Madarak vándorúton
A minden ősszel és tavasszal megfigyelhető madárvonulás az egyik leglenyűgözőbb természeti jelenség. Milliószámra kelnek útra az északi félteke madarai, hogy a hideg elől a mérsékelt éghajlatú vidékekre, vagy akár a trópusokra költözzenek, míg tart a tél. Az esetenként több ezer kilométeres út megtétele természetfeletti teljesítménynek tűnik a madaraktól, az emberiség fantáziáját ősidők óta izgatja, hogy hogyan képesek tartani a bonyolult vonulási formációkat, hogyan nem tévednek el, és egyáltalán honnan tudják, mikor kell indulniuk, és hová kell menniük.
Énekes rigót (Turdus philomelos) enged szabadon egy brit ornitológus, miután a madarat katalógusba vették és meggyűrűzték a Spurn Head madárrezervátumban, Angliában. A rezervátumban található a szigetország legnagyobb madárfigyelő állomása, ami 1950-óta működik a nemzeti park területén. A néhány négyzetmérföldes terület a költöző madarak egyik kedvelt pihenőállomása, mielőtt az Északi-tengeren át tovább repülnek Skandinávia felé. (Fotó:
Dan Kitwood / Europress / Getty)
A költöző madarak tavasszal általában északra, ősszel pedig déli irányba vándorolnak az északi félgömbön. A költözést a nappalok rövidülése, a táplálék mennyisége és a keltetéséhez kedvezőbb hőmérséklet motiválja, amiért egyes fajok kontinenseket is képesek átrepülni. Az útvonalak genetikailag kódoltak, és tanulással is öröklődnek a generációk között. Tájékozódási pontként hegyláncokat, folyókat és jellegzetes széljárásokat használnak. (Fotó:
Dan Kitwood / Europress / Getty)
Darvak a németországi Linum morácsvidékén. Ezen a környéken minden évben 50 ezer költöző madár pihen meg Skandináviából Dél-Franciaországba és Spanyolországba vezető útjukon. (Fotó:
Sean Gallup / Europress / Getty)
Partfutó madarak serege Angliában. A költöző madarak energiatakarékosságból repülnek csoportosan, a nagyobb testű fajok így 20 százalékkal több energiát spórolnak, mintha egyedül repülnének. A csoport nagyobb védelmet nyújt a költöző madarak vadászatára specializálódott ragadozók ellen is. (Fotó:
Dan Kitwood / Europress / Getty)
Madarakat figyel egy férfi Pekingben. Költöző madarakról már háromezer éve is készítettek feljegyzéseket az ókori görög filozófusok, bár Arisztotelész még úgy vélte, hogy a madarak téli álmot alszanak valahol a Nílus mentén. Ezt az elképzelését csak az 1900-as években cáfolták meg kutatók, miután párhuzamot fedeztek fel az évszakok változása és a madarak viselkedése között. (Fotó:
Guang Niu / Europress / Getty)
Fekete lumma Alaszka parjainál. A lummák viselkedésének változásával mutattak rá először amerikai kutatók az éghajlatváltozás élővilágra gyakorolt hatásaira. A madárfaj évről évre korábban tér vissza Alaszkába, ahol egyre hamarabb olvad fel a felszínt borító jégtakaró, így elég táplálékot találnak már a nyári pihenőhelyükön is. (Fotó:
Joe Mcnally / Europress / Getty)
Darvak egy mogyoróföldön. A darvak vonuláskor főleg magvakkal táplálkoznak, de rovarokat, kisebb emlősöket és halat is esznek. Magyarországon is rendszeresen átvonulnak, nagyobb számban a Hortobágyon látni őket ősszel.
(Fotó:
David Silverman / Europress / Getty)
Hókócsagok csoportja egy csupasz fán, Kalifornia államban. A Salton-tó környéke több mint négyszáz madárfaj kedvelt megállóhelye. A terület egykor nukleáris tesztbázisnak is otthont adott, szakértők szerint a földben rengeteg helyen lehet még gyengített uránium. A kócsagok innen egészen Chiléig is elrepülnek költeni, majd vissza. (Fotó:
David Mcnew / Europress / Getty)
Rövidcsőrű ludak Anglia felett. A ludak Izlandon és Grönlandon költenek, és csak rövid távon vonulnak, így általában megállnak a szigetország déli részén. Ritkán előfordulhatnak a Kárpát-medencében is. Más fajak nálunk is honosak, jellegzetes V alakú csoportjaikról könnyen felismerhetők. (Fotó:
Tim Graham / Europress / Getty)
Seregélyek csapata ül a dróton. A költöző madarak a kábeleken közösen tudnak pihenni és nagyobb tömegben tudnak szociális életet élni. A pihenő madarak egyenlő távolságban ülnek egymástól, ez arra szolgál, hogy bármikor leszállhassanak az újonnan érkezők, illetve felszállásnál legyen helyük kitárni szárnyaikat. A távolságtartás csökkenti az agressziót is. (Fotó:
Tim Graham / Europress / Getty)
Miért kedvelik annyira a madarak a kábeleket? A közhiedelemmel ellentétben nem az elektromágneses tér vonzza őket. A lábaik vékony ágakon kapaszkodáshoz alkalmazkodtak, városi környezetben pedig a kábelek kínálnak hasonló felületet. A madarak mindig széllel szemben ülnek a kábelre, ami a felszállásukat segíti. A kábelekről a ragadozó madarak is jobban szemmel tudják tartani vadászterületüket. A képen egy üregi bagoly, ami Észak- és Dél-Amerika között ingázik. (Fotó:
David Mcnew / Europress / Getty)
Pelikán próbálja tisztítani magát. Az állat a 2010-es Deepwater Horizon olajkatasztrófa egyik áldozata. Az olajfúró torony balesete után közel nyolcszáz pelikán holttestét találták meg a partok mentén és több száz madarat kellett kézzel megtisztítani, hogy túléljék a szennyeződést és repülni tudjanak, ha jön a költözés ideje (Fotó:
Win Mcnamee / Europress / Getty)
Néhány madár nem csak önszántából költözik. Egy hamburgi gondnok összegyűjtve szállítja télikertjükbe a városi park hattyúit. (Fotó:
Krafft Angerer / Europress / Getty)
Pelikánok a kaliforniai Meccában. A Közép-Amerikán átutazó madarak egyik kedvelt pihenője veszélybe került a terület fejlesztési tervei miatt. A kiszáradó tó helyére negyvenezer embernek otthont adó lakótelep építési tervét fogadták el 2005-ben, de az építkezéssel kettévágnák az Észak- és Dél-Amerika között ingázó madarak fő vándorlási útvonalát. A madarak vándorláshoz való jogát nemzetközi egyezmények védik 1918-óta, így az építkezések még nem kezdődtek el. (Fotó:
David Mcnew / Europress / Getty)
Fenyőpinty egy madárhálóban a Brit Ornitológus Társaság egyik megfigyelőtelepén. A madarakat csak a katalógusba vétel idejére tartják fogva, aztán elengedik őket. (Fotó:
Dan Kitwood / Europress / Getty)
Gyűrűzésre váró pintyek egy brit természetvédelmi központban.
(Fotó:
Dan Kitwood / Europress / Getty)
A gyűrűzés a madarak tanulmányozásának legősibb módszere, bár az egyszerű gyűrűk az évek során gps-szel és műholdas követőrendszerrel fejlődtek. (Fotó:
Dan Kitwood / Europress / Getty)
Kis légykapó. Apró termete ellenére a légykapó Ázsia nyugati feléből Európán át Afrikába vándorol télen. Áprilistól szeptemberig Magyarország erdős részein is megfigyelhetők. (Fotó:
Dan Kitwood / Europress / Getty)
Költöző kacsák egy indiai tóban, ahova telente 4-5000 példány költözik. (Fotó:
The India Today Group / Europress / Getty)
Indiai orvvadász és zsákmánya Kasmír egyik mocsaras részén. A költöző madarak nem ismernek határokat, így védelmük a világban nemzetközi feladat. Indiát egyre több ország bírálja a költöző madarak tizedeléséért: közel négyszázezer madár vándorol télen India felé, ahol az elmúlt években aggasztó méreteket öltött a túlnépesedett terület élelmiszerigényét kiszolgáló orvvadászat. (Fotó:
Yawar Nazir / Europress / Getty)
Az emberi beavatkozás számtalan módon befolyásolhatja a költöző madarak szokásait. A környezet rombolása, beépítése, a mezőgazdaság, a vadászat de még a szélerőművek is befolyásolják a költözést. Az évszázadok alatt berögzült útvonalak és úticélok változására a madarak ugyanis nem tudnak reagálni. A képen látható mocsár egy év alatt 50 százalékkal zsugorodott a terület lecsapolása miatt, eltűntek a madarak és velük együtt a természetes élővilág nagy része is. (Fotó:
Yawar Nazir / Europress / Getty)
Költöző darvak a naplementében Izrael felett, ahol becslések szerint ötszázmillió madár kel át minden évben. (Fotó:
David Silverman / Europress / Getty)
Szürke darvak (Grus grus) repülnek naplemente után éjszakázó helyükre Hortobágyon, az Elepi tóegység Felső-laposi tavához. Európa legnagyobb darugyülekező helyén, a Hortobágyi Nemzeti Park területén az október 11-i számlálások szerint közel 54.000 daru tartózkodik. Az Észak-Európából (zömmel Finnországból) szeptember második felében érkező madarak a komolyabb fagyok beköszöntéig maradnak. (Fotó:
Czeglédi Zsolt / MTI)
Szürke darvak, amelyek Szibériából érkeztek Izraelbe a télre. A darvak nagy csoportokban élnek és magas szinten kommunikálnak egymással. Egyedi hívószavaik vannak egymásra, szüleikre, az ételre és a repülési irányokra. (Fotó:
Uriel Sinai / Europress / Getty)
Gólyapár költ a Golán-fennsíkon. Szokatlan kép, ugyanis a gólyák Európában költenek, és telelni mennek Afrikába. Ez a pár úgy döntött, hogy a szíriai határ mentén épít fészket (Fotó:
David Silverman / Europress / Getty)
A 2008-as madárinfluenza-járvány nemzetközi pánikká változtatta a madarak megszokott költözését. A betegséget először kanadai hattyúk között mutatták ki az egyik legnagyobb vadon élő populációban. A fertőzést valószínűleg néhány költözésből hazatérő egyed hozhatta magával. (Fotó:
Matt Cardy / Europress / Getty)
Nem mindenki örül a költöző madarak látványának: a seregélyek jellemzően nagy csoportokban élnek, és komoly károkat okoznak vonulásukkal a mezőgazdaságban. (Fotó:
Etienne De Malglaive / Europress / Getty)
Rovataink a Facebookon