Soha ilyet magyar filmnél nem tapasztaltam. Szólunk: foglaljon jegyet a Van valami című filmre, ha megnézné
Egy teljesen átlagos szerda este szerettük volna megnézni a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című magyar filmet. Sokan dicsérik mostanában, de mégis csak egy elsőfilmes rendező munkája, úgyhogy egyszerűen besétáltunk a Puskin moziba, ahol kiderült, hogy már húsz perccel az előadás előtt eladták az összes jegyet.
Véletlen, gondoltam, de azért felhívtam az Urániát, hogy akkor átmennénk oda. Felesleges, mert minden jegyet lefoglaltak, mondták. Telefon a Cirkóba, ugyanez. Művész dettó.
Nyugodjanak meg, happy enddel zárul a történet, mert a Mammutban végül meg tudtuk nézni, de még a magyar- és függetlenfilm-ellenes közegben is háromnegyedig telt teremmel ment a film.
Rövid értékelésünk a filmről
Döbbenetes, hogy éppen egy első filmes rendezőnek sikerült megszabadulnia a minden magyar filmet sújtó átoktól: a hiteltelen párbeszédektől. A legszebben fényképezett, legokosabban megírt magyar filmeket is az teszi tönkre, amikor a szereplők megszólalnak. Élő ember ugyanis nem beszél úgy, ahogy a magyar filmekben szoktak. Nem értem, miért olyan nehéz természetes párbeszédeket írni, de ezt a feladatot neves mesterek és kezdők egyaránt hátborzongatóan nyikorgós szövegekkel oldják meg. Reisz Gábor forgatókönyvíró-rendező-operatőr-zeneszerző szerencsére vette ezt az akadályt.
A másik magyarfilmes átok sajnos a Van valamire is hat: nincs rendesen megírva a forgatókönyv. Ahogy a legtöbb magyar filmesnél, a film végére itt is elfogy a kraft. Viszont! Annyi vizuális poén, trükkös megoldás, jó zenei betét, egyéb ötlet sziporkázik ettől függetlenül, hogy ez a hiba nem annyira tűnik fel.
Végezetül hallgassák meg Reisz Gábor rendező egyik kedvenc előadóját, akit én is általa ismerek, egy véletlen találkozás eredményeképpen. Mazzy Star.