Gyúrjon le téged egy magyar metálbanda!

2022.01.16. 18:37

Van egy zenekar, jó arcok, profi zenészek, két lábbal a földön állnak, és az életcéljaik között a személyi masszőr is szerepel. Ők a Nest of Plagues, a magyar underground metálzene egyik húzóneve. Velük beszélgettem a minap, kérdeztem őket céljaikról, álmaikról, és hogy miért is annyira fontos az önbizalom, az önbizalom, az önbizalom.

A csapatnak most jött ki a legújabb klipje az Unimprint című dalhoz, ami az idén áprilisban megjelenő nagylemezük hatodik beharangozó dala. Úgy vélik, hogy bár a magyar könnyűzene fősodra kiveti magából a metálzene többségét, a hazai underground szféra nagyon erős, örülnek, hogy egy ilyen összetartó közösség tagjai lehetnek.

Az angol nyelven dolgozó metálbanda szeretné, hogy a szövegeikben rejlő érzéseket és gondolatokat a lehető legtöbb embernek át tudják adni, ezért egyaránt célozzák a hazai és a külföldi klubéletet, aminek hála a sikerek sem maradnak el. A nyarat turnézással töltötték, amiről klipet is forgattak a Struggle című dalhoz a Lowland és a Fekete Zaj fesztiválokon, legutóbbi budapesti koncertjüknek pedig a Dürer Kert adott otthont.

Amikor a metálzene magyarországi helyzetéről kérdeztem a csapatot, a zenekar gitárosa, Kövecses Evelin úgy fogalmazott, hogy

itt önerőből lehet bármit csinálni, meg ismeretségek alapján, kapcsolatok alapján. Meg rohadtul nem szabad feladni...

Mivel itthon ebből megélni nem lehet, így a zenekarok java elég hamar belefárad abba, hogy munka mellett rengeteg energiát tesz bele a zenébe, de nem kap vissza annyit. Hozzátette azt is, hogy

mi azért is vagyunk különlegesebbek, mert mind a négyen elhivatottak vagyunk, hogy csinálni akarjuk.

Az elhivatottság persze a zenéjükben is megjelenik. A kérdésemre, miszerint hogyan győznének meg két abszolút ismeretlen embert, hogy érdemes beugrani egy koncertjükre, azt felelték, „mondták többen is, hogy élőben sokkal jobbak vagyunk, mint felvételen... élőben letépjük az arcukat”. Amit a banda a színpadon tud nyújtani, az talán még a keményebb elektronikus műfajok kedvelőinek is szimpatikus lehet, egy nagyon erős maradandó élményt hagynak a hallgatóban, aminek hála a törzsközönség is egyre jobban nő.

A zenék megírásakor a legnagyobb szelet Breier Máténak, a banda gitárosának jut, ahol a fő nemezis, az ötletrivális Fűr Balázs, a zenekar dobosa. Elmondásuk szerint volt, hogy órákat áldoztak fel egy hang feletti vita kedvéért a profizmus oltárán, mert nekik fontos, hogy a végeredmény valóban azt az érzést és gondolatot képviselje, amit szeretnének.

A csapat eltöltött egy hetet a Balatonon is, ahol véglegesítették az új album dalainak jelentős részét. Bár nem kapott mindenki szabadságot, így Evi és Máté távmunkában dolgozta végig a hetet, szerettek volna egy kis időt főként a zenekarral és az új ötletekkel tölteni. Máté napi rutinja egy hétig annyiból állt, hogy „munka, zeneírás, pia, edzés reggel a játszótéren”, amit néha megszakított 2-3 óra alvással, meg némi táplálék beszerzésével. A végeredmény nem maradt el, egy szakmailag sokkal stilizáltabb és profibb anyag érkezik az új album formájában, mint eddig valaha.

A banda a korai években sokat járt különféle tehetségkutatókra és versenyekre. Többször nyertek díjat, és bár mindig hálásak voltak érte, mára belátták, hogy hosszú távon ezek nem érik meg. Mostanra csak néhány pályázatot lőnek meg, mivel többször tapasztalták, hogy a megnyert díjak nem segítették a pályájukat, és volt, hogy a felajánlott nyereményt vagy szolgáltatást nem is kapták meg. Mivel a hazai kultúrtámogatás súlya nem kimondottan a könnyűzenére helyeződik, pláne nem arra a zenei stílusra, amit a Nest of Plagues képvisel, így arra jutottak, hogy csakis olyan úton fognak haladni, ami előreviszi őket.

Fűr Balázs, a banda dobosa ezt úgy fogalmazta meg, hogy

nem is az égetett ki minket, hogy nem éri meg a belefektetett energiát, hanem amilyen kritikákat kapsz az ilyen zenei zsűritől...

Hiszen sokszor megesik, hogy az ítészek székeiben nem hozzáértő emberek vagy kiemelkedő zenészek ülnek. Van, amikor a megjelent zsűri minden erejét összeszedve is csak egy olyan kritikát tud kibökni, ami nem csupán az ő személyes megítélésüket, de az egész tehetségkutatót minősíti negatív értelemben. A hazai és külföldi zenés tehetségkutatók világában is már nem egy példát láthattunk erre sajnos.

Mindettől függetlenül a Nest of Plagues nem adja fel. Nem állnak le, gőzerővel haladnak azon az úton, amit elterveztek, amiért nap mint nap keményen dolgoznak.

Az új dal, az Unimprint, vele együtt pedig az új album is egy erős témát feszeget. Azokról az ellentétekről szól, amik a mentális problémákkal küzdő emberek és a társadalom egésze között alakulnak ki, az ilyen típusú nehézségekkel való együttélésről és a mindennapi küzdelmekről. A banda énekese és dalszövegírója, Ivanics Dániel elmesélte nekem, hogy korábban ő is hasonló küzdelmet élt meg, így szeretné, hogy ezek a történetek, amiket megoszt a hallgatókkal, idővel feloldják az efféle társadalmi ellentéteket, és segítsenek másoknak.

Végezetül megkérdeztem a srácokat, hogy a személyre szabott rock ’n’ roll dzsinntől mit kívánnának: Egy hatalmas turné az USA-ban, ahol egy menő lakókamionnal szelhetik át a kontinenst. Kifogyhatatlan profizmus, hogy legyenek bármilyen állapotban, fáradtan, betegen vagy részegen, akkor is virtuóz szinten tekerhessenek a hangszereiken. Valamint személyi mindenes, aki bármixer, inas, road vagy masszőr, épp, ami kell. Végül egy külön kérés – soha életemben nem láttam még senkit, aki hasonlót kért volna ilyen komolysággal és őszinteséggel: 

Ne csak hallgassák, hanem értsék is a szövegeket, és valakinek segítsen is a zenénk.

Ha így folytatják, én hiszem, hogy így is lesz. Várom az áprilisi lemezüket!



  • Tippek
  • Hírek