Pápai Jocival igazán erős nóta készült

2022.12.07. 19:16

A progresszív zenei irányzatok lényegét manapság két oldalról szokták az előadók megfogni. Vannak, akik progresszivitás alatt a mérhetetlen technikai profizmust keverik a popzenével szándékosan viaskodó, szokatlan hangzásvilággal, ritmusképletekkel és akkordmenettel, mások viszont az irányzat eredeti gondolatához nyúlnak vissza.

A progresszivitás méregfoga a kísérletezésben rejlik.

Kísérletezni azzal, hogy a rádióbarát alapvetéseken túl milyen zenei elemekkel lehetne variálni a már meglévő világpartitúrát, a zenei haladást és fejlődést igyekezve elősegíteni. A progresszív előadó ennek érdekében olyan vizekre evez, amelyek a járatlan ösvényen érhetők el, olyan dolgokat próbál ki, amiket a rádiók féltve őrzött üdvöskéi nem tehetnek meg, mert túlságosan megcsípné a kezüket a vadhajtás.

Az önmagát sokszor progresszív rock és fúziós jazz stílusokba kategorizáló Mandoki Soulmates is valahol azt keresi, hogy miként lehet a meglévő hangzatokat kibővíteni, továbbgondolni. Új lemezük a két fő stílusirányukon túl beemel klasszikus  és népzenét, heavy metalt, pop és soul muzsikát egy végeláthatatlan stíluskavalkádot alkotva, amelyben az egymással legjobban rezonáló pontokat keresi. Ez a Magyar Képek.

Mi a fontos?

Az album eredetileg egy angol nyelvű változatból, a korábban megjelent Hungarian Picturesből született, elsősorban ezeket a dalokat fordították magyarra, és készítették el újból. A korongon közreműködtek olyan hazai előadók, mint Takáts Tamás, Zséda, Horváth Charlie, Caramel, Ákos, Mező Misi, Pápai Joci és az októberben meghalt Szakcsi Lakatos Béla. Leslie Mandoki munkásságában ritkák a magyar művek, legutóbb 25 évvel ezelőtt adott ki hazai előadókkal nagylemezt, ez volt a Találkozások.

Az utóbbival szemben a Magyar Képek kimondottan más hatást kelt. Aki belevág a lemezbe, jó, ha három dologgal előzetesen tisztában van.

  • Az első és talán legfontosabb, hogy nagy zenei nyitottságot igényel. Lesz olyan a dal, ami az első pillanattól az utolsóig visszadúdolható, fülbemászó, egyszerűen átélhető sláger, de lesz instrumentális zenemű is, ami hemzseg a hangszeres szólóktól és az egymásra épülő vagy épp egymással kontrasztban lévő dallamoktól.
  • A második, hogy a szövegezés nem egy ember keze munkája. Pontosabban eredetileg mind Leslie Mandoki alkotása, amelyek a Hungarian Picturesen még angolul jelentek meg, de a fordításokban akad nóta, amelyet Ákos, mást Horváth Attila, megint másikat maga Mandoki fordította. Ebből kifolyólag a gondolatiság, a prozódia és a stilizáció is több helyütt eltér, a sok vendégelőadó énekéből fakadóan pedig a szövegek súlyozása és tördelése is hatalmas differenciákat ír le. Néhol kimondottan rádióbarát fülnek szól, másutt pont a nem várt helyekre érkezik.
  • A harmadik, hogy ez nagyrészt koncepciós album, de nem kizárólagosan. Bár a dalok – tartalmukat tekintve – kötődnek egymáshoz, ezt zeneileg nem mindenhol reprezentálják egyformán. Valójában az az érzése az embernek, mintha szerkezeti tömbök jelennének meg. Néhol egymásba folynak a dalok, mintha egy nagy zenei mű több tételét hallanánk, másutt teljesen szuverén dalok törik meg ezt a folytonosságot. Valahol ezzel is utalnak arra, hogy az album alapjául szolgáló Bartók Béla-életművet miképp lehet vegyíteni a progresszív rock és a jazz világával.

A zene nagyjai

Kicsit tovább nyitogatva a bartóki jelenlétet, a lemez elején rögtön a klasszikus és a népzene fúziója nyitja meg a történetet, az első dalok erős kötelékben indulnak. Ezt ugyan megtöri a később érkező Új a szél, de utána a Tegnapi lázadókig megint egy csokrot kapunk. A lemez komoly- és népzenei részei finoman mutatják be, miként lehet akár egy-egy szekvenciával átvezetni a magyar népzenét más nemzetek tradicionális hangzásvilágába, és mik azok a kiemelhető pontok, amelyekkel ez valóban elkülönül tőlük.

Bemutatják a laikus fül által sokszor természetesnek vett kapcsolatot a közismert magyar nép- és komolyzenei motívumok között, mégis rávilágítanak arra, hogy Bartók Béla zenéje, gondolata és jelensége miként határozza meg azt, amit ma a zenei örökségünkről gondolunk.

Ettől függetlenül azoknak is akadnak dalok, akik nem találnak örömöt a zenei magaslatok megélésében. A slágeresség sem hiánytermék a korongon, a Takáts Tamással közösen készült Tegnapi lázadók kimondottan erős dallamtapadással él, a benne lévő gitárszóló pedig kapott egy kicsit levegősebb teret, így a jól megválasztott hangszín finom és direkt hatást vált ki az ember zsigereiből.

A Hasonlóan a dallamokra igazodó, Pápai Jocival közösen készült Ide tartozunk igazán erős nóta,

ráadásul, bár könnyeden, de megfogalmazódnak progresszív elemek is dalban, ami mégis hiba nélkül illeszkedik az éterbe. Ez a dal abban is különleges, hogy az egyik legjobban megragadt énekritmizálással és tördeléssel rendelkezik a lemezről, Pápai Joci megfogta a szöveg velejét.

Tényleg kimondottan szokatlan egy ilyen sok résztvevős lemeznél a jelenség, hogy a szövegek tördelése hol rádióbarát fül által elvárt módon történik, hol pedig egyszerűen felrúgja ezeket a kereteket, de közben az énekdallamok tekintetében mégis a slágeralapanyag pontokra lép.

Koncepció a strófa mögött

A dalok hosszaránya is felettébb változatos. Az átkötőként operáló egy-két perces szerzeményektől a közel 10 perces dalokig minden akad, mi szem-szájnak ingere, de nincs benne felesleges dal. Még a végére grátiszból felkerülő Ahol születtem élő felvétele is beillik a nagy képbe. Ez a szám eredetileg nem a Magyar Képekre íródott, még anno a Találkozások egyetlen olyan dala volt, amelynek maga Mandoki írta a szövegét magyarul.

Ami kimondottan érdekes, hogy Leslie Mandoki saját elmondása szerint félt attól, hogy magyar szöveget írjon, mert nem szerette volna, hogy az anyanyelvén írt dalai rosszul süljenek el. Ettől függetlenül, amennyiben összehasonlítjuk a Mandoki által angolról magyarra fordított szövegeket a Magyar Képekről a Találkozások albumra írt Ahol születtemmel, utóbbi sokkal kézzelfoghatóbb érzéseket ad, egyszerű, szép és őszinte, ahogy a kételyt és a honvágyat szavakba önti. Mandokinak valószínűleg remek szövegezési érzéke van a bizonytalanság megéneklésére, mert a régóta őrlő érzések mély sebeket hagynak, amiből igazán erős gondolatok tudnak születni,

ezt pedig remekül megfogja.

Összességében a Mandoki Soulmates új lemeze kimondottan izgalmas koncepcióval rendelkező anyag, különleges színeket és ötleteket vonultat fel, mégis figyel arra, hogy adjon a közönségnek slágereket, ne idegenítse el a laikust a szakmabelitől. A progresszív irányzatok kísérleti mivolta teret kap, a zenészek profizmusa burjánzik, a lemez egy folytonos tematika folyamatosan változó résztvevőkkel.

Szóljon ma a Mandoki Soulmates és a Magyar Képek!



  • Hírek
  • Hírek