Hobo vadul rosszkedvű

„Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy sokadik káprázatos üzleti tevékenységem eredményeképpen – »csak« fél év késéssel, újra – holnap megjelenik a Térdig a szarban, fülig a szeretetben könyvhöz tartozó, két hasonló című lemezem” – tette közzé Hobo saját internetes oldalán. Az Indexnek két koncertről is beszélt, és ezúttal nem vadászatot, hanem vadulást ígért.

Nekem eleve furcsa volt, amikor a készülő könyvéről elmesélte a megjelenés előtt, hogy ötszáz példányt nyomtatnak belőle. Nem értettem, hogy lehet ennyire kishitű saját magát illetően.

Én vagyok ilyen hülye, mert nem értek hozzá. Ötszáz könyvre és lemezre volt pénzem, ennyire futotta. Ehhez képest már több mint háromezer könyvet megvettek, és most megjelennek külön is a lemezek. A 33 szám között 11, eddig nem publikált dal található, de a régebbiek is új felvételek.

Szégyen és gyalázat!

Aki élőben is hallaná őket, az elmehet a Budapesti Kongresszusi Központba december 18-án – feltéve ha kap még jegyet. A koncert címe: Az ám, hazám. 

A jegyek tényleg erősen fogynak, ezért úgy döntöttünk, hogy az Az ám, hazám előtti napon a Nemzeti Színházban ráhúzunk még egy koncertet a Hé, magyar Joe! előadás után. Ennek az a címe, hogy Szégyen és gyalázat.

Ekkora a baj?

Shakespeare ezzel a csodálatos mondattal indítja a III. Richárd című drámáját: „York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át...” Én most úgy gondolom, hogy rosszkedvű, rossz télnek nézünk elébe. Mindannyian. 

A koncerten se akarom elkerülni ezt a témát, de azért megpróbálunk valami örömet is szerezni az embereknek.

Milyen számokkal éri el mindezt?

Amik ehhez a tematikához tartoznak. Lesz például egy olyan dal, amit most írtam, és soha nem is játszottuk, sőt, még próbáljuk, de már most címadó: ez az Az ám, hazám.

József Attila azt üzente?

Meg azt, hogy „s még havi kétszáz sose telt.” Kicsit kérdőre vonta a hazáját. Egy parafrázist írtam erre a témára.

Lesz a koncerten József Attila-versfeldolgozás is?

Eljátsszuk a Kései siratót.

A Kései sirató rajta van a lemezen is, megrázóan nem popzene.

És az Óda sem az. Nekem nagyon fontos József Attila, hurcolom a verseit már néhány évtizede. De a koncerten Doorsot és Rolling Stonest is fogunk játszani, és reményeim szerint némi poént is el tudunk sütni.

Hogy felvidítsa rosszkedvünk telét, mint York napsütése. Mitől rosszkedvű ez a tél?

Látom, hogy megy tönkre a világ, csak jönnek a vírusok, betegségek, egyre drágábbak a dolgok, olcsóbb az élet, 

Az emberek tehetetlenül nézik, ahogy a szomszédban ölik egymást. Mindenki tudja, hogy mi van. Teljes bekerítésben élünk, és semminek se látni a végét. Ezért a rosszkedvünké ez a tél, ami, úgy látom, egyhamar nem is fog véget érni. Uszítás, hazugságok, dezinformációk, nem tudni, ki mikor mond igazat és mikor hazudik. Hogy egy kicsit magamról is beszéljek, ez engem rosszkedvűvé tesz.

Úgy tűnik, másokat is.

Magamért vállalok felelősséget, azt mondom, amit én gondolok. Az a mások dolga, hogy ők hogyan gondolják. Nem vagyok vátesz, csak a véleményemet mondom el. Lehet, hogy sok helyen ez se tetszik, ettől még én így gondolom. Sose éltem úgy, hogy függetleníteni tudtam volna magam a világtól. Ilyet ebben a borzasztóan romló, keserű helyzetben sem csinálok.

Vadulva vigadás

Hogy építi fel a koncertet a Kongresszusiban?

Megígértem, hogy vad rockzenét fogok játszani, és így is teszünk. Ez nem lesz filozofikus, önsajnáló koncert, vad számok szólnak, olyan dalok, amelyek arra a korra reagálnak, amiben most élünk. A pontos szerkezet az utolsó percig, néha azon túl is alakul.

Az biztos, hogy megtekerem, kemény dolgokat fogunk csinálni a szó jó értelmében. Eljátszunk egy csomó dolgot, amit fontosnak tartok, és közben megpróbálunk egy kis örömet szerezni karácsony előtt. Nem búbánatos koncertre készülök, hanem vadra. Mindegyik dal, amit valaha játszottam, szól valamiről, ilyen szempontból ez a koncert se lesz különleges.

Vendégek?

Nem hívok vendéget. Biztos vannak olyan zenészek, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, de nem ismerem őket. Elég dolgom van, örülök, ha azzal megbirkózom.

Mit csinál a koncert után?

Dolgozom a Rock and Roll Requiem lemezen, írom a számokat, nem tudom, mikorra lesz kész. A Színházi Olimpiára viszont el kell készülnie az Utcazenész című darabomnak. Dolgozom, csinálom, amit tudok, tegyék ezt a többiek is, csak engem hagyjanak békén.