Miért kapunk áramütést a szigetes sörtől?

A szerdai nagy alternatívberúgás-körkép után könnyen elintézhető téma következik az Alkohollegendák sorozatban, mégpedig a szigetes sör, illetve általában a fesztiválsör. Ezzel kapcsolatban az a legismertebb legenda, hogy silányabb, vizezett sört készítenek a sörgyárak a fesztiválokra – ez kimarad most a sorozatból, mert három évvel ezelőtt az akkori szigetmellékletünkben alaposan utánajártunk a dolognak (akit érdekel, itt elolvashatja, mire jutottunk). Most egy kevésbé ismert, de annál viccesebb jelenségről lesz szó: miért érezni néha áramütést akkor, ha iszunk a sörünkből?

A pöckölő korty

Bármilyen furcsán hangzik az elektromossággal büntető sör, nem kitaláció. Kedden az aznapi szigetes élőadás után Szabózé és Anarki kollégákkal mi is átéltük: nagyjából olyan érzés, mintha valaki a sörből erősen megpöckölné az ember felsőajkát. Miután többen tapasztaltuk a jelenséget, elbeszélgettem az egyik csapossal, aki elmesélte, jelezték már a vendégek, hogy ráz a sörük. A csapos szerint a magyarázat az a sztatikus elektromosság, amit iskolai fizikaóráinkon a tanár egy megdörzsölt műanyag rúddal és papírdarabkákkal szemléltetett.

Ha két különböző anyag egymáshoz dörzsölődik, elektromosság keletkezik, még az ereink falán súrlódó vörös vértestek is létrehoznak egy igen csekély feszültséget. A csapos elmondta, a félliteres műanyag poharak nejlonzacskókban, papírdobozokba csomagolva érkeznek a szigetre. Szállításkor a poharak a nejlonhoz, azok a papírdobozhoz dörzsölődnek, elektronvándorlás lép fel, és a poharak elektrosztatikusan feltöltődnek.

Amikor a feltöltött poharakba belecsapolják a sört, az elektromos megosztás jelensége következik be, vagyis a sör – mivel jó vezető – szintén feltöltődik. Így a pohár sörünk egy töltéstároló edély lesz (egy leideni palack), gyakorlatilag egy kondenzátor, amiben egy szigetelő réteg (a műanyagpohár) választ el két vezetőt (a sört és a párát a pohár oldalán.

Mint a kondenzátor

Härtlein Károly, a BME Fizikai Intézetének mérnöktanára kérdésünkre megerősítette, amit a csapos mondott, hozzátéve, hogy két helyen kell érinteni a rendszert ahhoz, hogy megrázzon minket a sör.

„A töltést okozó elektronokat akkor vezethetjük el, ha a két vezető réteget (a pohárfal nedvességét és a sört) egyszerre érintjük, így rövidzárat hozunk létre" – mondta. Ez nem történik meg, amikor megfogjuk a poharat. Megtörténik viszont a kisülés, amikor első kortynál a felsőajkunk hozzáér az italhoz. Mivel ezzel a sört ivó személy elvezeti a sörbéli elektrontöbbletet, a második kortynál már nem történik semmi. Hasonló a jelenség ahhoz, amikor poliészter ruhában  egy kis áramütést kapunk, ha fémkilincshez vagy egy másik emberhez érünk.

Aki nem szeretne ebben az inkább vicces, mint kellemetlen élményben részesülni, tartsa az ujját a sörbe az első kortynál – ekkor a rövidzárban  az ujj is részt vesz, de ott nem fogunk érezni semmit, mert nem borítja olyan érzékeny bőr, mint az ajkat (mint ahogy a laposelemnél sem érzünk semmit, ha nem a nyelvünkkel, hanem egy ujjunkkal fogjuk össze a két pólust).

A sör által okozott aprócska áramütés egyébként veszélytelen. Ha egész testünkön poliészter ruhát viselünk, akkor is csak néhány tized mikroamperes kisüléseket produkálhatunk, a sör pedig még ennél is kevesebbel pöcköl meg (a veszélyes áramütés nagyjából húsz milliampernél kezdődik, ami a sör okozta kisülés több százezerszerese).

Pénteken folytatjuk az Alkohollegendák sorozatot, és kiderítjük, hogy borra sör tényleg meggyötör-e.

[A sorozat előző részei:
Alkohollegendák I. - Tényleg gyorsabban berúgsz a fénytől?
Alkohollegendák II. - Melegben gyorsan berúgok, de kitáncolom
Alkohollegendák III. - Vodkás tampon fenékbe, tömény a szembe]