Itt találkozik az új generáció az anonim függők klubjával

Nincs mit tenni, a Bring Me The Horizon nem bír magával. Az elmúlt években minden konvencióval szakított a banda, ami új lemezüknél sincs másként. A metalcore egyik legismertebb neve már évek óta nem korlátozza magát csupán a dallamos refrének és üvöltött breakdownok keverékére. A sokszínűséget új kiadványuknál is hozták. 

Mostani lemezük a 2020-as Post Human: Survival Horror egyfajta folytatása. A banda énekese, Oliver Sykes már akkor belengette, hogy négy darab Post Human előjelzésű EP-t tervez a banda kiadni sorozatként az elkövetkező években, mivel elegük van az albumokból. Ezzel szemben már az első kiadványra kilenc dalt hozott össze a csapat – az énekes akkor be is vallotta, nem számított rá, hogy ennyi jön össze végül –, a mostani pedig a maga 16 trackjével már ezen is jócskán túltett.

A mostani kiadást többéves készülődés előzte meg, hisz az első beharangozó dal már 2021-ben megjelent. Eredetileg tavaly ősszel debütált volna a korong, azonban ezt eltolták, és most, akár derült égből egy jókora mennydörgés villámviharral kísérve, 2024. május 24-én be is csapódott a banda hetedik stúdiólemeze, a POST HUMAN: NeX GEn.

Ha valaki nem tudná, hogy pontosan mit is takar a koncepcióalbum kifejezés, most megtapasztalhatja a Bring Me The Horizon új lemezén. Zanzásítva annyit tesz, hogy a lemezen nem csupán egymás mellé helyezett dalok közösen jól hangzó csokra hallható. A számok sorrendjükben, tartalmukban és témájukban – sokszor zeniségükben is – összekapcsoltak, együtt értelmezhető tételek. Persze egyes dalok a kontextusból kiragadva is működnek, de sok szám az album egészét tekintve mutatja meg tényleges, benső világát.

Rejtett koncepció

Ilyen alkotás volt a múltban a Pink Floydtól a The Wall, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band a The Beatlestől, a The Stage az Avenged Sevenfoldtól, vagy most a Post Human: NeX GEn. 

Egy korábbi interjújában Oliver Sykes úgy fogalmazott a mostani lemezről és a Post Human sorozatról, hogy:

Ez egy valódi konceptalbum, teljes narratívával, amely kapcsolódik az első kiadványhoz, azonban a benne lévő koncepció rejtve van, mélyen eltemetve. Egyeseket nem fogja érdekelni, de sokaknak olyan lehet ez, akár egy önsegítő könyv. Rengeteg dolog van, ami kimondottan egyértelmű, de akad olyan is, ami titkosított, burkoltan tálalt. Az embereknek maguknak kell rájönni ezekre.

A titkosított üzenetek szemlátomást egyszerre jelentkeznek a lemezborítókon, a dalcímekben és persze a dalszövegben, azonban, hogy ezekkel pontosan mit szeretne üzenni a banda, azt már nem olyan könnyű megfejteni. Szövegtémákat tekintve előkerül többek közt a függőség, a hatalmi elnyomás, az elidegenedés és az árulás is.

Bár eredetileg EP-nek tervezték a két Post Human-kiadványt – amik idővel albumhosszúságúvá nőtték ki magukat –, kérdés, hogy tartják-e a négyes kompozícióként tálalt tervet.

Ez annyiban sem lesz könnyű, hogy 2023-ban jelentős változás történt a banda felállásában. Jordan Fish, a csapat billentyűs producere kilépett a zenekarból, így 2013 óta ez az első kiadvány, amelynek megjelenésekor a Bring Me The Horizon újból a négyfős eredeti felállásra zsugorodott.

Tudatos keverék

Zenjét tekintve az album rengeteg stílust kever. Megjelenik a zenekartól „elvárt” metalcore, de vannak post-hardcore, post-grunge, nu metal, trap, elektronikus zenei és egyéb alternatív elemek is. Ami igazán dicséretes és valóban profi, hogy az album sehol sem törik. Hibátlanul viszi végig a hallgatót, ráadásul olyan pontosan kötötték a dalokat, hogyha összevágnánk egyetlen, 55 perces hangsávvá az egészet, akkor olyan lenne,

A zenei effekteket, különféle hanghatásokat és játékos közbeszólásokat is úgy időzítették, hogy ezt a folytonosságot erősítsék. A „töltelék” trackek, amik nem feltétlenül szolgálnak teljes értékű dalokként, is olyan jól passzolnak a képbe, hogy végeredményben – hiába majd egy óra a lemez – nem igazán lehetne semmit sem kivenni anélkül, hogy súlyosan sérüljön az alkotás.

A számos különféle stílus is ezért jelenhet meg az albumon, hiszen a dalok és a zenei összekötő elemek képesek a popos hangzásokból egészen a romboló, pusztító, üvöltő zúzdáig elvinni a hallgatót anélkül, hogy bárhol is indokolatlannak érezzük ezt.

Túl titkos

Talán az egyetlen negatívum a tartalmi részben rejlik, mert egy koncepcióalbumtól az ember nem csupán a zenei folytonosságot várja. Mivel számos tartalmi kapcsolódást direkt rejtve helyezett el a csapat a dalokban, így a konceptélmény nem jön olyan egyértelműen és intenzíven, mint egy Pink Floyd- vagy egy Alice Cooper-lemez esetében. Mindazonáltal érződik a kapcsolódás, nem törik meg az élmény – a sok különféle stílus miatt pedig rengetegféle hangulatra van egy nóta.

Ezek sorrendben a DiE4u (2021), a sTraNgeRs (2022), a LosT (2023), az AmEN! (2023), a DArkSide (2023) és a Kool-Aid (2024). Az AmEN!-ben Lil Uzi Vert, Daryl Palumbo és a Glassjaw működtek közre, azonban a lemezen feltűnik még az Underoath és AURORA neve is. Hogy a mostani album meghozza-e elődje sikerét, kérdés, hisz a Post Human: Survival Horror lemezen olyan gigaslágerek voltak, mint a Kingslayer a BABYMETAL-lal, az Obey YUNGBLUD-dal vagy a Parasite Eve – amikből többet meg is hallgathattunk 2022-ben a Volt Fesztiválon. 

Összességében a Bring Me The Horizon új lemeze egy sokszorosan átgondolt, jól felépített, öncélúságot nélkülöző alkotás, amely rengeteget adhat a hallgatónak, ha nyitott az ember stílusoktól függetlenül. Bár a dalok egy része nem a tipikus metalcore zenék slágerességére és zúzdájára alapoz,

Miközben számos olyan alkotó zeneiségét és stílusát felidézik, akár 21 Pilots vagy a Linkin Park, megtartottak annyit az eredendően nekik tulajdonított zenei világból, hogy maguk maradhassanak, csak kicsit másképp – egyfajta belső evolúció. Hogy a Pust Human: NeX GEn hol helyezkedik majd el a zenekar munkásságában, az idő megválaszolja, de annyi biztos, az egyik legkomplexebb korong, ami eddig a nevük alatt kigurult.

7.8/10