Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA nagykövet menekítette ki a magyarokat a paradicsomi pokolból
Pár nappal ezelőtt az Index is megírta, hogy Panamából magyarokat kellett kimenekítenie a helyi külképviseletnek egy dzsungelfesztiválról a koronavírus miatt. A cikk megjelenése után jelentkezett a történet egyik szereplője, akit fellépőnek hívtak a trópusi fesztiválra, de végül örülhetett, hogy egyáltalán haza tudott jutni.
A Tribal Gathering nevű fesztivált Panama dzsungeles, fehér homokos északi partján tartják február és március között, az esemény honlapja szerint főleg törzsi, világzenei és elektronikus zenei fellépőkkel. Erre az eseményre hívták meg DJ-zni Magyarországról Subotage-t, vagyis Papp Lászlót. Már a repülőn ültek, amikor a kormány Magyarországon elrendelte a veszélyhelyzetet.
A festői, eldugott helyen tartott fesztivál eleje álomszerűen sikerült, Subotage is lenyomta a saját DJ szettjét, azonban ekkoriban már a világ minden táján hallani lehetett a koronavírus miatti óvintézkedésekről. A dzsungelben ennek még semmi nyoma nem volt, de szombatra komolyra fordult a helyzet.
A harmadik napra felszállt a pletyka, hogy nem mindenkit engednek el a fesztivál területéről. Innentől kezdve teljesen kaotikus, ellentmondásos és folyamatosan változó hírekből kellett összerakni, mi is történik valójában. Később megtudtuk, hogy két ember rosszul van, őket elkülönítették, és meg kell várni, amíg egy orvos megérkezik, hogy elvégezze rajtuk a koronatesztet, utána mindenki szabadon távozhatott a fesztiválról.
Később aztán kiderült, hogy egyikük rosszullétét terhesség, másikukét pedig gyomorrontás okozta, vagyis egyikük sem kapta el a koronavírust. Subotage hozzá is teszi, hogy a fesztiválon végül egyetlen egy fertőzöttet sem találtak.
A később érkező információ szerint viszont, aki már több, mint 14 napja tartózkodik az ország területén, annak el KELL hagynia a fesztivál területét. Ez rám nézve azt jelentette, hogy – míg a látogatók, zenészek, szervezők nagy részének 1-2 napon belül távoznia kell – én még 10 napig itt leszek az angolul nem beszélő gépfegyveres emberek foglyaként, hiszen én érkeztem szinte a legkésőbb a fesztiválra.
Az első elutazókat azonban visszahozták busszal, mert a szervezők az információk birtokában arra jutottak, hogy az a biztos, ha inkább mindenkit a helyszínen tartanak még egy hétig. Ennél a pontnál döntötte el Subotage és tíz másik magyar vele együtt, hogy felveszik a kapcsolatot a helyi külképviselettel, akik már másnap reagáltak az e-mailre.
Reggel egy e-mailre ébredtem, mely szerint Dr. Herczeg György nagykövet úr úton van a fesztiválra. Délben meg is érkezett a helyszínen rekedt és onnan elmenekülni próbáló emberek kavalkádjába, de az addigra karanténné nyilvánított területre nem engedték be.
A hátizsákos magyarok ezért felsorakoztak a bejárati kapunál, ahol utunkat állták fogvatartóink. A nagykövet ekkor odalépett, néhány szót mondott nekik spanyolul, némi tanácstalanság után félreálltak, ő pedig elegánsan kivezette a magyarokat a fegyveres rendőrök és orvosok blokádján keresztül. Nem hittem el, ami történik. Egy csapat magyar kisétál a fogolytáborból, míg olasz, angol, német és holland sorstársaink csak integetni tudtak nekünk, ahogy távolodtunk a karanténné gettósított paradicsomunktól.
Hazafelé sem volt könnyű az út, mert közben az autójuk durrdefektet kapott. Subotage végül egy óriási szerencsének köszönhetően Panamavárosban tudta meghúzni magát, mert kiderült, hogy egy nagyon jó barátja átmenetileg pont ott dolgozik, így lakhatott az apartmanjában. A következő napok vad repjegykereséssel teltek, azonban sorra törölték az összes szóba jöhető járatot, így a Panamában rekedt magyarok átmenetileg opciók nélkül maradtak. Végül egy utazási ügynök ismerőse segített neki elcsípni pár olyan jegyet, amiket hivatalos felületeken már nem is árultak, és ezekkel Torontón, majd Hamburgon át eljutottak Budapestre.
A repülőtéren egyébként összefutottam egy angol DJ-vel, akivel közös shuttle-ben érkeztem. Ő tegnap szabadult a fesztivál területéről, amit mostanra magukra hagytak a vöröskeresztesek is, és a gépfegyveres, terepruhás személyek már a fesztivál területén is randalírozni kezdtek, fiúkat és lányokat megrángatva, félelmet keltve, semmilyen információt nem szolgáltatva továbbra sem.
Subotage szerint érthetetlen, hogy a helyi kormány teljesen egészséges fiatalokat zárt el a fesztivál területén étel, ital és tisztálkodószerek biztosítása nélkül. Ameddig ez az állapot tart, a fesztivál szervezői kénytelenek önköltségen bérelni tovább a helyszínt, biztosítani az infrastruktúrát, illetve az étel-, italellátást és a mosdók takarítását.
Subotage azóta megérkezett Magyarországra, azonban a magyar társaság másik fele még mindig próbál valahogyan hazajutni. Róluk azóta annyi információ érkezett, hogy megérkeztek Budapestre, bár ez sem volt egyszerű menet, ugyanis Cancúnban tudták meg, hogy törölték az Isztambul-Budapest járatukat. Ez azért volt különösen nagy szívás, mert a mexikói gépre csak azokat engedték fel, akik átszállnak Törökországban. Végül sikerült megérkezni Isztambulba, és elérték a Zágrábba tartó gépüket. A földrengés sújtotta Zágrábból azóta nekik is sikerült megérkezni Magyarországra.
Subotage panamai mixét egyébként vissza is lehet hallgatni. A Soundcloudra azzal a szöveggel töltötte fel, hogy
egy jó ideig ez lesz az utolsó közönség előtt rögzített mixem.
Hogy Tenczer Gábor kollégánk milyen kalandok után jutott vissza a távoli Patagóniából a határok lezárása előtt Magyarországra, arról itt olvashat.
Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást,
hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk!
Kattints ide!
Rovataink a Facebookon