Visszatértek a punkok, romantikusabban, mint valaha
További Stenk cikkek
- Itt a 2025-ös Coachella fellépőinek listája, először a fesztiválon a Green Day
- Van, amit sosem bocsájtunk meg magunknak
- Hová menekülsz, ha a megalázott tömegek felkelnek?
- A Linkin Park új lemeze a legfurcsább zenei élmény, amit jó ideje tapasztaltunk
- Budapestre hozza szólóprojektjét a Rammstein frontembere
A LongStoryShort! már 2021-ben is megmérettette magát a A Dal akkori mezőnyében, most pedig visszatértek egy hasonlóan pop-punk központú, mégis az ágazaton belül másabb megközelítéssel. A banda a két dalpárbaj között az X-Faktorban mérettette meg magát, ahol a mentorházig jutottak, ott viszont megszakadt a kaland.
Most nevezett daluk, az Ez vagyok én némiképp más, mint a 2021-ben megjelent Talán holnap. Az akkor még klasszikus, 90-es, 2000-es pop-punkot idéző – részben Green Day, részben Blink 182 gyökerekkel bíró – dal zeneileg kicsit a punk esetlen strukturáltságát használta az érthető, de szófordulataiban mélységre törekvő szövegezéssel.
Ezzel szemben a most nevezett szám már egy maibb – leginkább Machine Gun Kelly pop-punkját idéző – formát öltött, ahol a végtelenül tisztára fésült zenei alapot egy könnyen fogyasztható szöveg, és direkt dallamtapadásra ítélt ének vezeti.
A csapat ezzel szemben arról beszél hozzánk eljuttatott közleményében, hogy bár első hallgatásra egy szakítást feldolgozó dalnak tűnhet a szám – ami alapvetően igaz is –, az ember magával szembeni hazugságait szeretné feldolgozni:
A mai világban, főleg a social médiának köszönhetően, mindenkiben él egy hamis kép önmagáról, ami azért alakul ki bennünk, mert magunk köré tekintve azt látjuk, hogy mindenkinek jobb, mint nekünk
– meséli a dal kapcsán Marschall György, a zenekar frontembere. Hozzáteszi:
Ez rohadtul nincs így. Itt az ideje mindenkinek elfogadni magát, elfogadni azt, hogy néha hibázunk, hogy néha kétségbeesetten kapkodva próbáljuk helyrehozni azokat a dolgokat, amiket már nem lehet, és küszködünk, harcolunk, próbálunk törött lábbal messze futni, ami lehetetlen, és fájdalmas is, de ez nem baj. Ettől leszünk emberek, és ezt nem szabad szégyellni.
A zenekar nem titkolt célja, hogy hazánkban újra – vagy talán először igazán – népszerűvé tegyék a pop-punk műfaját. Bár az ágazat korábban már ért el szép sikereket itthon, a hazai pop-punk előadóknak sosem sikerült igazán berobbanniuk a mainstreambe, a top előadókkal versenyezni, csupán az underground legfelsőbb polcát foglalták el, sikeres klubkoncerteket adva. Hogy a műfaj mennyire hivatott itthon fesztiválok nagyszínpadára, az kérdéses, ellenben a fiúk mindent megtesznek, hogy ezt a szcénát újraélesszék.
Rovataink a Facebookon