Megállt az idő Észak-Koreában

John Bulmer egyike volt az első külföldi újságíróknak, akik az évtizedes elzárkózás után beléphettek Észak-Koreába a hetvenes évek elején. Bulmer úttörőnek számító színes fotói 1973-ban a Sunday Timesban jelentek meg, képeiből a kor olvasói először kaphattak valós képet a kommunista ország mindennapjairól. Míg ma az atomháborúval fenyegetőző Észak-Korea látszólag úgy tesz, mintha nem venne tudomást a külvilágról, az elmúlt években mégis egyre több turistát és újságírót enged az országba. Balmer negyven éve készült fotói ijesztően hasonló képet festenek az országról, mint a napjainkban népszerű, mobilos színszűrőkkel stilizált észak-koreai turistafotók. Mintha megállt volna az idő Koreában.

Idegenvezető kalauzolja a helyi turistákat Phenjan főterén. Az elképesztő méretű tereken már a hetvenes években is csak elvétve fordultak elő járókelők. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

A mindennapjaikból nehezen kizökkenthető észak-koreaiak épp csak odapillantanak a ritka látványnak számító külföldi turistákra. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Kim Ir Szen csak 1994-ben halt meg, de 1973-ban már bőven tele volt szobraival a belváros. A személye köré kialakított kultuszt a szovjet vezetők is megirigyelhették volna. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

John Bulmer és Philip Oakes felkeresték Kim Ir Szen szülőházát is Mangjongde városban. A két amerikai újságírónak köszönhette a nyugati világ az első színes fényképeket Észak-Koreáról. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Virágzó belföldi turizmus: észak-koreaiak látogatják a koreai nép harcát megörökítő Mansudae Óriás Emlékművet, ami a helyiek egyik híres zarándokhelyének számít. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Iskolás gyerekeket terelnek a Nagy Népi Tanulás Palotája felé. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Osztálykirándulás egy phenjani múzeumba. 1973 óta nem sok változás történt az oktatás terén sem: még mindig erősen kontrollált, államosított rendszer működik, amiben csak a hivatalos állami propagandának van helye. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Háborús készültség a hetvenes években, és azóta is: középiskolások tanulják a lőfegyverek összeszerelését. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Egyenruhás táncelőadás a Népi Kultúra Palotájában. Egy igazi katonai diktatúrához méltóan kulturális előadások sem mehettek le háborús felhangok nélkül. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Két észak-koreai lány sétál Phenjan belvárosában. Egyenruha, egyenkedv. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

A főváros tűzfalait már akkor is elborították a forradalmi harcokra emlékeztető festmények. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Az egyik jelentős változás 1973 óta, hogy már Kim Dzsongil portréi is mindenhol szembejönnek Kim Ir Szené mellett. Utóbbi a képen a Központi Történeti Múzeumban fogadja a látogatókat. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

A múzeumokban a sztálinista művészetfelfogás klasszikus hagyományai köszönnek vissza: realista ábrázolása egy irreális ország dolgos mindennapjainak. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Nincs hova bújni az állam elől: minden közterületet beborít a sikerpropaganda. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)

Szokatlan látvány lehetett a kormányzati épület lábánál autót javító férfi. Ma is kevés autót látni a phenjani utcákon, de a hetvenes években még feltűnőbb jelenség volt, ha megjelent egy. (Fotó: John Bulmer / Europress / Getty)