Az év egyik legjobb magyar lemezét hozták el, pedig nem kértük őket

Pozitív meglepetés a magyar popéletben jó minőségű, eredeti, zeneileg komplex, mégis közönségbarát lemezt hallgatni. Hiába nem kell itthon nagyítóval keresni a zenei tudást, ez nem mindig köszön vissza lemezek formájában, most mégis megtörtént, ráadásul kifejezetten érdekes kompozícióban.

A Kőbányai Zenei Stúdió – a magyar könnyűzenei oktatás egyik kiemelt helyszíne – számos profi tanárt foglalkoztat, akik évről évre igyekeznek átadni tudásukat az aktuális növendékeknek. A Szakadáti Mátyás vezetésével megalakult MattSet együttes ezekből a zenészekből áll. 2016-ban indult útnak a banda, harmadik albumuk, a Hazavágyó pedig most érkezett meg a streamingoldalakra.

amely az idei lemezükön is szerepel. A 12 trackből álló album kimagaslóan profi, közben pedig meglepően hangulatos, fülbemászó, 2023 egyik legjobb magyar lemeze. Ez a MattSet és a Hazavágyó.

A közönség a célkeresztben

Amikor zenetanárok alkotnak együtteseket, hogy írjanak dalokat, gyakorta lesz úrrá a hallgatón a félsz. Ennek oka, hogy amikor a profik eleresztik a gyeplőt, akkor bár a zene minősége nem sérül, sokszor maga mögött hagyja a hallgatóbarát megvalósítást. Vagy virtuozitás, vagy a kedvenc stílusaik felidézése, egyfajta visszajátszós hangulat kerül a középpontba. Sokszor inkább maguknak írják a dalt, mint a közönségnek, a saját örömükre, amihez ha szerencséjük van, a hallgatóság olykor partnerként csatlakozik.

Gyakorlati bizonyíték arra, hogy a zenei tudásnak és a profizmusnak nem kell földbe döngölnie a laikus hallgatót. A megvalósítás izgalmas, számos stílus keveredik, a hangzás mégis mai, a dalok pedig egyszerre izgalmasak zeneileg, miközben nem nélkülözik a dallamtapadást.

Már az indítás is érdekes. A lemez első dala, a Búbánat népzenei elemekkel operál, utána pedig a címadó dal, a Hazavágyó egy dögös rocknóta. A két szám mégsem szakad le egymásról. Van egy központi zenei hangzás, ami összeköti az alkotásokat.

Azt csinálnak, amit csak akarnak

Az albumon előkerül a klasszikus és kortárs rockzene, egy dallamos popvonal, a korábban említett népzene, funkyelemek, blues- és jazzhatás, szóval szinte minden. A hangulatiság megidézi a régi nagy bandákat, de a dalok többsége nem ragad bele ebbe, hanem maivá teszi a muzsikát – ha zeneileg nem is feltétlenül, de a hangzásvilág nem egy poros gramofon túlhasznált zörgése.

A számok sorrendisége is jól illeszkedik, legfeljebb az ötödik és hatodik track, a Valami régi, valami új és az Este van már közti váltás töri meg kicsit a flow-élményt. Szövegileg szintén vannak jó ötletek. Ami egyedül elvesz picit ebből, az a prozódia, a szöveg tördelése, de az sem mindenütt, csak néhány dal egy-két pontján. A lemez íve – a korábban említett törést leszámítva – szintén remek. Az elején behúz, megdolgoztat, majd a végén szépen leépíti a dinamikát, a Ne engedj el pedig gyönyörű lezárás a kezdő dalhoz, a Búbánathoz mérten. Persze tizenkettediknek még ott van a Most vagy soha akusztik változata,

Összesítve a MattSet második lemeze, a Hazavágyó kimagaslóan profi, mégis szemtelenül közönségbarát alkotás, amely bármely ritmusképletet és ütemmutatót, bármely hangnemet és akkordmenetet képes észrevétlenül, a dal megerőszakolása nélkül beépíteni egy-egy dalba. Eközben az alkotók arra összpontosítanak, hogy a közönségnek átadjanak valamit. A történetek egyszerűek, de emberiek, a szövegek – noha akad kivétel – nem költőien líraiak, de kerülik a közhelyeket.

Kétségtelenül az év egyik legjobb magyar lemezét adta ki a zenekar, amely a stílusokon átívelő élőzene szerelmeseinek nagy kedvence lehet. Az együttes 2024. február 2-án tartja lemezbemutatóját az Akvárium Klubban.

8,8/10