Csak ismétlést adtak Amy Winehouse helyett

Kelemen Anna nagy 30 Seconds to Mars-rajongó, vagy lehet, hogy nagyon szereti a Rekviem egy álomért, amiben az énekes, Jared Leto drogozik több szögből is felvéve. Az idejekorán megmilfült magyar celeb ugyanis a koncert előtt a Nagyszínpad mögött kukucskált és integetett, méretes magassarkújával és melleivel ki is lógott a rajongó tini közül. Pedig, ha Kelemen Anna Jared Letót szerette volna leszólítani, kicsivel könnyebb dolga lett volna egy hónappal ezelőtt, amikor a Volton lépett fel. Alacsonyabb volt a kordon, kisebb magassarkú is elég lett volna.

A zenekar most csak azért jött el, mert Amy Winehouse tragikus hirtelenséggel kiszállt az egész popbiszniszből, és aztán az életből is, így a 30 Seconds to Mars beugrott, hogy megnézhessük a tavalyi szigetes fellépés és az idei soproni koncert ismétlését. A különbség csak annyi, hogy a színész-rocksztár-frontember idén már nem hidrogéneztette ki a haját.

Most is megkaptuk azokat a show-elemeket, amik már Sopronban is jártak a jegy mellé: Jared Leto ugráltatta a közönséget, többször is hirtelen leállította a zenekart, hogy megordibáltassa a rajongókat, és aztán jött még két tucat fesztiválozó, akiknek illedelmesen háttérbe húzódva kellett volna ugrálniuk a fináléban, ehelyett inkább fényképeztek veszettül. Bónuszként pedig idén felhívott egy magyar zászlót lengető kamaszt is, hogy a mikrofonba üvöltse minden idők legerősebb rock and roll köszöntését, miszerint sziasztok.

Petárdák pukkantak, konfetti hullott, Kelemen Anna pedig úgy kapott a VIP-kordon mögé lassan lehulló szerpentinre, mint pornószínésznő a lassan lehulló szerpentinre. Biztos azt hitte, hogy a papírcsíkot maga Jared Leto töltötte az ágyúba a saját két hollywoodi kezével.

Az egész olyan volt, mint egy élvonalbeli rockbanda jól sikerült koncertje, volt benne energia, lendület és jól fazonírozott lüktetés, talán még az sem volt kínos, hogy Jared Leto egy hosszú poncsóban celebrált misét egy háromszögekből összetákolt neonoltár előtt. Sőt még az énekesnek épített kifutóval és a glam rockot megidéző gitárral sem volt semmi baj, végül is ez egy rockcirkusz, nem baj, ha időnként a bohóc túl sok rúzst ken a szájára. Csak aztán hirtelen elkezdtük figyelni a zenére.

A 30 Seconds to Mars ugyanis olyan zenét játszik, ami csupa intróból áll, igaz ezek jól szólnak, csak a refrén nem érkezik meg igazán sose. Mintha a Linkin Park U2-feldolgozásokkal próbálkozna, de soha nem jutnának túl az első taktusokon. Nem, nem liftzene ez, de azért egy rockkocsma vécéjében ilyennek kéne szólnia: kemény, de nem zavaró, dallamos, de nem vesztesz semmit, ha befejezted a pisálást.

Tulajdonképpen ezt a felvezetést adja el koncertnek a zenekar, a dobos nagyon látványosan, iszonyatos amplitúdóval veri, Jared fel-alá rohangál és együtt lüktet a közönséggel, a gitáros pedig profin hozza a profi gitáros figuráját, aki kis terpeszben bólogat akár két órán át is.

Jared Leto egyszer azt nyilatkozta, hogy ő tulajdonképpen színész, rockzenésznek inkább csak átlagos. Persze ezt még akkor mondta, amikor inkább színész volt, nem turnézta körbe az összes európai és amerikai fesztivált, de végül is igaza volt: most is csak annyi derült ki, hogy nagyon jól tudná játszani egy filmben a rocksztárt. Amikor elkapta a lendület, amikor a rajongók arcába üvöltött önfeledten, akkor is szemmel láthatóan arra várt, hogy végre megszólal valaki, hogy ennyi volt, esetleg holnap reggel még újravesszük.

Biztos tudta ezt Kelemen Anna is, mert úgy táncolt a VIP-ben, mint a női főszereplő, aki már a végszóra vár, hogy aztán a következő jelenetben a rocksztár a tömegen átnézve hirtelen megpillantsa őt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!