Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Irán a mindennapokban, ahogy a médiában csak ritkán jelenik meg – Amos Chapple szabadúszó új-zélandi fotós háromszor járt a perzsa országban 2011 decembere és 2013 januárja között. Képsorozata betekintést ad a komoly gazdasági nehézségekkel küzdő országban élők napjaiba.
Két pásztor vezeti a nyájat az iraki határhoz közeli kurd település, Palangan közelében. Az élet a városokban és vidéken is nehezebb lett az elmúlt években, miután Irán vitatott atomprogramja miatt egyre súlyosabb szankciókat vezettek be a nyugati hatalmak az ország ellen. (Fotó:
Amos Chapple)
Fiatal férfi sétál át a Teheránban színezett üvegek alatt a bazárnegyedben. Ruhollah Moszavi Homeini ajatollah, az 1979-es iszlám forradalom atyja alatt arra buzdították az irániakat, hogy vállaljanak nagy családokat. 2009-ben már az irániak közel 70 százaléka 30 éven aluli volt, a fiatalok közül azonban sokan nincsenek megelégedve a mostani vezetéssel. (Fotó:
Amos Chapple)
Az Azadi torony a főváros egyik szimbolikus épülete, amit még a forradalomban elűzött Mohammad Reza Pahlavi iráni sah építtetett. 1966-ban tervezte meg az akkor 24 éves fiatal építész, Hoszein Amanat, akinek bahái vallása miatt 1979 után el kellett menekülnie Iránból, azóta Kanadában él. A tornyot a forradalom után nevezték át Azadira (Szabadság). (Fotó:
Amos Chapple)
A Teheránban, a Kortárs Művészet Múzeumában található gyűjtemény összértéke 2,5 milliárd dollár. Csak 2011-ben állították ki először a többek között Warhol, Pollock és Munch munkáit is magában foglaló gyűjteményt, ami az 1979-es forradalom előtt a sah feleségéé volt. (Fotó:
Amos Chapple)
Chapple éppen ott volt, amikor két katonát megütöttek az iráni metróban, mielőtt a jól öltözött fiatalokból álló csoport tagjai arra kényszerítették őket, hogy a következő állomásnál szálljanak le. A vita pontos oka nem derült ki. (Fotó:
Amos Chapple)
Az iszlám forradalomban kettévágták Teherán északi részén, a Szaadábád palotakomplexumnál a sah szobrát. A paloták egy részében ma az Iráni Kulturális Örökség Szervezete működtet múzeumot, ahol a sah megvetett életviteléről is tartanak előadást iskoláscsoportoknak. (Fotó:
Amos Chapple)
Homeini ajatollah mauzóleuma Teheránban. Az építkezést már 1989-ben, az ajatollah halálának évében megkezdték, de a munkálatok még mindig nem értek véget. A New York Times szerint Homeini és egyik fia síremléke része lesz egy olyan hatalmas épületkomplexumnak, amire kétmilliárd dollárt fordítottak eddig. Azt ugyanakkor még továbbra sem tudni, mikorra készülhetnek el vele. (Fotó:
Amos Chapple)
Fiatalok a Teherán feletti hegyekben. Chapple szerint sok fiatalt zavar a kormány hozzáállása, és az országról külföldön kialakult kép. A kerékpárral teljesített világ körüli útját március 23-án befejező brit Zack Clayton szerint az iráni fiatalok nagyon is tisztában vannak a körülöttük lévő világgal, és égető vágyat éreznek a nagyobb szabadságjogokra. (Fotó:
Amos Chapple)
Palangan kis hegyi falu az iraki határ közelében. A település sokat profitált az állami támogatásból, a falusiak többsége egy közeli haltenyészetben dolgozik, vagy pedig a Baszidzs félkatonai szervezet tagja. Feladataik közé tartozik, hogy megakadályozzák az elnyugatiasodást, valamint védjék a forradalom értékeit. (Fotó:
Amos Chapple)
Ikrek figyelik az állomások neveit a teheráni metróban. Azonban úgy tűnik, hogy a rezsimnek van még mozgástere, a külső forrásai még nem apadtak el – Kína, India, Japán, Dél-Korea és Törökország is vásárol többek között tőlük olajat. Az elégedetlenség középpontjában elsősorban Mahmúd Ahmadinezsád elnök áll, akinek júniusban lejár a második ciklusa is, helyette pedig nem elképzelhetetlen, hogy egy szociálisan érzékeny elnökjelöltet is indít majd a vallási vezetés a szavazáson. (Fotó:
Amos Chapple)
Egy férfi lemos egy sírkövet abban a teheráni temetőben, ahol az Irán és Irak közötti 1980–1988-as háború 200 ezer áldozatát temették el. Egy időben a temetőben lévő szökőkutak vizét vörösre festették, hogy ezzel jelképezzék az elesettek vérét. (Fotó:
Amos Chapple)
Munkás a Vakil mecsetben Siráz városában. A mecset kedvelt turistalátványosság, de a turizmusból származó bevételeknek még mindig csak alig tíz százaléka származik nyugatiaktól. (Fotó:
Amos Chapple)
Család Masadban, az afgán határ közelében. Irán keleti része és a délkeleti határvidék Pakisztán felé különösen vallásos térségnek számít. Iránban a riál drámai mértékben veszített az értékéből az elmúlt két évben. Az alapvető élelmiszerek ára ötszörösére, hatszorosára nőtt, „a tea kétszer annyiba kerül, a hús pedig szépen lassan luxustermék lesz", jegyezte meg egy tavaly Iránban járt olvasónk. (Fotó:
Amos Chapple)
Az Egyesült Államok elleni graffiti a volt amerikai nagykövetség falán Teheránban. 1979. november 4-én a teheráni egyetem pár száz feltüzelt, szélsőséges muszlim diákja elfoglalta az Egyesült Államok iráni nagykövetségét, a végül 444 napig tartó túszdrámává alakult akciót pedig minden idők egyik legrosszabbul sikerült mentőakciója kísérte. Az épületnél minden évben irániak ezrei vonulnak fel a követség elfoglalásának évfordulóján, Chapple ugyanakkor azt tapasztalta, hogy az amerikai szankciók ellenére sok iráni volt pozitív véleménnyel az Egyesült Államokról. (Fotó:
Amos Chapple)
Egy ősi szobornak helyet adó barlangot őrző biztonsági őr az éjszakára összegyűjtött fával a Kazerun feletti hegyekben. Irán gazdasága sincs jó állapotban, hiába volt az elmúlt években rendszeresen négy százalékos GDP-arányos gazdasági növekedés. Az iszlám forradalom kezdete óta ugyan rohamosan csökken a szegénység az országban, azonban olyan államkapitalizmust építettek ki, amiben a klerikális állam vezetősége irányítja a teljes belföldi piacot. (Fotó:
Amos Chapple)
Perszepolisz, az ókori perzsa birodalom szakrális székhelye ma már romváros, amelyet az UNESCO 1979 óta a világörökség részeként tart számon. A 11. században a költő Firdauszí 35 évig dolgozott a perzsa mondákat feldolgozó eposzán, ami az arab hódítással ér véget. A Királyok Könyve sokat tett a fárszi nyelv megőrzéséért. (Fotó:
Amos Chapple)
Iráni asszonyok állnak alkonyatkor a Teherán fölötti hegyekben. A zárt ruházat, köztük a fejkendők viselete kötelezők a nőknek az iszlám köztársaságban, habár a fiatalok között mindig megjelennek tavasszal a reformtörekvések. 2010-ben egy magas rangú pap arra vezette vissza a földrengéseket Iránban, hogy a nők sokszor túl sokat mutatnak magukból a férfiaknak. (Fotó:
Amos Chapple)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon