagyással tért vissza 2014-ben. „Amikor 2014-ben megjelent a Konyharegény című lemez, el kellett döntenem, merre tovább: maradjak-e a kísérletezős vonalnál, vagy írjak-e egyszerűbb dalokat, egyszerűbb dalszerkezeteket, mint annak idején a Blabla együttessel. Úgy határoztam, a következő lemezen lesz ilyen is, olyan is: formabontás és érdekes dalszerkezetek, dalszövegek, viszont már teszek bele refréneket is. Ez lett a 2017-es Délibáb” – mondta Bérczesi Róbert, az együttes alapítója a mostani albumot megelőző időszakról.
Annak megjelenése után megint döntenie kellett, merre induljon tovább: még egy hibrid lemezt csinál, visszatér kísérletezéshez, vagy teljesen kinyitja azt a kaput, ami az egyszerű dalok felé vezet.
„Ez utóbbit választottam, ebbe a lemezbe se szövegben, se zenében semmi formabontót nem tettem. Nagyon régen csináltam már ilyen dalokat, most öröm volt a megírásuk.
Azért is fogtam bele, mert szerettem volna a koncertek arculatán is változtatni, hogy ne legyenek úgy telezsúfolva nagyon mély, hadarós dalokkal, mint eddig.”
A 12 számos, a Napsütötte rész címet viselő album nagyjából egy év munkájával készült el. „Pite [a hiperkarma menedzsere] 2017 telén szólt nekem, hogy 2018. december 27-re lefoglalta lemezbemutatóra az Akváriumot. A fejemhez kaptam, hogy azt a mindenit, akkor el kell kezdeni írni. Mert ugye nem elég megírni a dalokat egyszálgitár énekkel, utána azokat hangszerelni kell, ki kell dolgozni és be kell gyakorolni a többiekkel, és utána jön még az egész lényege, a stúdió”.
A tizenkét számnál több készült ebben az időben, „amik lemaradtak, azokat azért nem tettem rá, mert rappelősek voltak, vagy nem hagyományos dalszerkezetűek. Ezek a majdani hatodik lemezre fognak majd rákerülni, mert annak a koncepciója az, hogy megint elmegyünk ebbe a mollosabb irányba”. A lemezre került dalokat aszerint válogatta össze, hogy hasonló legyen a szövegek struktúrája és a dalszerkezet, sőt, néhány másodperc eltéréssel mindegyik nagyjából háromperces.
A lemez egyik sajátossága, hogy a dalszövegek többsége egyes szám második személyben szólal meg, mintha valakihez beszélne. Bérczesinek ez fel se tűnt, amíg nem szembesítettük vele: „érdekes, és most elgondolkodtam, hogy vajon kinek szólnak. Első blikkre azt mondanám, hogy saját magamnak mondom ezeket a szövegeket. De
egy képzeletbeli világban is élek, és úgy képzelem, hogy ebben a világban nekem van egy családom, és ennek a képzeletbeli családnak szól ez a lemez,
a dalok írása közben leginkább rájuk gondoltam”.
Bár a lemez még csak most jelenik meg, év végén volt két lemezbemutató koncert (most pedig tíz vidéki helyszínen, illetve két erdélyi koncerten mutatják be az albumot, míg Budapesten a Kobuciban lesz július 6-án újabb koncertjük. Az eddigi tapasztalatuk az, hogy az új dalok jól szólaltak meg a színpadon, a közönség is jól fogadta őket.
Azoknak, akik a korábbi hangzású hiperkarmát hiányolják – a zenekarban is voltak, akik szerettek volna egy-egy ilyen számot –, ki kell várniuk a hatodik lemezt, amivel azokhoz a gyökerekhez fog visszatérni, mondta Bérczesi. „Azt akartam, hogy az egész lemez tényleg napsütötte legyen, a jövőbeni visszatekintéskor a diszkográfiában úgy virítson, mint egy nap”. Az alkotás ugyanis egy terápiás folyamat is, aminek már a Délibáb lemez készítése is a része volt.
És része az is, hogy idén tavasszal, nem sokkal a lemez után egy életrajzi könyv is megjelenik Én meg az ének címmel, amit Bérczesi azzal a Kiss Lászlóval írt, akinek korábban többek között a világhírű magyar metálbandáról, az Ektomorfról jelent meg könyve. „Ez egy nagyon mély és súlyos vallomás lesz, olyan dolgokat is leírunk benne, amiket a legtöbbünk szerintem még a legközelebbi hozzátartozójának se mindig mond el”.
A Konyharegény idején, a visszatérésekor már megpróbálkozott egy hasonlóval, de abból nem lett semmi, „szerintem akkor még nem volt itt az ideje”. Most viszont eljött, „Kiss Laci barátommal és földimmel – hiszen mindketten gyulaiak vagyunk –, kemény munkával és viszonylag rövid idő alatt meg tudtuk írni ezt a könyvet”. Az életrajzi regény kapcsán is felmerül a kérdés, mit tanult az általa is elvesztegetettnek mondott kritikus tíz évből. „Leginkább azt, hogy
ha valaki úgy is érzi, hogy nagyon pörög, és nagyon sok minden történik vele, attól még lehet, hogy egy helyben áll, és csak tapossa ki maga alól a homokot. Ez egy örök életre szóló lecke volt.
A hiperkarma 2000 óta van jelen a magyar könnyűzenében, miután Bérczesi előző zenekara, a BlaBla feloszlott. Az első, 2000 nyarán megjelent, cím nélküli lemez után – amit Bérczesi programozott alapokon szinte egyedül, Dióssy Ákos billentyűs segítségével készített – 2003-ban jöttek ki az Amondó című albummal (de a kettő között készült több kislemez is), majd 2007-től a zenész drogproblémái miatt szünetelt a banda működése.
Ezekről a problémákról és a leszokásáról Bérczesi 2014-ben az Indexnek is mesélt, kendőzetlenül feltárva, min ment keresztül. 2011-ben kezdtek újra, de kihagyásokkal, de végül csak 2014-ben készült el harmadik lemezük, a Konyharegény – ezen van személyes hiperkarma-kedvencem is, a Pont –, majd 2017-ben az eddigi utolsó album, a Délibáb. Ennek a címadó dalát 2017-ben a Fonogram – Az év alternatív lemeze vagy felvétele és a Petőfi Zenei díj – Az év dala kategóriájában is jelölték.
Rovataink a Facebookon