A Halál-völgyben találta meg az ihletet

Bonobo, az elektronikus zene egyik legnagyobb alakja világ körüli turnéja keretében érkezik Budapestre, hogy november 29-én a Papp László Budapest Sportarénában mutassa be érzelmileg eddigi legintenzívebb lemezét.

„Csodálatos nirvána, pihentető álom” – ezekkel a jelzőkkel illette a The Guardian kritikusa Bonobo Fragments című hetedik stúdióalbumát, amin olyan zenészek működnek közre, mint Jamila Woods, Joji, Kadhja Bonet, Jordan Rakei, O’Flynn és Miguel Atwood-Ferguson. Európai turnéjának előzenekara az elektronikát világzenével és ütőhangszerekkel ötvöző Poté lesz, de Budapesten az Analog Balaton is bemutatkozhat előtte – írják a rendezvény közleményében.

Merengő hangzásvilág

Bonobo, vagyis Simon Green első lemezét még 2000-ben jelentette meg Animal Magic címmel. Szinte rögtön leszerződtette az egyik legfontosabb elektronikus zenével foglalkozó kiadó, a Ninja Tune, amellyel azóta is együtt dolgozik. Albumait a kezdetektől fogva maga hangszereli, és a produceri munkát is ő látja el. Azonnal felismerhető ütem- és dallamvilágával szakmai körökben indulása óta a downtempo úttörőjeként tartják számon, az igazi áttörést mégis a 2010-es Black Sands című album hozta el számára.

Egyedi hangzásvilágának egyik kulcseleme, hogy az elektronikus zenét sokszor távolabbi műfajokkal, nép- és világzenével, dzsesszel vagy éppen gyűjtött hangelemekkel keveri.

Az elektronikus és akusztikus zene közötti szembenállás szerintem nem létezik. Elektronikus módszerekkel készítek nem elektronikus zenét. Ha ugyanis a hagyományos értelemben vett elektronikus zenére gondolunk, mint a detroiti technó vagy a Kraftwerk, az szó szerint gépek által generált hangzás. Amit én csinálok, az az akusztikus forrásokból származó hangok összegyűjtése. Gépek által készített zene helyett gépekkel készített zene

– mesélte egy interjúban.

„Vokális töltetű, ütemvezérelt tánczene precízen rétegzett, merengő hangzásvilággal” – adta meg zenéjéről talán az egyik legpontosabb meghatározást a Financial Times újságírója. Egy biztos, az elektronikus és az élő hangszeres zene határait elmosó fellépéseivel Bonobo egyaránt megtölti a Sydney-i Operaházat, a Royal Albert Hallt vagy éppen a Glastonbury Fesztivál színpada előtti teret.

A Halál-völgyben találta meg az ihletet

„Az emberek nem feltétlenül tudják, ki vagyok. Sokan még mindig azt hiszik, a Bonobo egy zenekar. Ez azért is lehet így, mert nem személyiségközpontú zenét csinálok. Nem az a fontos, hogy én ki vagyok” – nyilatkozta egyszer. Simon az elmúlt négy évben öt Grammy-jelölést zsebelt be, sokan úgy gondolják, nagy az esélye, hogy a díjat januárban megjelent Fragments című albumáért fogja megkapni. Ez érzelmileg az eddigi legintenzívebb lemeze, így talán nem is meglepő, hogy maga a szerző is ezt tekinti remekművének.

Korábban mindig utazás közben készítette dalait, a lezárások miatt azonban máshonnan kellett inspirációt gyűjtenie. „Addig folyamatosan a világ zajában éltem, tele voltam élményekkel. Amikor mindez megváltozott, úgy éreztem, nincs mit mondanom. Ott ültem a stúdióban, rengeteg időm volt, és mégsem tudtam zenét szerezni. Újra be kellett indítanom a kreatív lendületemet azzal, hogy kimegyek a szabadba, és más módon próbálok kapcsolódni a világgal.”

Végül a kaliforniai Halál-völgyben tett túrák során találta meg a régen várt ihletet. A Fragments 12 dala így lett egyfajta lenyomata annak, hogy a küzdelemből, a kiábrándultságból a kreativitás és a remény a legváratlanabb pillanatokban is felbukkanhat.