A lázas gyermek, aki csukott szemmel találta meg barátját

2024.02.25. 09:20

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról,

küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t.

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem járt közben kiadó, sem PR-os, sem marketinges – legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

  • Soulnote,
  • Villő,
  • Sonic Bear Punch.

Világító variáns

Megjelent a rendhagyó zenei duó, a Soulnote második dala, a Silence. A szám kevesebb mint két perc, végtelenül minimalista, de ahelyett, hogy ehhez nyers érzelmiség párosulna, egy végletekig kiforrott alkotást kapunk. Voltaképp énekek és effektek alkotják a dalt, nincsenek benne nagy hangszeres betétek.

Elsődleges erőforrás a csönd és a szöveg. 

Az alkotópáros két tagja Parragi Rebeka és Bolyki Tamás. Első dalukat, amelyet Soulnote projektnév alatt adtak ki, egy Petőfi-vers, a Félálomban ihlette. Az ebből született Lásd a csodát című dal tavaly novemberben jelent meg; zeneileg különleges megoldásokkal teletűzdelt szám. Azonban épp csak feltűntek az éterben, rögtön felrúgtak minden konvenciót.

Hiába vadonatúj duóról van szó, második daluk teljes egészében „szakít” az elsővel. Magyar szöveg helyett ezúttal angolul énekel Parragi Rebeka, miközben a finoman kidolgozott, aprólékos hangszerelés helyett egyszerűnek ható, vokálközpontú alkotást kapunk.

Érdekes, hogy a dal hiába tér el a popzenei konvencióktól, könnyen befogadható

– amihez rövid terjedelme is hozzáad. Kísérletező, minimalista jellege nem ront a befogadhatóságon, miközben a dal témája csupán annyira megy mélyre, hogy az ne legyen elidegenítő. A Soulnote egy kimondottan izgalmas, a hazai zenei életeben különleges zenészpáros, akiktől első két daluk alapján még számtalan meglepő zenei alkotást várhatunk.

Lázálmok 

Selymes atmoszférába burkolózik a szőke énekesnő, légies balladák mesteri félhomályát szövi zenébe. Villő legújabb dala, a The Crow most jelent meg, de már tavaly év végén is izgalmas színt hozott Minerva című számával. Noha kicsit Nicole Dollangangerre emlékeztet a zenéje és énekstílusa, minőségileg szépen kivitelezett dalokat mutat meg a nagyközönségnek, amelyeknek tartalma primer szinten, és mélyebb, metaforikus rétegben is jól értelmezhető.

Új száma ezt a vonalat viszi tovább, azonban egy jóval abszurdabb, feszítőbb hangzással és tartalommal. Az indie és alternatív elemek mellé ezúttal némi Lo-fi-hatás is kapcsolódik, amely pillanatok alatt leuralja a teret, majd a szöveg is dúdolásba megy át. Magyarázás helyett a megélésen van a hangsúly.

Spotify-oldalán az énekesnő arról ír, hogy munkásságát mélyen inspirálta egy gyerekkori történet, ahol egy lázálomba merülő kislány képtelen nyitva tartani szemét, miközben képzeletbeli barátjához beszél mégis, csukott szemmel jobban látja őt. Noha az eredeti sztorit azóta sem találta meg, ez a gondolat áthatja alkotásait.

Villő zenéjéhez lehet hasonlót találni a hazai könnyűzenében, kiforrottsága mégis kiemeli a sorból, lehetőséget ad számára, hogy megfelelő kísérletezés mellett eredeti alkotásokat teremthessen. Bár még csak három dala elérhető online, ígéretes út áll előtte. Kérdés, hogy mennyire lesz képes élni ezzel, és nagy ívet bejárni.

Éjjeli mazochizmus

Még novemberben jelent meg a Sonic Bear Punch Part I Deep Down Inside című kislemeze, amely fűszeres riffek, sötét atmoszféra, karcos üvöltések és filmbe illő zenei pillanatok elegyével mozog az alternatív rock, indie-elemek és kemény metál határmezsgyéjén, mindet megmutatva, mégis egyikből sem túltöltődve.

Az ötdalos kislemez kellő diverzitással épül fel.

Van benne közönséget megmozgató tombolda az I Hate és a Masochist számokban, korábbi szerzemény újragondolása a Curse című dalban, amely a banda korábbi, Storm című szerzeményéhez nyúl vissza. Az angol nyelvű szövegek mellett előkerül egy magyar dal is, a Minden visszaáll, valamint rázós riffelés, a Burn Your Soul, amely szintén elüt társaitól – noha több ízben visszatér az I Hate és Masochist harapós természetéhez.

A kislemezen megjelenik két kooperáció is. A Curse-ben Takács „Jozzy” József hallható, akivel Vulgar Display nevű Pantera tribute zenekarból ismerik egymást az alkotók. A Minden visszaáll című számban vendégszerepel a Red Swamp zenekar dobosa, Farkas Zsombor – amely bandáról már korábban írtunk a PickUp legutóbbi részében –, valamint a Diabolus in Musica, a Thy Catafalque, a Lost Continent és az egykori Slipchaos (Slipknot ribute) kapcsán ismert előadóművész, Bokodi Bálint.

A Sonic Bear Punch legújabb EP-je, a Part I Deep Down Inside egy igazán változatos, izgalmas alkotás, amely hosszúra nyúlt dalaival együtt is képes tartósan fenntartani a közönség figyelmét, sokszínűségének hála. A lemezen egyszerre érződik az útkeresés és a kiforrottság. A zenekar kísérletezik, hogy mely koncepciók passzolnak hozzájuk legjobban, azonban ha leteszik a voksukat egy ötlet mellett, ott a megvalósítás vérprofi. A kérdés, hogy milyen irányt választanak a jövőben.