Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMBerúgják az ajtót és az arcunkba üvöltenek
Manapság, amikor a modern rockzene kikopófélben van, a Halestormhoz hasonló zenekarokra pont akkora a szükség, mint egy forró napon egy nagy pohár frissítő, hűs vízre. A csapat új albuma idén májusban jelent meg és a Back From the Dead címet viseli, a lemez azonban kicsit mást hozott, mint amire a rajongók számíthattak.
Az eddig jól megszokott, dögös rock irány mellett most feltűnt néhány spéci megközelítés és egy elég erős metalcore vonal is, utóbbi a stílus softosabb verziójában. Mivel Lzzy énektémái alapból elég erősen szólnak, az itt-ott echte core dallamvezetések miatt hirtelen Falling In Reverse meg Bring Me The Horizon érzete lett néhány dalnak, nem is kicsit. Ezt nem lehet igazán negatívnak vagy pozitívnak nevezni, inkább csak egy fura jelenség, ami nem volt eddig jellemző a Hale testvérek bandájára.
A másik jellegzetes behatás az albumon a kilencvenes/korai kétezres évek zsíros metál hangzása. Kicsit Pearl Jam, kicsit Audioslave, de működik. Ami igazán érdekes, az a Terrible Things című dal stílushasználata és építkezése. Nem mondhatjuk azt, hogy a Halestorm sosem alkalmazott korábban ilyen típusú elemeket, de valahogy az összhatás most kicsit más, a dallamhalmozás is jellegzetes.
remek ballada lett.
Ebből a dalból egyszer meghallgatnék egy olyan verziót is, hogy az arra érdemes előadóval Lzzy duettet alkot, mert valahol kívánja a fül, hogy ez a két ember egymásnak szóló történetmesélése és őszinte megnyílása legyen, hisz zenei és szöveges szinten is benne van a nótában. Persze minden bevett, kipróbált és átvett hatás ellenére akadnak azért klasszikus Halestorm feelinggel megáldott számok a lemezen, amelyeket az igazi fanok biztos fognak értékelni, mint amilyen épp a korong címadó dala.
Külön még kiemelendő az album záródala, a Raise Your Horns, ami popos gospel, ami igazán meglepő ennek a lemeznek a végére, de ez tökéletesen az a szám, ami akár a popzenei chartok top 40-jeiben is felbukkanhatna: nem abszolút eredeti szerzemény, de zeneileg erős és egyszerű, szövegileg tartalmas, de könnyen fogyasztható, Lzzy pedig leénekli benne a csillagokat is az égről.
Az egyetlen, amit talán negatívként behoznék, hogy kevés helyen kaptak a hangszerek igazán prominens szerepet, szinte mindenhol az énekre építenek, ami érthető egy ilyen karakteres frontember mellett, mégis hiányérzetet okoz, hisz a banda minden tagja profi a maga nemében. Alig egy hete meg is szerezték első platinalemez-fokozatukat második albumuk, a The Strange Case Of… után. A több mint egymillió eladott példányon olyan toplistás sikerek szerepelnek, mint a Love Bites, a Freak Like Me, vagy a mindenki számára jól ismert I Miss the Misery.
Az új albumuk sikere talán már nem ilyen kézenfekvő, mindazonáltal akadnak rajta olyan dalok, amelyek igazi érdekességek a fülnek, így a rock és metál rajongóinak mindenképpen ajánlom, de akik inkább laza popos soundokat keresek, azok se hagyják ki a Raise Your Horns című dalt, mert abban mindkét oldalon van potenciál. Zúzzanak hát tovább a rockzene csillagai, ez itt a Halestorm és a Back From the Dead!
Rovataink a Facebookon