Utcán zenélni nem kéregetés, hanem művészet

Néha csak úgy elmegyünk mellettük. Olykor hallgatjuk őket. Van úgy, hogy pénzt is dobunk nekik. De nem feltétlenül azért, mert tetszik, amit hallunk, hanem mert úgy hisszük, az utcazenésznek ez jár. S persze, olyan is van, hogy azért nyitjuk ki a pénztárcát, mert megérint a muzsika, és azon tűnődünk, hogy valahonnan vajon letölthetjük-e a zenész dalait. 

Zala Kristóf már azon is elgondolkozott, hogy hajlandó-e összeveretni magát csak azért, hogy az utcán zenéljen. Merthogy ahogyan a törpök élete sem csupán játék vagy mese, az utcazenészek élete sem olyan egyszerű, ahogyan azt gondoljuk.

Mert persze álljon ki bárki bármilyen térre, és tapasztalja meg azt, hogy mire képes a művészete. Ha valaki jó, annak könnyen sikere lehet, de a tudás és tehetség nem térfüggő. S még csak nem is közönségfüggő. Ami azonban biztos: ahhoz, hogy valaki az utcán keresse meg a mindennapi betevőt, de úgy, hogy cserébe művészetet, művészi élményt ad, az gyakran kemény kenyérkereset. 

Zala Kristóf úgy döntött, kiáll a placcra, és azt se bánta, ha volt olyan, aki egy centiméterre az orrától megállt, úgy élvezte mindazt, amit hall. Pontosabban így szólt:

Mit csinálsz? Én is zenész vagyok. Nincs is hangod!

Zala Kristóf amúgy üzletember, az International Business Schoolon tanult, ott is diplomázott nemzetközi üzlet szakon. Ahogyan édesapja mondja neki, mester szakos utcazenész. A hallgatók, persze, ezt nem tudják, de nem is kell tudniuk. 

Az utcazenélés mellett zenekarban is játszik, nemrégen jelent meg legújabb daluk:

A videóban arról mesél, hogy mi az, ami motiválja, ami hajtja előre. Azt is megtudhatjuk, mennyi a legtöbb pénz, amit eddig három óra alatt keresett, s hogy

• 25-30 számot játszik, azokat váltogatja, 
• volt már saját fellépése is, és nem az utcán,
• lehet, egyszer majd regényt is olvashatunk tőle,
• van olyan papír, ami feljogosít utcán zenélésre,
• olykor harcolni kell a jobb placcokért.

Klikk a lejátszóra, és máris indul a videó!