A rockzene kihalt, ő mégis visszahozná

Bryan Adams 1959 novemberében született a kanadai Ontarióban. Élete során közel 100 millió albumot adott el, háromszor jelölték Oscar-díjra, Grammy-jelölést pedig 15-ször kapott. 1984-ben Reckless címen jelentette meg azt az albumát, mely az abszolút szupersztár státuszt hozta meg neki olyan slágerekkel, mint a Run to You, valamint a jól ismert Summer of 69.

Idén decemberben London híres O2 arénájában játszott, mely koncert kapcsán a The Guardian egy rövid, szórakoztató interjút készített a zenésszel, ebből idézünk most.

A nevetés a legfontosabb

Senki sem lehet tökéletes, ahogy saját bevallása szerint Bryan Adams sem az. A rocksztár elmesélte, hogy számára kimagaslóan fontos az idő, hogy mit kezd vele, és mire szánja, ezért is tartja legrosszabb tulajdonságának a türelmetlenséget. Ellenben másoknál ki nem állhatja azt, mikor egymás idejével játszanak, ezért ami leginkább kiveri nála biztosítékot, mikor megfelelő indok nélkül megvárakoztatják egymást az emberek, hisz az idő olyan dolog, amit már nem kapunk vissza. Talán ehhez is köthető az, amit szerinte mások a leginkább kivetnivalónak tartanak benne, hogy túl gyorsan beszél.

Adams nem érzi, hogy neki a zenei hagyatéka volna az, ami miatt a legjobb lenne, ha a halála után emlékeznének rá. Azt szeretné, hogy mikor már nem lesz, úgy emlékezzenek rá, mint aki itt volt, nevetett egy jót, aztán elment. Gyermekeinek is ezt a mentalitást szeretné továbbadni, hogy képesek legyenek nevetni saját magukon. Arról is mesélt, hogy ez a gondolat náluk generációkon ívelt át, mivel a nagyapjától kapott levelei – melyekre a mai napig mint legnagyobb kincsére hivatkozik –

Hogy a halál és az elmúlás Bryan Adamsnél pontosan milyen gondolatokat szülnek, azt nem tudtuk meg, de annyi bizonyos, hogy egyszer igen közel került az előbbihez az énekes. Elég aktív élete során sok mindent kipróbált, ezek közé tartozott az ejtőernyőzés is. Itt volt a leginkább halálközeli élménye, mivel ugrás után az ernyő a lába köré tekeredett, és bár sikerült kiszabadulnia, de nem lehetett számára kellemes élmény.

A halál utáni lét kérdésében kicsit mókásan és földhözragadtan fogja meg a gondolatot. Mikor megkérdezte az újságíró, hogy mi történik velünk, mikor vége lesz, ő csupán annyit felelt, hogy:

Trágyázzuk a kertet.

Szex és szerelem

A szerelem témakörét is körbejárták; a Grammy-díjas dalszerző elmondta, a hírességek közül az ő legnagyobb ideálja Charlize Theron. Arról is mesélt, hogy szerinte a szerelem folytonos pattogás két véglet között, hisz egyszerre lehet oly könnyű, mint egy tollpihe, és oly súlyos, mint egy szikla. Bár a saját külsejét tekintve nincs teljesen megelégedve magával, hisz gyakorlatilag semmit sem kedvel igazán a megjelenésében, a szerelem kérdését igazán komolyan veszi, mivel senkinek sem mondta életében azt, hogy „szeretlek”, amikor nem gondolta igazán úgy. 

Szexuális kérdésben szeretné orvosa tanácsát követni, aki szerint az egészséges prosztata előfeltétele, hogy egy hónapban 27 szexuális együttlétet éljen meg az ember, de ahogy Adams fogalmaz: „Ki az, aki ezt tényleg megkapja?”

Talán azt a párocskát leszámítva talán a szomszéd hotelszobából, akik éjszakánként ébren tartják az énekest.

A szép és a kevéssé szép oldal

Bár egy igazán kemény vágású rockzenészt lát benne a legtöbb ember, mikor állatkínzásról szóló videókat lát, nála is megindulnak a könnyek, nehezen viseli az efféle kegyetlenséget.

A zeneiparban élete legnagyobb csalódása az volt, mikor szembesült, hogy a nagy zenei vállalatok miként bánnak az előadóikkal a digitális korszakban. Elmesélte, hogy ha egy dolgot visszahozhatna az életbe, ami már kihalt, akkor az a rockzene lenne, utalva ezzel az ágazat mai helyzetére. Ettől függetlenül örül, hogy abban a korban indulhatott el, mikor még igazi rocksztárok születhettek, és élete legnagyobb eredményeként tartja számon, hogy képes fizetni az albérletét és támogatni, fenntartani a családját abból a pénzből, amit a zenével keres.

Hogy inkább a hírnevet választaná, vagy a névtelenséget, azt felelte, hogy „minden esetben a névtelenséget”, de mikor az interjúztató rákérdezett, hogy mi volt az utolsó hazugság, amit mondott, jó rocksztárhoz híven azt felelte:

Hogy minden esetben a névtelenséget választanám.

Élete legkellemetlenebb emlékeként azt tartja számon, mikor Eric Clapton turnémenedzsere – akit Micknek hívtak – be akarta mutatni a világhírű gitárosnak, és mikor találkoztak, Adams úgy köszönt rá, hogy „szervusz, Mick”. Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Persze azóta megtapasztalta a másik oldalt is az ehhez hasonló esetekben, hisz a rajongók őt sem kímélik. Élete legtúlhasználtabb mondataként tartja számon a „persze, csinálhatunk egy selfie-t” frázist.

Néhány, általa bűnösnek tartott szenvedélynek is hódol, ezek közé tartozik a zabtejes latte. Szégyenletes titkaként vallja be, hogy nagy kedvence a Jammie Dodger, ami az a brit eredetű sütemény, melyben két kerek lap közé lekvárt tesznek, a felső karikán pedig van egy lyuk, ahol ez a lekvár kikacsint. Hogy a hírnév, a szex vagy a pénz a legfontosabb a Grammy-díjas énekesnek, ő szimplán a délutáni keksz legjobb barátját említi:

Egy csésze tea is megteszi.