Amikor Jeszenszky Géza még nem volt ilyen cuki
A Fidesz 2006. őszi megerősödése után lett megfigyelhető, és a mai napig tapasztalható az a jelenség, hogy a baloldal krokodilkönnyeket hullat Antall Józsefért és kormányáért. Hogy ők bezzeg igazi konzervatívok, talpig úriemberek voltak, szemben Orbán Viktorral és bandájával.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy éppen 27 évvel ezelőtt robbant ki a rendszerváltás utáni magyar parlamentarizmus talán első igazi botránya. Az MSZP-s Bossányi Katalin, aki különben a Népszabadság újságírója volt, interpellációjára adott válasz után szabadultak el az indulatok. Jeszenszky Géza külügyminiszter azt mondta, a koalíció pártjai hitelesebben képviselik a nyugati civilizáció, a parlamenti demokrácia, a szabadelvű politika és a magyarság nemzeti érdekeit, mint az ellenzék.
Ma már egy ilyen nyilatkozat nem különösebben verné ki a biztosítékot, nem úgy akkoriban. Az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz kivonult az ülésteremből, lemondásra szólították fel Jeszenszkyt, közös sajtótájékoztatót tartottak. (Talán itt kezdődött az MSZP és az SZDSZ egymásra találása, ami az 1994-es koalíciókötéssel szökkent szárba.) Antall hosszú, drámai nyilatkozatot adott az MTI-nek, amiben kijelentette:
Nem fogom egyetlen miniszteremet sem feláldozni."
Nem is kellett, Jeszenszky Géza a 94-es választásokig volt külügyminiszter, mára pedig az Orbán-kormány egyik legnagyobb jobboldali kritikusa lett, és olyan, nem éppen jobboldali személyiségekkel együtt támogatja az euró bevezetéséról szóló népszavazási kezdeményezést, mint Surányi György vagy Balázs Péter.