Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A héten kezdődött a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület éves ülése, amelyen a több mint háromezer delegáltnak feladata javaslatokat tenni a kommunista pártnak a társadalmi problémák megoldására. Ezek közé tartozik az egygyermek-szabály, vagy egykepolitika, a világ egyik legismertebb és legvitatottabb népességszabályozási intézkedése.
Zsúfolt utca Hongkongban. Az elmúlt három évtizedben a gyors urbanizáció jegyében a kínai nagyvárosok népessége közel félmilliárddal nőtt. Az urbanizáció egyre komolyabb társadalmi problémát jelent, de a gazdasági fejlődés legfőbb mozgatórugója is egyben. (Fotó:
Lam Yik Fei / Europress / Getty)
Egy idős férfi, egyike Hongkong 7,1 millió lakosának. A kínai népességszabályozás legvitatottabb módja az egykepolitika. Az eredetileg egy generációra tervezett, de már harmincnégy éve fennmaradt szabály ugyan segített az eredeti cél elérésében, de közben nagyon komoly társadalmi és gazdasági problémákat hozott létre. (Fotó:
Lam Yik Fei / Europress / Getty)
A 2010 novemberéig felvett népszámlálás adatai
szerint 1 339 724 852 kínai élt az országban, tíz év alatt 73 899 804-gyel nőtt a számuk. Ez egy évtized alatt 5,84 százalékos növekedést jelentett, évente 0,57 százalékkal nő a népesség. (Fotó:
Lam Yik Fei / Europress / Getty)
A Pekingi Egyetem Népesedéskutatási vezetője szerint a kínai népesség növekedése 2034-re érheti el a csúcspontját valahol 1,4 milliárd környékén, onnantól pedig csökkenés következik. (Fotó:
Lam Yik Fei / Europress / Getty)
Konténerházak Sanghaj szegénynegyedében. Egy komfort nélküli konténer havi bérleti díja nyolcvan dollár. A kínai kormány azt reméli, hogy 2020-ra az 1,3 milliárdos népesség 60 százaléka a városokban lakik majd, ehhez pedig házakat, utakat kell építeni. (Fotó:
Aly Song / Reuters)
Az elöregedő ingatlanok nehezen tartanak lépést a rohamosan növekvő népességgel, ennek ellenére még Hongkong legzsúfoltabb negyedeiben is sorban állnak az emberek a lakásokért – legyenek azok bármilyen állapotban. (Fotó:
Bobby Yip / Reuters)
Hongkongi maraton. A népességnövekedés szabályzására mérsékelt eredményeket hozó megoldások után 1979-től alkalmazták a sokak szemében meglehetősen drasztikus lépésnek tekintett egygyermek-szabályt. (Fotó:
Bobby Yip / Reuters)
A szigorú családtervezési és népességkorlátozási szabályok alapján az előírásnál több gyereket vállaló szülőket pénzbírsággal sújtják, elvehetik tőlük az állami
támogatást, valamint nem vállalhatnak munkát a közszférában. (Fotó:
Lam Yik Fei / Europress / Getty)
Ingázók egy hongkongi pályaudvaron egy nemzeti ünnep előtt. Nyolcszázmillió vidékiként regisztrált kínai a városokba költözve sem jut a városiakkal megegyező szociális ellátáshoz, és minden hivatalos ügyben haza kell mennie egy 1958-ig visszanyúló szabályozás miatt, amit jócskán túlhaladott a kora. (Fotó:
Carlos Barria/Files / Reuters)
Ven Csia-pao, leköszönt kínai miniszterelnök még megígérte, hogy idén 4,7 millió olyan állami lakás készül el, amelyeket a szegényebb városi lakosoknak szánnak, és további 6,3 millió építését kezdik el. (Fotó:
Lam Yik Fei / Europress / Getty)
A Világbank előrejelzése szerint 2030-ra a kínai társadalom 70 százaléka városokban él majd, 2025-re pedig 225 város lélekszáma haladja meg az egymilliót. A városok növekvő energia- és erőforrásigényét kiszolgáló erőművek sokat hozzátesznek a városok levegőjét élhetetlenné tevő szmog kialakulásához. (Fotó:
Stringer / Reuters)
Drogfüggő nők reggeli tornája egy átnevelő táborban. A társadalom is nehezen tart lépést önmagával: sokan válnak depresszióssá – és nyúlnak gyógyszerekhez vagy kábítószerhez a zsúfolt nagyvárosi környezetben. (Fotó:
Stringer / Reuters)
Frissen épült házak Dadunban. Szellemváros, ahogy több hasonló beruházás is Kína belső területein. A kormányzati lakásépítési törekvések gyakran helyi ingatlanspekulációk és a kiszámíthatatlan népességvándorlás miatt hiúsulnak meg. (Fotó:
Stringer/Files / Reuters)
Sanghaj egyik bontás alatt álló külvárosi negyede, ahol nemsokára felhőkarcolók épülnek. (Fotó:
Aly Song / Reuters)
Ami többé-kevésbé működött a nagyvárosokban, nem alkalmazható vidéken. A mezőgazdaságból élő családok jellemzően több gyermeket vállalnak, mert szükség van a munkaerőre a földeken. (Fotó:
Carlos Barria / Reuters)
A most öntudatra ébredő, a társadalmi problémák ellen az elmúlt években egyre hevesebben tiltakozó kínai munkások valójában az első dolgozó egygyermek-generáció tagjai. (Fotó:
Kim Kyung-Hoon / Reuters)
Egy idős kínai férfi állataival Gansu tartományban. A kínai vidék legnagyobb problémája, hogy nincs aki gondoskodjon az idősekről, mert a kevés születő gyerek is mind a városokban próbál boldogulni. (Fotó:
Carlos Barria / Reuters)
Gondot jelent a fiúgyermekek preferálása is, vidéken ugyanis teljesen felborult a nemek közti arány. A 15 év alatti korosztályban 100 lányra 117 fiú jut. Ez komoly frusztrációkhoz vezethet, mivel normális esetben ez az arány 100:104. (Fotó:
Carlos Barria / Reuters)
Számos vidéki tartományban két gyereke is lehet a családoknak, ha az első gyermek lány. (Fotó:
Carlos Barria / Reuters)
A munkaképes emberek száma egyes számítások szerint idén, 2013-ban fogja elérni a csúcsot, onnantól kezdve visszaesés várható, ami munkaerőhiányt vonhat maga után. (Fotó:
Carlos Barria / Reuters)
Megoldásra váró problémák hosszú sorával kezdi meg kormányzását márciusban az új kínai vezetés. (Fotó:
Carlos Barria / Reuters)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon