Az Ave Mariát még Az oroszlánkirály sem tudja megzavarni
További Stenk cikkek
- Itt a 2025-ös Coachella fellépőinek listája, először a fesztiválon a Green Day
- Van, amit sosem bocsájtunk meg magunknak
- Hová menekülsz, ha a megalázott tömegek felkelnek?
- A Linkin Park új lemeze a legfurcsább zenei élmény, amit jó ideje tapasztaltunk
- Budapestre hozza szólóprojektjét a Rammstein frontembere
A kórusok esetében gyakran élünk azzal a prekoncepcióval, hogy ha elmegyünk egy koncertjükre, meghallgathatjuk az összes templomi ének összes verzióját. Sokszor monoton, előre könnyen meghatározható élményt várunk, amiben az ember elmerül a fellépés elején, a végén pedig, mint egy hosszas álomból, felébred. Akik nem ismerik őket, a név alapján összefésülhetik ezt a képet a Szent Efrém Férfikar nevével, de aki ellátogat a koncertjükre vagy végighallgatja új lemezüket, „csalódni fog”.
Oroszlánkirály és a Queen
A kórus, bár szívesen énekli a klasszikus templomi műveket, mostani albumukon, a Kings & Queens-en a popzene ikonikus alakjaitól, valamint különféle nemzetek népzenei motívumaiból is bőséggel válogat. Az olyan, mindenki által ismert dalok hosszas mixe elevenedik meg a lemezen, mint a Hallelujah, az Ave Maria, vagy Az oroszlánkirályból jól ismert Circle of Life.
A lemez változatosan indul, próbálja megfelelő összhangba hozni a különféle stílusokat. Számos nemzet népzenéjén áthaladva a magyar és angol szövegeken túl több szláv és latin dalt is tartalmaz. A kar igyekezett a lehető legautentikusabban reprezentálni a nyelveket, ami ennyi embernél összességében figyelemre méltó teljesítmény – még ha egy-egy szónál érezhető is a nyelvi korlát.
A stílusok közös dimenzióba emelése is szépen kidolgozott.
Nem csapongásnak érzi a hallgató, ahogy Elton John, a Queen, az ír népzene és a kórusművek elegyednek, a lemez felépítettsége igényes és alapos. Egyedül talán a végén mélyedünk el túlságosan a klasszikus művekben – néhány finom ellenpont belefért volna, mely nem töri meg az áhítat és a rétegzett érzés folyamát, hanem ráerősít egy könnyítéssel –, de ennek megítélése már a hallgatóság ízlésén múlik.
A hangszerelésre érdemes külön odafigyelni, mivel a kórus – bár főként a capella dolgozik a lemezen –, mikor beemeli a különféle hangszeres hatásokat, főként a dalok csúcspontjait és crescendóit erősíti fel, helyezi egy még magasabb szintre. A hallgatóság így továbbra is azt érzi, hogy a hangzás egységes, a váltások koherensek, nem esnek szét a dalok.
A férfi és a nő
Az album témájáról maga a zenekar úgy fogalmaz, hogy szakrális és hétköznapi oldalról is tekintik a férfiak és nők individuális létét, egymáshoz való viszonyát, melyre a Kings & Queens cím is utal. A dalokat is igyekeztek ezen tematika szerint összeállítani. A kétszer tizenegy dal első csoportja, a férfiak dalköre Leonard Cohen Hallelujah című szerzeményétől indul és a Joy of the World ig tart. A nők dalcsokra a Queen zenekar Heaven for Everyone számától a lemezt záró Bozha Maty-ig ér.
A Szent Efrém Férfikar húszéves pályafutása során rengeteg albumot adott ki, pontosabban a mostani Kings & Queens lemezük már a tizenhatodik a sorban. Húsz év és több mint egy tucat album után felmerül az emberben, hogy mi van még egy alkotóban, mi az, amivel még hozzá tud járulni a világ művészeti mivoltához, de talán nem érdemes mindig ilyen magasztosan belenyúlni a kérdésbe.
Annyi bizonyos, hogy ez a lemez nem hiába készült el,
profi munka, amit érdemes végighallgatni. Amennyiben az ember idegenkedik a templomi énekektől, úgy is nagy valószínűséggel talál rajta kedvére való alkotást, akik pedig azért szeretnék hallgatni a kart, mert elsősorban a tőlük megszokott, klasszikus énekekre vágynak, azok sem fognak csalódni. Minden előítélettől és prekoncepciótól függetlenül alapos és minőségi alkotás a Kings & Queens a Szent Efrém Férfikartól, mely méltó egy húszéves zenei múlt megünneplésére.
(Borítókép: Odpictures Art Studio Ltd Buda)
Rovataink a Facebookon