Várja a pokoltűz, de harc nélkül nem adja magát

Néha muszáj visszatérni az alapokhoz, pláne ha az ember haladna, de az irány zavaros. Érdemes letisztázni, miért is épp arra megyünk, amerre – és pont ezt teszi most a brit popsztár, Holly Humberstone is. Mielőtt megkezdi első észak-amerikai turnéját idén májusban, kicsit felfrissítette zenei repertoárját, amely 2023-as albuma óta mindössze néhány dallal bővült.

Most egy négyszámos kislemez érkezett, és ezzel Humberstone kezdeti stílusához nyúl vissza, amelyet még 2020–2021-ben kaptunk tőle. Azért vannak benne elemek abból a csapásból is, amely tavalyi albumán dominált, de szerencsére a korábbi hangzásvilág a vezérfonal, vagyis az, amiért a közönsége első körben megkedvelte. Az EP címe − work in progress − utalás, hogy még korántsem hallottunk mindent az énekesnőtől.

Jöhet a pokoltűz

Négy dal, négy némileg eltérő alapötlettel, bár hasonló végkifejlettel – tulajdonképpen ezt kapjuk az énekesnő mostani kislemezétől. A Prelude Press szerint Humberstone visszanyúlt kezdeti munkáihoz, és rálelt néhány olyan dalra, amelyek közel álltak hozzá, de végül nem kerültek lemezre.

Minden dal csupán folyamatban lévő munka az elején. Van, ami demó vagy ötlet marad csupán, és van, ami új életre kel az alkotás során. Ezek a dalok demók voltak, amiket nem tudtam hátrahagyni. Végignéztem az archívokat, és ráleltem saját magam korábbi változataira a mostanival keverve. Szerettem volna kiadni őket ebben az évben, az új turné kapcsán, a debütáló albumomat követve, megmutatni a folyamatban lévő munkát a rajongóimnak

– idézi Holly Humberstone-t a Prelude Press. Az énekesnő hozzáteszi a lemez egyik daláról:

Olyan időszakban írtam a Down Swinginget, amikor egy igazi mélyponton voltam. Erősen ingadoztam napról napra a különböző hangulatok között, és azt hiszem, arról kezdtem dalt írni, hogy milyen depressziósnak lenni, azonban a refrénnél kezdett lélekemelő lenni. Úgy éreztem, elmerülök az önsajnálatban, majd megírtuk a refrént, amiben az áll: »Elviselem, jöhet a pokoltűz«. Állandóan ilyen kis emlékeztetőket kell adnom magamnak, hogy át kell vészelnem a rosszabb napokat, nem hagyhatom, hogy az elmém győzzön, és harc nélkül megadjam magam.

A dalok az énekesnőtől megszokott módon ezúttal is lelki traumák látleletei, zömében andalgó, keserédes körítéssel. A kislemez megjelenése előtt a Dive című szám single formátumban már kijött – ez a hallgatási számoknál is visszaköszön, amely harminc nap alatt túllépte az egymillió Spotify-streamet. Az EP szerethetősége, egyszerűsége visszanyúl a Falling Asleep At The Wheel és a The Walls Are Way Too Thin kislemezek időszakáig. 

Várja Amerika

Újfent akadnak az énekesnőre jellemző, popkulturális utalások a számokban, akár a Dive-nál a Született feleségek említése, de direkt sztorik helyett továbbra is a poprockos, kicsit countryhatású univerzális történetek elevenednek meg, amiket enervált hanggal széles körben befogadhatóvá finomít az előadó.

Megjelennek kicsit egyedibb effektek is – amiket korábban még nem lőtt el – a Work In Progress című számban, vagy az abszolút gitár- és kórusközpontú könnyedség az Easy Tigerben. Azért debütáló albumának hangzásvilágát sem dobja el teljesen, ami leginkább a Down Swingingben érhető tetten.

– voltaképp a szándék is ez volt mögötte. Felidézi az énekesnő azon időszakát, amikor rátalált a hírnév, azonban nem dobja el azt sem, ahol most éppen tart. Kellemes hallgatnivaló, egyszerűre komponált zene a work in progress, ami a brit popsztártól megszokott minőséggel párosul. Holly Humberstone 2022-ben már bejárta az európai színpadokat, most Észak-Amerika várja nyáron, ahol már most több koncertjére elkelt majd az összes jegy.

Holly Humberstone: work in progress

7,5/10