Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Miután a Knife Party megerőszakolta az összes érzékszervünket, átnéztünk Bonobo fellépésére, aki ugyan legutoljára tavaly decemberben járt itt egy teltházas koncerten, most viszont rendes zenekari felállással láthattuk. Az óriási tömeget látva ráadásul komolyan felmerült bennünk a kérdés, hogy miért nem ez a műsor került a nagyszínpadra a primitív veretés miatt?
A Bonobo is hasonló megbecsülésnek örvend itthon, mint mondjuk a Thievery Corporation. Aki még életében nem hallgatott meg tőle semmit, az is biztos töltött már el egy-egy órát valami alter teázóban, ahol a brit producer diszkográfiája szólt a háttérben. Bonobo okos downtempójáról mondjuk nehezen tudtam elképzelni, hogyan is működhet élőben. Főleg azért, mert otthoni alváshoz is tökéletes.
Az elektronikus zene hangszerekre való átültetése nem éppen újkeletű dolog, csak az esetek egy részében ez könnyen átcsap bazári majomkodásba. Itt erről azonban szó sem lehetett, minden zenész alávetette magát Simon Green producer akaratának és pont akkora szerepük volt, amekkorát az eredeti számok megkívántak. Ez volt az igazán pozitív a koncertben, hogy szó sem volt áthangszerelésről meg feldolgozgatásokról, hanem próbálták a lehető legautentikusabban előadni azokat az akár 10 évvel ezelőtti számokat, amiket Bonobo valami kezdetleges szekvenszer programmal rakott össze innen-onnan összeszedett hangmintákból.
Főleg a remek dobos teljesítménynek köszönhetően ez sikerült is, Green jó sokszor basszusgitározott a laptopja mögött és a többi zenész kezében is gyakran cserélődtek a hangszerek, majd egy elbűvölő fekete énekesnő is csatlakozott műsorhoz selyempizsamában. Az első egy óra tényleg passzív mosolygással és lágy bólogatással telt, de aztán csak kiderült az egyébként tényleg remek produkcióról, hogy ehhez az atmoszférához a lehető legkényelmetlenebb környezet egy csurig töltött fesztiválsátor. Simán el tudom képzelni, hogy több tucatnyian voltak, akik a fűben fekve csukott szemmel hallgatták Bonobót és még sokan csatlakoztak volna hozzájuk, ha nem takarta volna ki az egészet a hatalmas tömeg.
A Knife Partyval vétek lenne összehasonlítani, de érdemes elgondolkodni azon, hogy legközelebb hasonló esetben megcserélni a színpadokat. A Knife Party bóvli falunapja kényelmesen elfér bármilyen sátorban, Bonobo élő hangszeres fellépése pedig biztosan érdekelt volna annyi embert, hogy a nagyszínpad környékét az álldogáló rajongók mellett a fűben heverésző, félig betépett alkalmi hippik is ellepjék.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon