Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Száz éve született az egyetlen amerikai elnök, akinek le kellett mondania. Politikai ellenfelei ellen a CIA-t is felhasználta, és komolyan fontolgatta az atombomba bevetését a vietnami háborúban. De neki köszönhetjük a kutyák politikai szerepvállalását is.
Napra pontosan száz éve, 1913. január 9-én született Richard Milhouse Nixon, az Egyesült Államok 37., egyben egyedüliként lemondásra kényszerült elnöke, aki a Simpson család című rajzfilmsorozat Milhouse nevű karakterének nevét is ihlette. Nixon egész életszemléletét meghatározta származása. Szegény farmercsaládba született Dél-Kaliforniában, ahol a húszas években kevés rosszabb buli volt a narancstermelésnél. Csakis szorgalmának és kőfejű kitartásának köszönhette a kitörést. Meghatározó fiatalkori élménye volt az amerikai foci, élete végéig szenvedélyes Washington Redskins rajongó volt. Hozzáértését még az őt amúgy szimplán fasisztának tartó, Magyarországon a gonzó megteremtőjeként ismert, de alapvetően sportújságíró Hunter S. Thompson is elismerte. (Fotó:
Stf / AFP)
A csóróként felnőtt Nixonban hatalmas gyűlölet munkálkodott. Utált mindenkit, aki beleszületett a jóba, gyűlölte a filantróp gazdagokat. Így amikor 1946-ben politikai pályára lépett, keresve se találhatott volna jobb ellenfelet magánál a kaliforniai 12-es körzet kékvérű képviselőjénél, Horace Jeremiah Voorhisnél, akit az amerikai történelem valaha volt legbecsületesebb képviselőjeként tartanak nyilván. Nixon simán a földbe döngölte, és ezzel elindult villámkarrierje. Négy évvel később már Kaliforina egyik szenátora lehetett, rá két évre pedig már a háborús hős Eisenhower alelnöke. (Fotó:
Ralph Crane / Europress / Getty)
De Nixon aligha lehetne az amerikai politikatörténet tán legsötétebb figurája (az első helyet ez a szerkesztőség még mindig Robert Kennedynek tartja fenn), ha az alelnöki jelöléshez nem fűződne egy igazán jó sztori. A képen ugyan még az ünneplés pillanatai láthatók az 1952 júliusi alelnöki jelölése után, de alig két hónappal később Nixon politikai pályája romokban hevert. Kiderült ugyanis, hogy az előző két évben utazásait kriptofasiszta üzletemberek finanszírozták. Ez ugyan a kor normái szerint még csak etikátlannak se számított, nemhogy törvénytelennek, ellenfelei két hónap alatt a földbe döngölték Nixont. Aki válaszul szeptember 23-án előadta a tökéletes bűnbánatot. Félórás televíziós beszédének csúcsán még a család spánielje, Checkers (Dáma) is megjelent, aki így Gyurcsány Ferenc Totó kutyájának előképének is tekinthető. (Fotó:
George Skadding / Europress / Getty)
Richard Nixon másik nagy újítása az arculatépítő külföldi utazás volt. Bármikor, amikor hazájában gyalázták vagy támadták, világjáró körútra indult, hiszen az ötvenes-hatvanas években még egy egyszerű amerikai képviselőt is királyként üdvözöltek, pláne egy amerikai alelnököt. A képen például Winston Churchillel parádézik, igaz, kívételesen nem Londonban, hanem Washingtonban. (Fotó:
Walter Sanders / Europress / Getty)
Míg 1952-ben megmentette a karrierjét, 1960-ban a vesztét okozta a televízió. A Kennedyvel folytatott választási küzdelmében rendeztek először televíziós vitát, amit a közvélemény fele még csak rádión követett. Azok, akik csak hallották a vitát, Nixont gondolták jobbnak. De akik látták is, a napbarnította, mosolygós Kennedyt vonzóbnak találták a sminkelést visszautasító, ezért a képernyőn hullaszerűnek ható Nixonnál. Persze a választást nem ezen, hanem pártízezer elcsalt chicagói szavazaton bukta el, aminek a későbbi fejlemények szempontjából még lesz jelentősége. (Fotó:
Paul Schutzer / Europress / Getty)
A vereség nagyon megviselte Nixont, aki sok más amerikai politikushoz hasonlóan szeretett egyes szám harmadik személyben beszélni magáról. Ilyenkor a "jó öreg Dick Nixonnak" nevezte magát, akit általában ki akartak csinálni. Ez történt vele az 1962-es kaliforniai kormányzóválasztáson is, amit az elnökválasztáshoz hasonlóan elbukott. Ekkor komolyan úgy tűnt, hogy visszavonul, de amikor 1963-ban már a New York Yankees meccsén fényképezték, sejteni lehetett, hogy nem ez lesz a helyzet. (Fotó:
Bob Gomel / Europress / Getty)
De 1964 még nem az ő éve volt. Hiába próbálkozott újra egy kutyával, a republikánus elnökjelöltséget egy lelkes és innovatív csapat munkájának köszönhetően Barry Goldwater - mindezidáig az Egyesült Államok történetének egyetlen zsidó elnökjelöltje - nyerte el. (Fotó:
Alfred Eisenstaedt / Europress / Getty)
1966-ban aztán taktikát váltott. Kihasználva, hogy egyike volt a kevés republikánusnak, akit a párt hívei nem hibáztattak Goldwater két évvel korábbi katasztrofális vereségéért, országjáró kampányba kezdett. De kívételesen nem magáért, hanem más republikánusokért kampányolt. Persze nem jótékonykodásból, a cél valójában az volt, hogy az így megválasztott jelöltek elköteleződjenek mellette, és így 1968-ban már vita nélkül övé lehessen a jelölés. (Fotó:
AFP)
A kutya az 1968-as kampányban is előkerült. Nixon ekkor sikerrel hitette el magáról, hogy új emberré vált a nagypolitikán kívül töltött évei alatt. Az emberarcú jelölt képe sikeres lett, oly sok sikertelen próbálkozás és alig négy évvel a demokraták földcsuszamlásszerű győzelme után nyerni tudott. (Fotó:
Stf / AFP)
Az 1968-as választási kampányban született meg az ikonikus mozdulat is. (Fotó:
AFP)
A sors különös fintoraként Richard Nixon üdvözölhette a Holdról hazatérő űrhajósokat. A Hold-programot valaha volt legnagyobb ellenfele, John F. Kennedy hirdette még meg. (Fotó:
Mpi / Europress / Getty)
Nixon elnökségének, sőt, egész politikai pályafutásának egyik meghatározó momentuma volt a vietnami háború. Ezt többször is saját céljaira használta, 1968-ban például a dél-vietnami kormány részben az ő lobbizása miatt utasította el a békeajánlatot. Nixonnak ugyanis nagyon rosszul jött volna, ha Lyndon B. Johnson elnök az elnökválasztás előtt váratlanul lezárja a háborút. A békekötésre így négy évvel később, Nixon újraválasztási kampánya idején került csak sor. A kép 1970-ben készült, ebben az időben Nixon inkább Észak-Vietnam elárasztásán gondolkodott. Külügyminiszterét, Henry Kissingert faggatta, hogy mennyi áldozattal járna, ha az áradások idején lebombáznák a Mekong gátjait. Kissinger félmilliós válaszát keveselve az atombomba bevetéséről érdeklődött. "Az úr szerelmére, azt akarom, hogy nagyban gondolkodj, Henry!" - szólt rá látva habozását. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
Az ötvenes években Elvis maga volt a lázadás, de a hetvenes évek elejére már annyira lecsillapodott, hogy Nixon nagy barátja lett. Ez persze nem példa nélküli a rockzene történetében, meggyilkolása előtt állítólag már John Lennon is Ronald Reagan híve volt. (Fotó:
Michael Ochs Archives / Getty Images)
Nixon újraválasztási kampányának a legsajátosabb fejleménye az ún. Nixon Youth felbukkanása volt. Miközben a demokraták háziversenyében végül egy igazán progresszív, a behívót megtagadóknak amnesztiát és a drogok liberalizálását ígérő jelölt, George McGovern diadalmaskodott, Nixon kampányához ezrével csatlakoztak a fiatalok. (Fotó:
Kean Collection / Europress / Getty)
Szintén az újraválasztási kampány évében érte el legnagyobb külpolitikai áttörését. 1972-ben az egész világot meglepve az Egyesült Államok nyitott a Szovjetuniótól egyre inkább távolódó, egyben annak regionális riválisává váló Kínára. A politikai karrierjét kommunistafalóként kezdő Nixontól tényleg senki se várta volna, hogy egy kommunista nagyhatalommal barátkozzon. De Nixonnál az érdek mindig megelőzte az elveket, ebből a szempontból az amerikai történelem egyik legpragmatikusabb politikusa volt. (Fotó:
Ollie Atkins / Europress / Getty)
Ilyen előkészítés után 1972-re teljesen átrajzolta az amerikai politikai térképet. Míg nyolc évvel korábban úgy tűnt, a demokraták évtizedekre megszerezték a többséget, 1972-ben Nixon egy állam és a főváros kívételével mindenhol nyert. Persze ekkor még nem sejtette senki, milyen eszközökkel. (Fotó:
Arnold Sachs / Europress / Getty)
A választási győzelem után pedig jöhetett a kínainál is nagyobb nyitás. 1973-ban Leonyid Brezsnyev, a szovjet pártfőtitkár történelmi amerikai látogatásra érkezett, Nixon a Fehér Házban fogadta. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
De a Közel-Keleten is új szövetségeseket keresett. Az Egyesült Államok hagyományosan Izraelt támogatta, de Nixon nagyobb összefüggésekben gondolkodva nyitott a szovjetek támogatta Anvar Szadat egyiptomi elnök felé is. Ezzel előkészítőjévé vált Izrael és Egyiptom pár évvel későbbi történelmi békekötésének is. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
Futólag már említettük, hogy az 1972-es választási győzelem nemcsak Nixon elnöki teljesítményének elismerése volt. A Kennedykkel folytatott harcokban edződött Nixon a titkosszolgálatot is bevetette a demokrata jelöltek ellehetetlenítésére. Nem válogattak a módszerekben, hamisítottak levelet is, és lehallgatták a demokraták központi irodáit. Bár ez nem menti fel a felelősség alól, annyit azért megjegyeznénk, hogy Robert Kennedy se használta másra az FBI-t és a CIA-t. Az elnök végül sok tagadás és hazugság után, az amerikai történelemben elsőként és egyedüliként lemondásra kényszerült. A fényképész a lemondás utáni pillanatot örökítette meg. (Fotó:
Gene Forte / Europress / Getty)
A Watergate irodaház Washington központjában. Itt rendezkedtek be a demokraták az 1972-es választásokra, és ide tört be egy vízvezeték-szerelőnek álcázott CIA-s ügynökcsapat. (Fotó:
Michael Rougier / Europress / Getty)
Ezen az 1991-es felvételen az éppen regnáló idősebb Bush négy, akkor még élő elődje társaságában látható. A képen szereplők közül már csak a balról első Bush és a középső Jimmy Carter van életben, Ronald Reagan, Gerald Ford és Nixon időközben elhunytak. A kép a Ronald Reagan elnöki könyvtár megnyitóján, a Watergate-botrány óta visszavonultan élő Nixon ritka nyilvános szerepléseinek egyikén készült. Lemondása után a büntetőjogi felelősségvonást megúszta, miután az elnökként őt követő Ford az ország és a Nixon-család érdekeire hivatkozva megbocsájtott neki minden esetleges bűncselekményt, amit elnökként elkövetett. Úgy hírlik, Ford később gyakran hangoztatta ismerőseinek, hogy a pokolra fog jutni ezért a tettéért. (Fotó:
David Hume Kennerly / Europress / Getty)
Nixon 19 éve, 81 éves korában hunyt el. Bár dicstelenül távozott az elnökségből, így is kijárt neki az elnöki tiszteletadás. És azért maradtak tisztelői is, egyikük éppen szalutálva búcsúzik tőle. (Fotó:
Dirck Halstead / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon