LP: A vén fehér fószerek nem értették, miért lennének kíváncsiak rám az emberek

Laura Pergolizzi, ismertebb nevén LP már fiatal korától kezdve zenéléssel foglalkozik, ám az igazi áttörést dalszerzőként csak a 2010-es években érte el, amikor megírta a Cheers (Drink To That) című szerzeményt Rihannának. Eddigi munkássága során több pályatársának is szerzett dalokat, köztük Christina Aguilerának, Chernek, Céline Dionnak és a Backstreet Boysnak, azonban előadóként csak sokkal később futott be. Annak ellenére, hogy első lemezét 2001-ben jelentette meg, a 2012-es Into the Wild című kislemezzel hívta fel magára a figyelmet. Végül pedig a 2016-ban debütált negyedik albumán lévő Lost On You dalnak köszönhetően ismerhette meg őt a világ.

Az ukulelés hangszerelésű, érzelmes dalairól és egyedi hangszínéről ismert énekesnő kétszer koncertezett már Budapesten, előbb 2018-ban, majd 2021-ben a Budapest Parkban, és idén újra visszatér. A 42 éves LP a tavaly piacra dobott hetedik albumának, a Love Linesnak a megjelenését követően ugyanis ismét világ körüli turnéra indult. A Love Lines World Tour nevet viselő koncertsorozat egyik állomása március 7-én a magyar fővárosban lesz a Budapest Arénában. A fellépést megelőzően videós interjú formájában kérdezhettük az énekesnőt, aki az Indexnek többek között arról beszélt:

• miért örül neki, hogy eljutott Magyarországra, 
• honnan nyer inspirációt,
• mit tart a legnehezebbnek a dalszerzésben,
• miért nem gondolja jó ötletnek a stílusváltást.

Már kétszer járt Magyarországon, az idei lesz a harmadik koncertje. Mi a tapasztalata a magyar közönséggel kapcsolatban?

Szerintem Magyarország olyan hely, ahova nem gondolom, hogy valaha is eljutottam volna. Nem akarom megsérteni a magyarokat, de teljesen őszinte szeretnék maradni, és soha nem futott át az a gondolat az agyamon, hogy valaha koncertezni fogok ott. Pont emiatt nagyon kellemes meglepetés, hogy végül így történt. Most nagy show-val készülünk, és lenyűgöz, hogy több ezer embernek énekelhetek Magyarországon. Próbálom élvezni, ami történik, de már önmagában az, hogy az emberek ennyire rajonganak a zenémért, csak még jobb érzéssel tölt el. Az életem sok szempontból felülmúlta a legmerészebb álmaimat. Igyekszem nem hozzászokni ehhez, és már semmi nem tud meglepni. Próbálom nem hagyni, hogy teljesen elvonják a figyelmem azok a dolgok, amik egyébként nagyon különlegesek a számomra. 

Az elmúlt években megállás nélkül színpadon állt, a legutóbbi turnéja egy hónappal ezelőtt startolt el Mexikóban, előtte pedig Észak-Amerikában volt egy nagyobb koncertsorozata. Mikor van ideje dolgozni az új dalokon?

Ez nagyon jó kérdés, mivel az elmúlt nyolc-tíz évben mindig a turnék alatt dolgoztam az új albumokon, állandóan úton voltam. A legutóbbi lemezem is így készült, mivel augusztus elejéig turnéztam. 2022-ben elutaztam a Kajmán-szigetekre, ahol megírtam egy csomó dalt, majd egy hathetes európai turnéra mentem. Szeptemberben és októberben is koncerteztem, aztán befejeztem a lemezt, és 2023-ban megjelentettem, amit újabb turné követett. Folyamatosan így alkotok, de azt hiszem, a mostani turnét követően az év hátralévő részében igyekszem jobban fókuszálni. Dalokat fogok írni, és kissé elmerülök a saját életemben. Már most sok kiadatlan szerzeményem van, ami izgalmas. Néhány hete adtam ki a legutóbbi albumom deluxe verzióját, ami azért érdekes, mert még a lemez semelyik dalát nem énekeltem az európai közönségnek. Így az, hogy már most új demókon dolgozom egy másik album miatt, tud kissé mámorító érzést okozni.

Ezt hogy érti?

Úgy, hogy az emberek még a legutóbb kiadott dalokat sem hallották élőben, ezért állandóan csak az a gondolat jár a fejemben, hogy alig várom, hogy előadhassam ezeket is nekik. Miközben tudom, hogy ez még hónapokig nem fog megtörténni. Érdekes érzés, de erről szól az előadók élete. Azt hiszem, sokat aggódom, ha nem adok ki folyamatosan új dalokat. Kicsit munkamániás vagyok ebből a szempontból.

Dalszerzőként kezdte a pályafutását, írt szerzeményeket többek között Céline Dionnak, Christina Aguilerának és Rihannának is. Belefér még az idejébe, hogy más előadóknak szerezzen dalokat?

Persze, továbbra is írok dalokat más előadóknak. Bár azt kevesen tudják, hogy előadóként kezdtem a karrierem. Le voltam szerződve különböző kiadókhoz, de évekig nem történt semmi. Számtalan oka van annak, amiért egy előadó nem jelentet meg dalokat, ahogy sok olyan előadó is van, akiről soha nem hallanak az emberek, sokszor pont a zeneipar milyensége miatt. Azon évek alatt, amíg az első jelentős kiadómnál voltam, sorra írtam a dalokat, amiket magamnak szántam, de végül sosem lettek kiadva. Aztán elkezdték elkapkodni őket más előadók. Erre vezethető vissza az a mítosz, hogy dalszerzőként csöppentem bele az iparba, holott mindig is előadó voltam. 

Miután kezdetben nem jött össze az előadói karrier, a dalszerzés jelentette az újabb lehetőséget?

Amikor elkezdtem dalokat írni másoknak, azt éreztem, ez lesz a kiút. Úgy gondoltam, végre nem kell aggódnom amiatt, hogyan tekintenek rám az emberek, így teljesen átadtam magam ennek a folyamatnak. Amíg ezt csináltam, újra közebb kerültem az előadói karrieremhez. Érdekes fordulat volt. Bár először hol előadónak, hol inkább dalszerzőnek tartottam magam.

Mi adta meg a kezdőlöketet? 

A nő, akiről a Lost On You-t írtam. Amikor találkoztam vele, még más előadóknak szereztem dalokat, nem jártam olyan sok szerzeménynél akkoriban. Ő volt a múzsám, egymillió darabra törte a szívemet, de a legjobb számaim ebből születtek. Ő volt az első, aki azt mondta nekem: „Ezzel a hanggal csak másoknak fogsz dalokat írni”. Én meg azt válaszoltam, meglepődne, ha tudná, hogy sokkal nehezebb ez, mint amilyennek tűnik. 

Aggodalma támadt?

Nagy a versengés, és milliónyi hullámvölgyön kell keresztülmenni. Meg hát vannak olyan fehér férfiak – legalábbis 10-15 évvel ezelőtt ez már megszokott jelenség volt –, akik úgy néznek a hozzám hasonlókra, hogy nem értik, miért kíváncsiak ránk az emberek, mivel ők nem. Igen, tudjuk, hogy nem, ti vén fehér fószerek. Tudjátok, mit? Én sem szeretném végignézni, ahogy d*gtok, és én sem talállak titeket egyáltalán vonzónak. Úgyhogy váljanak el az útjaink, és menjetek a fenébe, mindahányan vagytok. Sosem akarok többé hallani rólatok, sem pedig látni titeket.

Ezeket a helyzeteket kizárva kellett tovább élnem az életem és csinálni a dolgomat, aztán az emberek egyszer csak felfigyeltek rám, és megszerették ezt a kissé fura leszbikust, azzal a vitorlástetoválással a mellkasán. Nem érdekli őket semmi más a zenémen kívül, ami miatt még inkább szeretem őket. Azután tértem vissza előadóként, hogy olyan dalokat kezdtem írni, amiket senki más nem tudott volna előadni, csak én. Ez a színtiszta igazság. El tudták volna énekelni őket, de nem úgy, ahogy én.

Miből tud inspirálódni?

Főleg a nőkből. Néhányan különböző érzéseket váltanak ki belőlem, ebből tudok táplálkozni, ahogy más dolgokból is. Egy elég izgalmas életem van, összehasonlítva másokéval, járom a világot, miközben zenélek. Nyilván van, aki sokkal fényűzőbben él, vagy épp kevésbé kommerszen, de menő életem van, amivel együtt megmaradt a hétköznapi oldalam is.

Épp a minap beszéltem egy barátommal, aki aggódik a mentális egészsége miatt. Nem szabad félvállról venni senki mentális állapotát vagy betegséget. Az élet k*rva nehéz tud lenni. Olykor unalmas, és még ha azt csinálod is, amit szeretsz, néha azt érezheted, mégis mi a sz*rért csinálom ezt? Meddig vagyok képes még ezt megtenni? Kinek fog ez később kelleni? Számítok akármit is ezen a világon? Ha a bolygónak annyi, akkor még a The Beatles sem fog érdekelni senkit.

Mit jelent az ön számára a zene?

Azt, hogy érzésről érzésre és dalról dalra haladva abban reménykedem, hogy még ha csak három percre is, de megváltoztathatom valakinek a kémiai állapotát. Ez az, ami előrevisz ebben a hanyag, ijesztő, veszélyes és néha unalmas világban. Valamilyen szempontból mind művészek vagyunk, és mind próbálunk értelmet adni az életünknek. Mindez inspirál, és próbálok olyan dalokat alkotni, amelyek hatására talán valaki más élete is értelmet nyer néhány percre. Ez a célom. 

Korábban úgy fogalmazott, a dalszerzés egy út a legbelsőbb világához. Ez a gyógyulás egy módja is egyben? 

Természetesen. A dalszerzés néha nagyon bonyolult, máskor meg teljesen lazán jön. A Golden című dalomat például azért írtam, hogy felvidítsam saját magam, hogy azt érezhessem, nem kell rosszul éreznem magam egy sikertelen párkapcsolat miatt. Az csak egy kapcsolat, ami megváltozott, és már nem szolgálta egyik fél érdekeit sem, ezért tovább kellett lépni. Viszont még mindig az egyik fejezetét képezi az életemnek, remélhetőleg jobb kommunikátorrá tett, vagy egyszerűen jobb helyzetbe kerültem, és már jobban megbecsülnek, ahogy a másik fél is olyan személyhez kerülhetett közel, akivel kapcsolatban ezt érzi. Néha visszatekintek a dalaimra – nem nézek fotóalbumokat, csak a telefonomon –, és át tudom érezni, mennyire össze voltam törve éppen akkor. Ez is a folyamat része. 

Mi a legnehezebb ebben a folyamatban?

Hogy elég részletességgel alkoss meg egy dalt. Úgy gondolom, az embereknek részletekre van szükségük ahhoz, hogy együtt tudjanak érezni egy dallal, és bele tudjanak merülni a saját világukba egy pillanatra. Nagy különbség van aközött, hogy csak a sötétből szemlélsz valamit, vagy úgy, hogy miközben te is ezen mész keresztül, az emberek téged néznek. Ez egy kihívás. Nem szeretem az olyan dolgokat, amikhez túl nehezen lehet kapcsolódni, vagy épp túl könnyen. 

Kipróbálná magát más zenei műfajokban is?

Menőnek érzem, hogy a saját stílusomban alkothatok, nem is tudnám igazán behatárolni a műfajt, amiben játszom. Sokban kipróbáltam már magam egyébként, de nem hiszem, hogy 180 fokos fordulatot fogok tenni azokhoz a dalokhoz képest, amiket eddig szereztem. Szerintem a hallgatók sokszor úgy vannak vele, hogy konkrét stílust várnak az embertől. Rengeteg előadó van a világon, így az emberek megtehetik, ha épp abban a hangulatban vannak, hogy LP-t hallgatnak.

Nem akarom hasonlítgatni egymáshoz az előadókat, de csak Led Zeppelin adhatja meg azt, amit Led Zeppelin tud, ahogy ez igaz Freddie Mercuryra is. Sok esetben ez az énekesen múlik. Ha van egy személy, aki szomorú dalokat énekel, majd hirtelen előáll egy vidám dance-albummal, akkor az emberek azt érzik: nem érdekelnek a dance-dalaid, azt más előadóktól megkapom, csak énekelj el egy dalt, ami kitépi a szívemet a helyéről. Szóval nem gondolom, hogy stílusváltásra feltétlenül szükség van. Szeretem, hogy az emberek ott vannak nekem, amikor kell, és én is igyekszem így tenni. 

Milyen tervek elé néz a jövőben?

Szeretnék változtatni az előadásmódomon a koncerteken, a hangszerek tekintetében kevésbé a külsőségekre menni. Ezt még ki kell találnom, de a jövőben is olyan dalokat próbálok majd írni, amelyeket szívesen hallgatok, és amilyenekre remélhetőleg az emberek is vágynak. Erre kell ráfeküdnöm.