Volt, hogy enni nem tudott, de a zenének akkor sem fordított hátat

Ha végignézünk a magyarországi zenei térképen, nem biztos, hogy arra a konklúzióra jutunk, mely szerint hazánk technónagyhatalom. Ennek ellenére a műfajban alkotó lemezlovasokból képesek vagyunk nemzetközi sztárokat felmutatni, élükön Jay Lumennel. Noha előadói neve nem ezt sugallja, a DJ magyar alkotó, aki a bolygó összes kontinensét megjárta. Turnézott már Kínától kezdve Ausztrálián át egészen Dél-Amerikáig mindenütt.

A folyamatos, kemény munka, valamint az aktív alkotómunka idővel kifizetődött. Az egyik legjelentősebb nemzetközi elektronikus zenei vállalat, a Beatport minden idők tíz legjelentősebb technó DJ-je közé sorolta folyamatosan frissülő statisztikái alapján, amelyet a Beatstats összesít. Ennek apropóján ültünk le beszélgetni a művésszel, kicsit jobban belelátni abba,

A december eleji latyakos időben, kissé átfagyva érkeztünk egy kellemes kávézóba Budapest belvárosában. A pultot támasztva vártuk Jay Lument. Mikor belépett, azon kezdtünk tanakodni, vajon tényleg őt vártuk? Nem egy világsztár aurájával tépte fel az ajtót, maga elé idomítva a vörös szőnyeget. Megjelenése természetes volt, mindennapi jelenség.

Jay Lumen nem komplikálja túl az élet nagy kérdéseit. Hozzáállása határozott, konzekvens, mégis egyszerű. Épp olyan, mint a kávéja: szimpla cappucino egy kevés nádcukorral – csak az íze végett.

Noha közel háromszáz szerzemény köthető a nevéhez, nem mindig szereti a toplistákat. Utóbbi furcsának hat, hiszen pont most választották be minden idők tíz legjobb technó DJ-je közé, továbbá a brit DJ Mag Alternatív Top 100-as listáján is minden évben ott van. Úgy gondolja, ha meghatározzák valamiből a legjobbat, ott nehéz objektív, mindenki által elfogadható viszonyítási rendszert kialakítani.

Ebből a szempontból nem szeretem a listákat. Mi alapján határozod meg? Mindig lesz, aki elégedetlen

– fogalmazott a zenész.

Folyton változó világ

Azt nem gondolnánk, hogy az eredményeivel elégedetlen lenne, de véleménye szerint havonta változhat, hogy ki az a száz alkotó, akinek listán volna a helye. Karrierútjának zömét a technó és a house világában töltötte, ha pedig neki kellene meghatározni három előadót ebből a szcénából, akit mindenképp ott látna a csúcson, akkor az Ben Sims, KiNK és Octo Octa lenne. Mosolyogva azért megjegyzi, hogy egy hét múlva talán már más neveket mondana, mivel a zene folyton változó, megújuló világ.

Hálás azért, hogy őt is a legjobbak között tartják számon, de szerinte nagyon más, amikor szakmabeliek választanak, vagy amikor a közönség dönt. A social media számai sem feltétlenül a minőséget reprezentálják, ahogy a szakmai vélemény sem biztos, hogy megegyezik a közönség ízlésvilágával.

Úgy véli, esetében a top 10-be jutásánál sokat nyomhatott a latba, hogy ő alkotóművész is, nem csupán színpadi előadó – a Beatport statisztikái is szerzeményekre vonatkoznak. Számára a kezdetektől az volt a fontos, hogy átadhasson valamit. Meg akarta teremteni azt a zenét, amit éjjel megálmodik, és ami napközben megszületik a gondolatai közt.

A mai generációban nagyon sokan inkább használják a zenét ahhoz, hogy hírnévre tegyenek szert. Amikor én/mi kezdtük, kreatívak akartunk lenni. Közölni akartunk valamit, és a hírnév volt a melléktermék, nem pedig a cél

– emlékszik vissza a DJ. Az elektronikus zene jelenével és jövőjével kapcsolatban azért hozzáteszi:

Ma már az, hogy valaki csak DJ, édeskevés, és ne is legyen elég! Legyünk többek annál, ahogy sokan aposztrofálnak minket, hogy csupán »gombokat nyomogatunk«. Szerencsére rengeteg tehetséges feltörekvő DJ-t és producert látok szerte a világon, akik hasonlóan gondolkoznak, és ez mindenképpen reményteli a jövőt illetően.

Kezdetben – éppúgy, ahogy ma is – mindent a zenének szentelt. Volt, hogy enni nem tudott, mert minden tartalékát felélte, de a zenei munkáit nem adta fel. Úgy gondolja, a művészetben és az egész életben a legfontosabb az, hogy találjunk valamit, ami iránt el tudunk köteleződni. Valamit, amibe bele tudjuk tenni azt a pluszmunkát, amivel többek leszünk és kiteljesedhetünk. Számára ez a zene volt, de ez mindenkinél más. Legyen az a család, a sport vagy a karrier, Jay Lumen szerint addig kell menni, míg az ember megleli ezt a dolgot.

Aki nem veszi komolyan...

Szigorúan fogalmaz arról, amikor valaki mégsem így tesz. Szerinte ha egy művészben nincs elég elhivatottság és alázat a célja iránt, akkor keressen olyan pályát, ahol meg tudja ezt élni, és

feleslegesen ne dúsítsa a piacot, ha nincs komoly szándéka. Ezzel ugyanis egyrészt elveszi a lehetőséget az adott művészetbe vagy egyéb területbe valóban szerelmes friss alkotóktól, másrészt magától is lehetőséget vesz el, mégpedig azt, hogy megtalálja a valódi hivatását.

Jay Lumen úgy gondolja,

a művész megtalálja a közönségét, ha valóban művész, és valóban jó, amit alkot. Azt az igazán nehéz felismerni és beismerni, ha esetleg nem vagyunk elég jók. 

Maga is számtalan stílust kipróbált már, de volt olyan ágazat, amelyben azért sem alkot, mert nem érezte a születő műveket elég „élesnek” és frissnek. Szerinte ez az önvizsgálat és felismerés, beismerés nagyon fontos.

A művészetre folyamatos fejlődésként tekints, és nincs ez másképp a DJ-létben sem. Fontos a kommunikáció a közönséggel, a közlési vágy. Elengedhetetlen egyfajta interaktivitás a fellépéseken, koncerteken. Ez az ágazat egyszerre közvetlen kapcsolat a nézőkkel, önkifejezés és végtelen improvizáció. Ahogy megfogalmazza:

a DJ-lét a pillanat művészete.

Ebben neki is sokat kellett fejlődnie. Az évek során képes volt bátorságot gyűjteni, hogy megmutassa alkotásait a környezetének és a világnak, hogy magabiztos legyen. Céltudata gyermekkorától megvolt, a határozottságot pedig útközben hozzátette. Ezáltal sikerült olyan kiadókat találnia, amelyek szárnyaik alá vették, és mára már saját kiadója is jól működik. Az agilitásban és a közlési vágyban, illetve a zene valódi szeretetében látja a siker kulcsát, pályájukat most kezdő kollégáinak is ezt tanácsolja.

„Eladják” magukat egy italért

Persze ez nem mindig csupán az alkotón múlik. Az érem másik feleként ő is látja a hatalmas fluktuációt a piacon. Telített a klubélet, és számos tehetségnek alig jut felület. Nemrég vett részt egy spanyolországi zenei konferencián, ahol klubtulajok, kiadók és előadók vitatták meg, mit is kellene tenni a jelenlegi piaci helyzettel. Visszacsatolva korábbi gondolatához elmondja, hogy rengeteg olyan DJ van, akik magukat egy-egy üveg italért „eladva” elmennek zenélni, akik pedig igazán jók, és megkérik munkájuk árát, sokszor hoppon maradnak.

Úgy véli, ez nem „összegszerűség szempontjából vagy gazdaságilag szomorú”, hanem azért, mert általában „olcsó húsnak híg a leve”, és ez az adott eseményre számos esetben rányomja a bélyegét.

A hazai helyzetről kérdezve úgy látja, hogy Magyarország – noha nem technónagyhatalom – messze nem nevezhető rossz kulturális közegnek ilyen szempontból sem. A magyar közönséget is rendkívül jónak tartja, akik nyitottak és érdeklődnek a minőség iránt. Ezenfelül azt látja, hogy számos külföldi, aki életvitelszerűen él itt vagy épp turistaként érkezik, jelen van a klubéletben, ez pedig színesíti a magyar zenei kulturális életet is.

Napi technót mindenkinek!

– jegyzi meg nevetve.

Képmutatás és bélyegek

Kérdésünkre a zenei szcéna sötétebb oldaláról sem kertel. Mára már sokak szemében megbélyegzővé vált a technó és a kábítószerek közti kapcsolat, de a művész itt némi túlzást és képmutatást érez:

Ha zenei stílustól függetlenül megnézzük a nyolcvanas évek klubjait, ahol underground zene szólt, akkor ott sokszor több tudatmódosító szer, vagy legalább annyi fogyott, mint a mai technóklubok java részében, mégis azt tapasztaljuk, hogy az akkori generáció hatalmas ítélkezéssel nyom bélyeget a technó világra.

Szerinte a legnagyobb probléma azzal van, hogy az emberek egy részéből hiányzik a mértéktartás. Látott már példát arra, hogy valaki elveszett a tudatmódosító szerek miatt, de olyannal is találkozott, aki képes volt mértéket tartani, mára pedig kiegyensúlyozott családi élete van több gyermekkel.

Látja, ahogy az alkohol is, mint tudatmódosító szer, a dohányzással karöltve számos ember életét teszi tönkre. Mindkettő addiktív, és gyakori, hogy az emberek nem tudnak mértéket tartani bennük. Elmondása alapján rengeteg hiphop- és R&B-buliban ugyanúgy találkozni kábítószerrel, valamiért mégis a technoközönségre sütik a legnagyobb bélyeget.

Rengetegen vannak, akik kizárólag a zene miatt érkeznek. Arról is beszélt, hogy az ágazat szerelmesei közt sokan „egy irányba néznek”, szinte csak ezt a stílust követik. Azt szokta javasolni nekik – amit ő is tesz –, hogy érdemes más stílusok felé is nyitni rendszeresen, mert az tágítja az ember kulturális horizontját. Jay Lumen kezdetben klasszikus zenei képzést kapott. Zenei általános iskolába járt, sokáig hegedülni tanult, de már akkor látta, hogy számára inkább a zeneszerzés lesz az út, nem pedig mások műveinek elsajátítása.

Többféle ágazatban alkot az elektronikus zenén belül, elsősorban a kreativitása frissen tartására. Ennek ellenére mostanában annyi „nem technó” dalt sikerült összehoznia, hogy erősen gondolkodik egy house zenei álnéven, amely alatt a felgyülemlett szerzeményeit kiadhatja. Volt már rá példa, hogy más stílusban tett közzé dalt, rajongói pedig szívesen fogadták, így pozitívan áll a kérdéshez.

Követői kitartók. Megesett, hogy a hazai Sziget Fesztiválon argentin zászlót lengetve köszöntötték a fellépésén a dél-amerikai rajongói, de legutóbb például az ausztrál Earth Frequency fesztivál nagyszínpadánál holland rajongók várták, akik csak az ő fellépéséért hosszabbították meg két nappal az ottlétüket. Úgy látja, Európán belül legtöbben Németországban, Angliában és a Benelux államokban követik a munkásságát, de számos amerikai állam is van – északon és délen egyaránt –, ahol visszatérő vendég, Dél-Amerikában pedig évente több alkalommal turnézik.

2024-ben végre eljut Dél-Afrikába és Japánba is, amely még friss terep a számára, de újabb dél-amerikai turnéja is lesz, valamint Las Vegasba, Los Angelesbe, San Franciscóba és New Yorkba is visszatér. Év elején új kislemez megjelentetését tervezi: reméli, tetszeni fog a hallgatóinak. Nagyon hálás a közönségének, mert a tapasztalatai alapján a világ szinte minden szegletében felkerült a technó térképére, és alig várja, hogy jövőre új helyeket járhasson be.