Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMCsinálnak egy rakat baromságot, botrányt, aztán megöregszenek
Igen, igen, vannak olyan pop előadók, akik ízlésesen tudnak öregedni, és vannak, akik nem. A Disney hercegnőknek ez kifejezetten nehéz, mert mikor a szokásos tévés karrierből átnyargalnak a zenei arénákba, sokszor elvesztik a realitásérzéküket. Csinálnak egy rakat baromságot, botrányt, néha a menedzserek tanácsára, néha pedig csak azért, mert nem tudnak mit kezdeni magukkal, feldolgozni a nyomást, ami rajtuk van. Húsüzembe kerülnek, ahol ők csupán termékek, semmi több.
Ezeknek a pokloknak minden bugyrát bejárta már Miley Cyrus, aki ráadásul mint Billy Ray Cyrus lánya is meg lett bélyegezve, egy rocksztár fater alól pedig kinőni, főleg zenészként, nem könnyű feladat. Miley is meg kellett küzdjön ezzel a helyzettel, de mára talán elmondhatjuk, ha zenei minőségben szubjektív is, hogy túllépett-e apján, népszerűségben minden bizonnyal sikerült.
Nála kifejezetten érdekes az „öregedés” ténye (még nincs harminc sem, így elég nehéz ezt grimaszolás nélkül leírni), hiszen tinédzserkora óta kipakolták a kamerák elé. Inkább az a szokatlan, hogy ő igyekezett a közönségét a sima poprajongók szintjéről kibővíteni.
Ahogy telt az idő, egyre jobban tendált a rock- és metálzene irányába (tulajdonképpen pepitában lenyomta azt, amit Pink, aki a dallamos rockból állt át szépen lassan a rádiópopzenére mostanság). Példának okáért a Metallica és Billy Idol égisze alatt csatlakozott koncertekhez, ahol teljesen objektíven tekintve, minőséget tett le a színpadra, dögös volt, pontos volt, technikás és nem akarta ellopni a reflektorfényt a fő előadótól, normális egyensúlyban tolták le a koncerteket.
Szokatlan korong
Ehhez persze hozzá tett az is, hogy az alapból is kicsit érces hangja az évek során (jó értelembe véve) kopott, így elég rozsdás érzetet ad ahhoz, hogy egy heavy metal dalban is tökéletesen passzoljon. Saját számaiba is egyre több rockelemet helyezett, ami lehet, hogy gyerekkorának egyik hozadéka, hiszen apja a countryvonalon sok dologba belenyúlt, de ez mára inkább az ő döntése, mintsem egy másolt példa.
Most érkezett egy új lemezzel, egy koncertalbummal, ami tőle szokatlan, hiszen Live korongot még sosem dobott ki ezelőtt. A végeredmény egészen tetszetős, a minősége teljesen korrekt, a dalok összeválogatásában pedig nem hibázott, bár tegyük hozzá, ebben biztosra ment, kikérte rajongói véleményét is, hogy ők mit hallanának tőle szívesen.
Saját dalokon túl letűnt korok hatalmas slágereit is elővette, amit mindenki ismer, akár hiszi, akár nem. Többek között megszólalt Madonna híres Like a Prayer című dala, Cher Bang Bangje, vagy a Jolene Dolly Partontól. Nekem személyes kedvencem a Janis Joplin átdolgozása, a Maybe, ami valóban ütős lett (persze ehhez nagyban hozzájárul a zenekar is). Mindet makulátlanul reprezentálta, bár azt nem mondom, hogy az eredetivel versenghetnek, de nem is „szentségtelenítette meg” ezeket az alapjáraton fantasztikus alkotásokat.
Az album intrója, az ATTENTION, valamint a You című dal abszolút friss szerzemény. Most szólaltak meg elsőnek ilyen formában, utóbbi erősen vezeti a Spotifyt az album leghallgatottabb számaként. Olyan is akadt, hogy egy-egy saját dala sokkal erősebben szólt így élőben, mint lemezen, amihez a fent említett ütős zenekar is rengeteget hozzátesz. Kicsit mókás is, hiszen Miley szinte hiba nélkül tolja le az egész koncertet, vokálja erős, jellegzetes, mégis a banda olyan jól meghangszerelt mögötte, hogy nem egyszer ellopják a reflektorfényt.
Nem is olyan ő
Keretbe foglalva a sztorit, az „öregedés” (még mindig grimaszolós) nem egy egyszerű dolog egy pophercegnő életében, hiszen képes kell legyen a saját lábára állni, megtalálni azt a zenei és emberi hangot, amit nem a menedzserek meg a kiadó ad a szájába, hanem ő gondol és érez valódinak.
Azt tudom mondani, hogy Miley most kezdi ezt meglelni és elindult egy olyan úton, ahol, ha csak el nem téved és esik vissza a botrányvadászatba, akkor egy zeneileg profi, tartással és egyéniséggel rendelkező popénekessé válhat, akit önnön magáért fogunk szeretni és nem azért, amilyen képet a média próbál festeni róla. Ez egy (közhellyel élve) útkeresés, de remélem Miley meg tudja csinálni. Addig is ATTENTION: MILEY LIVE!
Rovataink a Facebookon