Az atombunker, ahol túlélhet a civilizációnk
Legalábbis Bruce Beach szerint. A nyugdíjas kutató 1980-ban, még a hidegháború idején építette az atombunkert egy Horning's Mills nevű faluban, Kanadában. A bunker 42 darab kiszuperált buszból készült, amit 45 centiméter vastag betonréteggel fedett, mindezt 4 méter mélyen a föld alatt. Beach ötven éven át dolgozott a menedékhely terveinek tökéletesítésén és felépítésén, munkáját önkéntesek segítették.
Az „Ark Two” (Noé bárkája után lett ez a neve) áramellátásáról dízelgenerátorok gondoskodnak (három hónapig garantált az áramellátás), van benne dekontamináló helyiség, rádiós központ, két konyha, kápolna, komplett víz- és szellőzőrendszerrel van ellátva, és ha nagyon kell, a hálóhelyiségekben 500 embert lehet elhelyezni.
A menedéket elsősorban abból a célból építette Beach, hogy az „föld alatti árvaházként üzemeljen, és az új generáció megmenekülhessen egy nukleáris apokalipszis idején”, azaz a tervek szerint a bunker lakói nagyrészt gyerekek lennének, ha bekövetkezne a katasztrófa.
„Megmondjuk az embereknek, hogy a gyermeked számára van helyünk, de neked nincs. Ez a természet rendje, ez egy mentőcsónak.”