Ránk szakadt a világ összes terhe, betemetnek minket a hétköznapok

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról,

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem járt közben kiadó – sem PR-os, sem marketinges, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• +4,
• Vájb,
• Arcosok Klubja.

A pop-punk örök és elpusztíthatatlan

A +4 zenekar debütáló albuma Apróbetűs részek címmel jelent meg. A nyolc tracket tartalmazó, autentikus amcsi pop-punk feelinget idéző lemez a stílus megszokott hatásvilágát hozza. Bár Magyarországon voltak már bandák, amelyek ezt a műfajt csépelték szakadatlanul, azért mindig akad egy aktuális zenekar, amely igyekszik életben tartani a stílust, a +4 pedig frankó minőségben idézi a nagyokat.

• megvannak a tipikus pörgető nóták,
• az érzelmes dalok és
• a társadalomkritikus számok.

Szövegezésében is ezt a stílusvilágot idézi: szlenges szóhasználat, angol kifejezések, a szélesebb közönség számára is könnyen értelmezhető témák. Ennek ellenére ezen a téren még érdemes dolgoznia a csapatnak, hogy a túljáratott szóképeket maga mögött hagyja, a rímeket jobban megcsípje, és a prozódia is finomodjon. 

Zenei minőséget tekintve az album szépen szól. A lemez producere Botlik Mátyás – a The Grenma zenekar dobosa –, így a punkhoz passzoló végeredmény adott. Jó a keverés, a mix, minden téma szépen kihallatszik, vastag és telt a sound. A banda énekesének hangja is remekül illik a punkhoz,

A pop-punk – hiába tartják sokan, hogy zeneileg egyszerű – nem könnyű terep. Mivel a stílus szegmentált, ráadásul zeneileg is eléggé kötött, így nagyon át kell gondolni minden bandának, hogy mit akar elérni és közölni vele. Könnyű „tucattá” válni ebben a műfajban. A +4 zenekar első lemeze jó indítás, akár sikerre is vihetik a srácok, kérdés azonban, hogy Magyarországon jelenleg mekkora közönsége lehet ennek a stílusnak. Ezt majd az idő megválaszolja.

Ez a nyár nem ér véget

A Vájb zenekar 2023-ban adta ki debütáló dalát Balaton címmel, új számuk, a Végtelen nyár pedig nemrég érkezett a streamingoldalakra. A debreceni gyökerű banda a 2000-es évek pop-rock stílusát veszi elő, amely a mai napig számos csapatot mozgat, kvázi kifogyhatatlan forrás. Új daluk első nagylemezük előfutára.

Bár még az év első harmadán sem vagyunk túl, könnyen azt érezhetjük, hogy ránk szakadt a világ összes terhe, betemetnek bennünket a szürke hétköznapok, a szervezetünk már képtelen ennél több próbát kiállni. Nem könnyű ekkora nyomás alatt a felszínen maradni, ám ha kicsit is lelassítunk, jön az önostorozás, és az ördögi kör indul elölről. A dal ebből az alaphelyzetből kiindulva fogalmaz meg egyfajta elvágyódást 

– írja a zenekar énekes-gitárosa, Jakab Tamás hozzánk eljuttatott közleményükben. Az új dalhoz a videóklipet a banda dobosa, Balázs „Johnny” Bence és a Reindeer Cinema csapata készítette.

A zene alapvetően jól összeállt, visszanyúl a századot indító stílusokhoz. Két dalból még nehéz megítélni, hogy a banda pontosan milyen irányra törekszik, de az érkező lemezük valószínűleg választ ad majd rá. A szöveggel a Vájbnak is érdemes kísérletezni a jövőben. Érződik, hogy próbálkoznak modern, egyedi szóképekkel és metaforákkal, de még gyakran belefutnak elhasznált frázisokba. Ezt néha a prozódia is megsínyli, viszont ha elcsípik a saját világukat, akkor akár egy jó középút is kialakulhat a fogyasztható, ugyanakkor újszerű szövegekből.

Az alter mindig alter marad

Ha a pop-punkra azt mondtuk, hogy nem könnyű terep, akkor az alter a non plusz ultra. Hiába nagy a felvevő közönség, baromi nagy a verseny, amiben az épp topon lévő bandák is részt vesznek, úgy mint a Carson Coma vagy az Aurevoir – és akkor még nem beszéltünk a régi nagyágyúkról, akik újra pörögnek az éterben, mint a Quimby vagy a Kispál és a Borz.

A stílust hibátlanul hozzák, az alter rockot jól képzik – zeneileg és a szöveggel is megragadják a műfaj velejét. Külön pacsi a csapatnak, mert az ágazat halálra affektált énekstílusának dacára is törekednek az igényes prozódiára, ami ezért szerencsére ritkábban sérül, mint számos más alter bandánál.

Ami nehéz, hogy miként lehet ebben a műfajban eredetivé válni. Érződik, hogy a csapat is ezen töpreng, hisz rengeteg jó ötletük van, de összességében még nem sikerült szignifikáns egyediséget teremteniük, és leválni az alter fősodráról – azért ez is elég oximoron így, leírva –,

Mindentől függetlenül jó a zene minősége, igényes, sokrétű a kivitelezés, ha pedig a banda rájön, hogy miként válhatnának abszolút egyedivé a sok egyformán alternatív csapat között, akkor a zenei tudásukkal és kreativitásukkal nagy eséllyel sikert arathatnak.