Glória, halleluja
A CERN-ben töltött pár napos látogatás után csütörtök délután érkeztem vissza Genfből Budapestre, és érdekes, repülőgépről, vagy ködös, felhős időben hegycsúcsokról viszonylag gyakran látható légköroptikai jelenséget tudtam megfigyelni a repülőút közben felszállás után és landolás előtt is.
A képeken látható, a repülőgép árnyékát körülvevő színes gyűrűket a szakirodalom glóriának nevezi, és nem összetévesztendő a szivárvánnyal (a glória fényelhajlási jelenség, míg a szivárvány fénytörési jelenség). Glória akkor alakul ki, amikor az eget középmagas vagy alacsony magasságokban fátyolfelhő borítja, amiben egyenletes eloszlású, apró méretű vízcseppek fordulnak elő. Mivel a vízcseppek aprók, a fény nem rajtuk keresztül áthaladva törik meg és bomlik alkotó színeire, mint a szivárvány esetében, hanem a felületükön elhajlást szenved és az elhajlás következtében bomlik színeire.
A glória pozíciója mindig a Nappal átellenes oldalon van, az úgynevezett antiszoláris pont körül (ami nagyjából a megfigyelő árnyékának csúcsa). A glória gyűrűiben a színek szabályosan, akár ismétlődve követik egymást az ibolyától a vörösig, a sávok szélessége és intenzitása pedig a fátyolfelhőben lévő vízcseppek méretétől függ. Igazán szép látvány, érdemes figyelni, keresni repülés közben.