Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMEz a rapper olyat szól, hogy a fal adja a másikat
További Stenk cikkek
Bántó vagy sem, a hip-hop és rap még mindig főként férfi műfaj. Ez nem azért van, mert ne volnának tehetséges, kreatív női rapperek, hanem azért, mert a mainstream-be betörő előadók folytonosan ugyanazon a két témán lovagolnak felváltva: „Girl power rulez″, vagy „milyen nagy a s*ggem”, néha meg bele-bele csepegtetik, a pénz, meg a gettó feelinget, hogy ne érje szó a ház elejét. Hogy ez saját választásuk-e, vagy a kiadó nyomása, vitatható, de létezik másik út is, amire kaptunk most egy tökéletes példát.
Simbiatu „Simbi" Abisola Abiola Ajikawo – művésznevén Little Simz kivétel ez alól a szabály alól. Nem mondhatok mást, minthogy ez a hölgy a legkreatívabb női rapper, akit életemben hallottam. Bár hangszíne és raptechnikája nem abszolút egyedi, ám a zeneiség, amivel dolgozik, a stílusfúzió kárpótol minket mindenért, és arra késztet, hogy újra és újra meghallgassuk dalait. Mikor a hip-hop kísérleti zenével vegyül (amibe beletartozik a grandiózus filmzenei elemektől, a népi-törzsi- zenei hatásokon át a húszas évek swingjéig szinte minden), ezekben a dalokban még az is megtalálja az örömöt és szerethetőséget, aki nincs oda a ritmizált szöveget daráló műfajokért.
A közelmúltban megjelent új albuma – „Sometimes I Might Be Introvert” – nem csupán szakmai elismeréseket hozott számára, a közönség is osztatlanul imádta. Új hangzás, modern érzet olyan zenei alapokkal és páratlan ötletekkel, amelyek nem csupán kiemelik abból a középszerből, amit az elmúlt öt évben szoktunk meg a tobzódó hip-hop / rap műfaj képviselőitől, hanem maradandó és emlékezetes alkotások is ezek, főként egy olyan előadótól, aki még csupán a mainstream határán billeg, de mégis mindenki őt szeretné látni a toplisták tetején.
Hallgatva a lemezt képtelen vagyok kiemelni egy-egy dalt vagy stílust. Az egészet összefogja Simbiatu technikás rappje, valamint jól megszerkesztett szövegei és tartalmas témái. Többször visszatérnek a klasszikus ′20-as évek feeling, old-school hip-hop érzet, valamint törzsi effektek. Az Angliában felnevelkedett lány hűen őrzi nigériai kulturális örökségét, ez zenéjében is visszaköszön. Minden dal tartalmaz levegősebb részeket, hogy ne nyomják agyon a hallgatót, de jó dinamikai trükkökkel mindig eljutunk a tetőpontig is. Szerkesztett, mégis ösztönös építkezés.
Little Simz nem csupán egy újabb rap előadó, akit majd feltehetünk a polcra, ezeknek a daloknak a megírásához és megalkotásához nem elegendő egy alapszintű stúdió program, meg némi érzék a hip-hop vonalon. A felhasznált zenei elemek és szerkezetek komplex gondolkodást és tervezést sejtetnek. Még ha a megoldások néha egyszerűnek hatnak is, a finom zenei mozzanatok és háttérhatások mutatják meg a dalok igazi arcát. Olyan ez, mintha egy konzervatóriumot vagy jazz tanszakot végzett diák kiművelte volna magát a produceri programok világában, és ezeket a skilleket fuzionálva rappelésre adta volna a fejét.
Furán hangzik, mi? Ettől függetlenül a végeredmény elképesztő!
Ha bárki is olvassa ezt a cikket, aki esetleg hasonló zenei vonalon mozog alkotóként, erősen javallom, hogy (ne másolja le, hanem) gondolkodjon el azon, hogy ez a páratlanul kreatív kavalkád miért is páratlan. Sokkal több Little Simz-hez hasonló előadóra volna szükségünk, és akkor a hazai és nemzetközi rap is egy jóval érdekesebb mederré válna.
Az eredetiség megfizethetetlen és egy fúziós rap előadó most újra bebizonyította ezt nekünk, ráadásul nőként – ezt pedig nem véletlenül emelem ki újra és újra. Egy ilyen műfajban, ami még mindig sokkal nagyobb arányban számol férfiakat, ahol a nők – félig önmaguk, félig pedig a közeg, a közönség és döntéshozók nyomására olcsó – közhelyes és értéktelen alkotásokat gyártanak, megérkezik Simbiatu, a tehetséges, kreatív és eltökélt hölgy, aki top dalszerzőket megszégyenítő módon ír.
Egy napon el kell jussunk oda, hogy egy előadót ne a neme, származása vagy etnikuma miatt rekesszenek a szakmából, ugyanakkor ne is az egyenjogúság oltárán magasztaljuk, miközben böszme, értéktelen és hazug alkotásokat próbál hegyformára halmozni. Egy napon el kell jussunk oda, hogy a zenei elismerés és megbecsülés a kemény munka gyümölcsévé váljon. Büszke vagyok arra, hogy a hip-hop és rap világában találhatunk ilyen előadókat mint Simbiatu, aki nem csupán törekszik maradandó alkotások létrehozására.
Nálam ma Little Simz szól.
Rovataink a Facebookon