Céltalanság és kiéltség - mindez négy nyelven

A legutolsó dalversenyünk óta eléggé szeretjük a Bozo zenekart, nem csak a remek Idegenek jönnek c. számuk, hanem a legutóbbi nagylemezük miatt is. A zenekar most elkészítette a negyedik nagylemezét, amelynek az az egyik különlegessége, hogy négy különböző nyelven készültek a dalok.

A lemez különlegessége - amit Vitéz Gergőnél (The punch, Padkarosda, Keeymen) a Fractal Studióban vettünk fel -, hogy négy nyelven íródott, vannak magyar, angol, német és olasz számok is, ami talán hűen megmutatja, hogy a zenekar honnan jött, illetve hova tart, illetve úgy érezzük, hogy annak ellenére, hogy különböző nyelveken vannak számok, mégis valahogy egy egységes egészet alkotnak. Bármilyen sablonosan hangozhat, a zene talán mégis átível minden kultúrán, nyelven és egy közös nevezővé válik

- írta nekünk a zenekar a szimplán csak BOZO címet kapott albumról, amelyen így első hallgatás után a Sono matto c. szám a nagy kedvenc, ezt a számot ráadásul a zenekar olasz tagja énekli. Az albumra szövegileg egyébként jellemző a 30-as éveibe érő mai magyar korosztály kilátástalansága, letörtsége is.

Így a harminc felé közeledve, meg a budapesti éjszakában, illetve fesztiválokon meg-megfordulva előjönnek a generációnkra talán nagyon is jellemző céltalanság, kiéltség, az elengedésre képtelenség témái.

Aki azonnal látni szeretné a Bozót, annak szerencséje van, ugyanis éppen ma lépnek fel a budapesti Gólyában farsangi bulin a szintén remek Fat & Cute társaságában.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!