Nem is olyan bonyolult fölgyújtani egy színpadot

Néha megesik a legkellemetlenebb, és le kell mondani egy bulit. Van, amikor ez az előadó sara, máskor a szervezők nem tudják kellő profizmussal kezelni a helyzetet, de annyi bizonyos, hogy az ilyen nem hagy kellemes nyomot sem a közönségben, sem az előadóban, sem a szervezőben. Megtörtént ez a country-rock-ikonnal, Kid Rockal is, aki egy hete Észak-Dakotában szeretett volna fellépni az éves fesztiválon, ám a buli nem valósult meg. Kiadták a viharjelzést, villámlás, szél, ami csak kell, így a szervezők nyeltek egy nagyot, és lefújták a koncertet. Mondani sem kell, hogy ez nem tetszett a közönségnek.

Sokan azt mondták, hogy egyáltalán nem volt olyan komoly a helyzet, a vihar pedig már elvonulni látszott, ráadásul az előzenekar, a Night Ranger felléphetett, így a szervezők nemigen tudták megnyugtatni a felbőszült tömeget. Az emberek kezdetben verbálisan, majd poharak és egyéb, apró tárgyak dobálásával kezdték növekvő feszültségüket csillapítani. Egy ponton még egy dühös rajongó is fölmászott a színpadra, akit az arra tévedő biztonsági őr párduc módjára terített le. Persze a történelem ennél szebb példákat is tud arra, milyen, amikor a közönség csalódottsága felszítja a kedélyeket.

Guns N' Roses (1991)

Talán az egyik legikonikusabb és leghírhedtebb esete Axl Rose-nak, amikor a közönségben kiszúrt egy rajongót kamerával. A biztonsági személyzet lassan reagált a dologra, Axl pedig úgy döntött, saját kezébe veszi az irányítást. Profi úszókat megszégyenítő módon ugrott a közönségtől túltöltött medencébe, majd belevetette magát a kamera megszerzésének örömeibe. Miután minden a helyére került, visszament a színpadra, nyomott egy sor kritikát a biztonságiaknak, majd lelépett a koncertről. Várható volt, hogy a közönség nem lesz hálás. Szépen lassan ostrom alá vették a színpadot, rengeteg eszközt megrongáltak komoly anyagi kárt okozva, közben 65 ember sérült meg, rendőrök és közönségtagok egyaránt, és Axl ellen eljárás is indult. A rocktörténelembe Riverport Riot néven égett be az esemény.

Lil Uzi Vert (2018)

Ha most azt gondolnánk, hogy csupán az amerikai közönség haragtartó, akkor árnyalni kell ezt az információt. A békés, juharszirup-kedvelő, mindenért bocsánatot kérő kanadaiak is képesek lerombolni egy színpadot, ha kedvenc rapperük mégsem tud megjelenni a színen. Lil Uzi Vert a Santa Teresa fesztiválon lépett volna fel Montreal festői városában, de valamilyen égi csapás folytán a határőrök nem voltak elragadtatva tőle, és nem engedték át. A közönség lépésről lépésre hergelte fel magát, először csak egy, aztán még egy ember jutott fel a színpadra, végül pedig már egy kisebb gang rosszalkodott, mire a füst ellepte az egész pódiumot.

A hatvanas évek vége sem volt a legszebb

The Rolling Stones (1969)

Bár a Stonesnak nem ez volt az első, sem az utolsó hasonló esete, mégis talán a legkomolyabb 1969-ben történt, amikor az Altamont Speedway ingyenes fesztiválon léptek fel. Amikor a rendezvény elstartolt, sokan a nyugat Woodstockjának hitték, így nem meglepő, hogy körülbelül háromszázezer ember jelent meg. Már a felütés sem volt szerencsés, hiszen akkora volt a hely, hogy Jaggerék helikopterrel érkeztek, és amint leszálltak, egy lelkes rajongó az „Utállak” szó kíséretében pofán verte az énekest.

Ezt követően a biztonságiak máris tudták, honnan indul a kockázati faktor, működésük pedig erős túlzással ért véget. A Grateful Dead által ajánlott, Hells Angels-tagokból összerakott biztonsági csapat annyira meg akarta zabolázni a közönséget, hogy túlléptek minden határt. A szokásos sorfalstratégia helyett billiárddákók és kemény öklök várták azokat, akik túl közel akartak jutni a zenekarhoz. Ez addig fajult, hogy az egyik tinédzsert, Meredith Huntert egy Alan Passaro nevű biztonsági halálra késelt, miközben a Stones játszott. Az eseményektől haragra gerjedt tömeg elől a zenekar helikopterrel menekült el, az alattuk tajtékzó közönség pedig felégette maga mögött a hatvanas évek maradékát is.

Frank Zappa (1971)

Néha nem is kell lemondás, sem agresszió, elég egy felettébb rossz vicc, na meg némi tűzijáték. Frank Zappa és a The Mothers of Invention éppen Montreux-ben lépett fel. Minden rendben is ment, a szokásos delírium boldoggá tette a zenészeket és a közönséget, majd a koncert vége fele egy lelkes rajongó úgy döntött, felvillanyozza a kedélyeket. Meggyújtotta dugiban becsempészett tűzijátékát, majd célba vette a színpadot, és bumm.

Először csak a tető gyulladt meg, aztán lángra kapott az erkélyről lelógó baldachin is, majd az erkély. Ezután az erkély is leszakadt, ezzel tovább terjesztve a tüzet. Zappa roadcsapata nem kapott infarktust, kitörték az ablakokat, és ott segítettek kijutni a pánikban lévő tömegnek, ahol csak tudtak. A nézők között volt egy bizonyos zenekar is, név szerint a Deep Purple, tagjai ezt az eseményt követően írták meg a híres Smoke on the Watert. Így máris értelmet kapnak a sorok – „some stupid with a flare gun burned the place to the ground” –, ugye?