Sötét zene és hatalmas egó

További Fesztivál cikkek

Az Index fesztiválblogja

Aktuális

Sopron, júl. 2- 7.

A fesztiválról
Az idei VOLT Fesztivál kampányában főszerephez jutnak a robotok, akik nem csupán a plakátokról mosolyognak a járókelőkre, de a VOLT helyszínén is találkozhatunk velük. Több mint öt éve nem lépett színpadra az ország első és egyetlen hálózati jazzbitang zenekara, fél évtized után, a régi slágerekkel és friss dalokkal újra élőben játszik, kizárólag a VOLT színpadán az Emil.RuleZ! A Punnany Massif összetoborozta a baráti körben aktív, szívükhöz legközelebb álló zenész-cimbiket, hogy az idei VOLT nulladik napján rendesen odacsapjanak. Szóval itt nagy buli lesz, erre garancia a meghívott fesztivál-fejek névsora: ott lesznek többek között a Hősök, az Irie Maffia, a Carbonfools, Kezdet-ék és a Mary Popkids tagjai, Takáts Eszti és zenekara, a Psycho Mutants, a Halott Pénz és a Köztársaság Bandáj. A házigazda szerepére pedig ki lehetne alkalmasabb, mint a tiszteletbeli Punnany-tag Kiss Ádám. Nem vitás, hogy az utóbbi évek legjobb line-upja az idei. A világsztár-kínálat valóban minden igényt kielégítő: a fesztivál három fő színpadán egymást váltják a nagyobbnál-nagyobb nevek, számos zenei műfajban. Billy Talent: Világszerte ismert, dallamos, könnyed, a tömegek megigézésre kitalált punk rockot játszó, kanadai zenekar, akik legfrissebb, komoly kritikai sikert arató ötödik albumukkal, a Dead Silence-szel találnak fogást rajtunk a VOLT-on. Bullet For My Valentine: A kétezres évek egy leghíresebb metál zenekara, agresszív riffekkel keményre gyúrt, ugyanakkor dallamos, nem kis virtuozitásról árulkodó szimfóniákat írnak, lemezeikből több milliót adtak el, a 2013-as VOLT-on február végén megjelent negyedik nagylemezükkel csavarják a fesztivál közönségét a koponyájuk köré. Dub FX: A flaszter ura és a bulvárok hangja, aki közönségkedvenc loopjaival bejárta mind az öt kontinenst, forradalmasította az (utcai) előadó művészetet, és többször fellépet Magyarországon, ahol mostanra valóságos személyi kultusz épült ki köré: idén soha véget nem érő világkörüli turnéja újra a VOLT-ra vezet. Hurts: Adam Anderson és Theo Hutchcraft romantikus szintipop duója, a műfaj meghatározó zenekara, akik slágerekkel teli bemutatkozó albumuk után ezúttal második nagylemezüket, a most márciusban megjelent Exile-t hozzák el a magyar közönségnek. Martin Solveig: 2013 nyarán élőben szólal meg Sopronban az utóbbi idők legkedveltebb bulislágere, a Hello, hiszen a track-et jegyző kolosszális francia DJ-producer, a DJ Mag 100-as listájáról évek óta kirobbanthatatlan Martin Solveig is fellép a VOLT-on. Papa Roach: Jacoby Sahddix elnyűhetetlen, a legkeményebb törésteszteken edzett, elpusztíthatatlan bandája, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején tomboló új hullámos metál őrület egyik meghatározó, mindig megújulni képes zenekara. Parov Stelar Band: Marcus Füreder ellenállhatatlan zenekara, az electro swing feltalálói, akikről mindenki tudja, hogy a nagy fesztiválok legbulizósabb kedvű bandái közé tartoznak. Queens of the Stone Age: Stílusteremtő zenekar a kaliforniai Palm Desertből, a stoner rock ikonjai, egyszerre rakkolós és kábító, súlyos, riff-központú rock zenét játszanak, és először 2013-ban lépik át Magyarország határait, hogy előadják népes hazai rajongótáboruknak kultikus számaikat az idei VOLTon. Sven Väth: A német elektronikus zene egyik legfontosabb alakja, legendás, iskolateremető, mindig megújulni képes művész, akit csak a techno keresztapájaként regisztrál a világ. 30 Seconds To Mars: Milliós rajongótáborral rendelkező rock zenekar, elementáris és szenvedélyes színpadi produkciójukról ismertek világszerte, évek óta dobogós helyen szerepelnek a VOLT kívánságlistáján, 2011-ben teltházas koncertet adtak a fesztiválon, ahová májusban megjelenő új lemezükkel, a Love, Lust, Faith + Dreams-szel térnek vissza. Jegyek: 0. napi jegy: 2 900 Ft Napijegy a helyszínen: 10 990 Ft. Bérlet: 29 900 Ft.

Tovább »

Úgy alakult, hogy a Volt fesztivál első napján a két fő attrakcióból mindkettő valamennyire az egóról szólt. Mind az óriási blöffnek is beillő Thirty Seconds To Mars, mind a napjaink egyik legfontosabb rockzenekaraként számon tartott Queens Of The Stone Age olyan karakteres főnökkel üzemel, akik nélkül elképzelhetetlen a zenekar. Előbbiben a túlmozgásos Jared Letóé, utóbbiban a belassult Josh Homme-é ez a szerep. Kicsit messziről kell indulni, hogy megértsük, miért alakult így.

A Queens Of The Stone Age elődzenekara, a Kyuss tipikus underground sztár volt, összeférhetetlen egyéniségekkel, kurva sok marihuánával és rendkívül karakteres hangzással. Valahogy a zenekar sorsában volt, hogy nem lesz hosszú életű. Ezt bizonyítja, hogy a volt tagok újraélesztési próbálkozását Homme minden erejével támadja. A Queens Of The Stone Age esetén Homme már nem követte el a korábbi hibákat, a zenekar a tagcserék ellenére is működik. Az egész róla és az ő univerzumáról szól, ami bizarr módon valóságos és látomásszerű egyben. Hogy emellett írtak néhány zseniálisan egyszerű és hatalmas slágert, az inkább csak ráadás.

A Volt Fesztiválos koncert is inkább erről a világról szólt. Homme tulajdonképpen egyszer-kétszer ha kiszólt a közönségnek, nem volt hálálkodás vagy „zúzzatok bazdmeg” kikiabálások, csak egyszerűen lenyomtak egy bő egyórás programot, aztán csá. Annyira sallang-, és feltűnési viszketegségtől mentes koncert volt, amennyire lehetett. A Queens Of The Stone Age legnagyobb slágerei (Little Sister, No One Knows) mellett persze jöttek új dalok is, amik ebben a sorban már nem is tűnnek annyira kilógónak, mint amilyen maga a lemez lett. Főképpen igaz ez a ...Like Clockwork legenergikusabb számára, a My God Is The Sunra, de a többi is abszolút helyet érdemelt ebben a programban.

A dalok mellett a kivetítőn látványos animációk futottak, az új daloknál a lemezhez szervesen kapcsolódó filmek. Ezekre ugyan lehetne mindenféle mondanivalót ráhúzni, de bármilyen háttérgondolat nélkül is olyan hangulatot adtak, ami a sötét, de mégis táncos zenét csak tovább erősíteti. A hangzás talán túlontúl csiszolt volt, ennél bőven jöhetett volna több kosz, de már a Mars Volta volt dobosáért (Jon Theodore) megérte ez a tiszta sound.

A produkcióval kapcsolatban senki ne várjon tőlünk hozsannázást, vagy eszetlen lehúzást. Mindenki hangulatától függetlenül annyit kajált be ebből, amennyit akart. Ez a koncert éppen olyan volt, mint amit a zenekartól el lehetett várni: egyszerűen jó.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM