A pultoslány és a túlhasznált metaforák

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő és kezdő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról,

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem járt közben sem kiadó, sem PR-os vagy marketinges – legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. Az mostani PickUp három előadója:

• Pluto,
• Meg Egy Cukorka,
• HERSELF.

Az exbolygó és a pultoslány meséje

A Pluto élete nem sima sztori. Sokáig bolygó volt, aztán trónfosztották. Nagy változás, de aminek bolygóként nem felelt meg, törpebolygóként igen, világirodalmi, történelmi és szakrális szerepét pedig már örökre megtartja. Nem véletlen, hogy a magyar zenei életet is megihlette, és egy igazán nem mindennapi zenekar választott utána nevet magának.

A Pluto (zenekar) nem mai gyerek. Már egy évtizeddel ezelőtt is létezett, csak abszolút más formában. Újraéledve, immár nem a korábbi bolygószerepkörben, abszolút új hangulatot hoznak. A háromfősre zsugorodott banda szokatlan hangszeres kompozíciót használ: egy dob, egy baritongitár és egy baritonszaxofon. Hangzásuk és zenéjük hangulata is ehhez mérten egyedi, a hazai zenei palettán páratlan produkció.

Kicsit úgy lehetne megfogni a zenéjüket, mintha a klasszikus rock and roll és rockabily hangulatát vegyítenénk egy kis punkos életérzéssel, swinggel, meg némi költői vénával. A végeredmény nem túltolt, de alul sem lövik a minőséget. Pont olyan jó balansz, ahol minden érvényesül, de közben semmi sem kiugró.

Magyarországon pedig sosem vezette igazán a toplistákat az efféle muzsika. Ettől függetlenül – reményeim szerint – kereslet akad rá, mert az urak hiánypótló hangulatot teremtenek a zenéjükkel. Alternatív dalszövegek és fülbemászó dallamok. Minden apró zavar, ami egy hónapja megjelent új lemezükön szemet szúrna, valahol elsikkad, mert ebben a műfajban nem a tökéletesség vagy az ünnepelt zseni adja az ízt, hanem az erő és a szemtelenül jó hangulat, amiből nincs hiány.

Alteres pop

A Meg Egy Cukorka zenekar idén ősszel két új dalt is kiadott. A csapat 2016 óta folyamatosan talpon van, dolgozik, zenél, halad. Csak a biográfiájuk alapján megjárták a nagyobb hazai zenei versenyek zömét, aminek meg is lett az eredménye.

Koncertjein akad közönség – nem is kis számban –, amely az október végi, Akvárium Klubban tartott bulijuk felvételeiről is visszaköszön. Ott előadták frissen megjelent nótáikat is: a Pedig és a Gyere fel című dalokat.

A banda mindig is egyfajta pop-rock hangulatot próbált megidézni. Van a zenéjükben valami kellemes, – kicsit bután megfogalmazva – tábortűzhatást előidéző hangulatiság, ami a közvetlenség, az intimitás érzését adja.

Bár stílusukban nem térnek el erősen a magyar alter és hangszeres popzenekarok zömétől – sokszor felidézve a kétezres évek hangulatát –, nem feltétlen érződik, hogy erőszakosan törekednek rá. Igyekeznek zenében is kiszolgálni a szövegek témáját, az ahhoz dukáló hangulatiságot. Ez nem robbant stílushatárokat, de a zenét sem bántja. Lehet, hogy idővel még inkább nyitnak majd a kísérletezés felé, de egyelőre stabilan haladnak előre.

Szokatlan ébresztés

Új dallal jelentkezett a Herself is, amely ezúttal vendégelőadót sem vonakodott bevonni a dalba. A Blansch nevű énekesnővel közös daluk az Ébresztős címet kapta. A csapattól sosem állt távol a kísérletezés, ami ezúttal sem maradt el: egy hárfást is meginvitáltak a számhoz Mikus Adrienn személyében.

Elmés, egyszerű szövegeik után a mostani szám sorai nem adnak hozzá eleget a dalhoz. Míg a zene aprólékos kidolgozottsága rétegzett lírát várna, a dalszöveg leesik. A sorok nem tudnak elég mélyre hatolni – pedig egy-egy szókép igazán jóra sikeredett –, többször ütközik túlhasznált metaforákba és ötletekbe, amelyek sajnos a gondolat élét veszik.

Kár, mert a zenei alapon érződik, hogy remekül megkomponált alkotás, amiben sok munka volt. Érdemes külön kiemelni, hogy a csapat férfi énekese, Bakos Attila hangja kimagaslóan jól szól ebben a dalban,

A Herself megélt már számos váltást és változást, bevallásuk szerint pedig most az elektronikus irányból a hangszeresbe szeretnének jobban eltolódni, megtartva azt, ami az egyediségüket adja. Hogy ez a dal mennyire átmenet, és mennyire már az új irány alapja, azt nem tudjuk, de a csapat mindenképp izgalmas időszak előtt áll.